Szóval gigantikus rendezvénysorozat, nyolcvanhat versenyszámban a téli sportok igazi arany-, ezüst- és bronzlakodalma. És ezen a hatalmas seregszemlén, emberemlékezet óta, ismételten szembetűnik valami: olyan földrajzi és téli természeti adottságokkal megáldott országok szerepelnek, épphogy csak jelképesen, a „futottak még” kategóriájában a sísportok terén, mint Lengyelország, Csehország, Ukrajna, Szlovákia, Bulgária, Románia. Hogyan lehetséges, hogy a Kárpátok lejtőin nem alakult ki a sízés hagyománya olyan mértékben, amelynek következtében megfelelő pályák tucatjait népesítsék be az amatőrök, akiknek sorai aztán kitermelhetik az élsportolókat? Miért kell a huszonegyedik században is, persze csak annak, aki megteheti, egy megfelelő körülmények közötti hétvégi síelés kedvéért az Alpokba vagy a Tátrába kiruccannia? Érthetetlen, hogy eddig az élet minden területére befészkelődött vállalkozói kapitalista rendszer húsz év alatt nem építette fel egyrészt anyagilag könnyebben elérhető, másrészt minden követelményt kielégítő módon a maga sípályarendszerét a tömegsport és az élsport számára.

Ezzel szemben érdemes megnézni, hogy a vancouveri téli olimpiai játékokon milyen országokat képviselnek síelők. Afrikából Ghána, Kenya, Marokkó, Etiópia, Algéria, Szenegál, Dél-Afrika sportolói indulnak a havon. Egyesek közülük Skandináviában vagy Kanadában készültek fel a versenyekre, de azt is tudni kell, hogy például Marokkóban Marrakeshtől százötven kilométerre található a híres Oukaimeden síparadicsom, és hogy az Ifrane nevű település mellett működik egy aprócska síbirodalom. De más egzotikus államok is képviseltetik magukat a téli olimpián: Brazília, Bahama-szigetek, Jamaika, Kajmán-szigetek, Ausztrália, Hongkong, Tajvan, Izrael stb. Románia csapata huszonnyolc sportolóból és huszonöt (!) kísérőből tevődik össze. Vérmes remények nélkül utaztak el, hiszen tudják-tudjuk, itthon nincsenek meg sem a felkészülési feltételek, sem a túlzott elvárások. De kitartóan élteti őket az olimpiai eszme: mindennél fontosabb a részvétel.