Következésképpen a kolozsvári magyarság politikai érdekképviseleti szervezeteinek is állást kellett foglalniuk, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az elkövetkező időszakban mi történik a kolozsvári magyarsággal, meg tudja-e őrizni azokat a pozíciókat, amelyekre az elmúlt időszakban szert tett, illetve hogyan tud majd a jövőben is érvényt szereznie a közösség érdekeinek. A világhálón, a sajtóban és lakossági fórumon zajló hosszabb vita után számos pro és kontra érvet sorakoztattak fel a hozzászólók: sokféle vélemény, meglátás hangzott el, számos pozitív, illetve negatív vetülete a kérdésnek. Tény, hogy az adott helyzetben nehéz igazán okosnak lenni, és olyan megoldást találni, amely minden szempontból megfeleljen, mindenkinek jó legyen, s főként annak negatív hatásait a kolozsvári magyarság ne érezze meg.

A korábbihoz képest teljesen új helyzet állt elő azáltal, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei szervezete végül úgy döntött: Gergely Balázs kolozsvári elnök személyében saját polgármester-jelöltet indít az időközi polgármesterválasztásokon. Mint ismeretes, a megbeszélésre meghívták az RMDSZ megyei képviselőit is, akik felsorakoztatták mindazokat az észérveket, amelyek miatt a szövetség úgy határozott: nem nevez be a versenybe. Az MPP nem zárta ki viszont annak a lehetőségét, hogy amennyiben az RMDSZ mégis meggondolja magát, akkor visszalépnek a szövetség jelöltjének javára. Közben megszületett az RMDSZ végleges határozata is: nincs visszakozás, marad minden úgy, ahogyan azt korábban eldöntötték.

Az MPP mindenképpen nyertesként kerül ki ebből az időközi választási hajrából: a polgári párt számára politikai szempontból egyértelműen pozitív hozadéka lesz annak, hogy önálló jelöltet indítanak. Hiszen ezáltal megerősödik a szervezet, nagyobb legitimitást nyer, a kéthetes kampány alatt pedig „felépít” egy embert, akit a jövőben bármikor bevethet szükség esetén. Nem beszélve arról, hogy ez a júniusi EP-választásokon újabb európai parlamenti mandátumért síkra szálló Tőkés Lászlónak is kiváló alkalmat szolgáltat az előkampányolásra. Az MPP a szóban forgó döntés meghozatalakor egyrészt azzal érvelt: a felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy a kolozsvári magyarság többsége elvárja, hogy legyen polgármesterjelölt. Másrészt: csupán egyszer fordult elő 1989 után, hogy a magyar közösség nem indított saját polgármesterjelöltet a választásokon Kolozsváron. Véleményük szerint nincs másról szó, mint egyszerű elvi kérdésről: a kincses város magyar lakossága felad-e vagy megtart egy olyan jogot, amellyel az eddigiek során élt. Ha ugyanis a politikai elit nem tesz eleget a közösség igényének, akkor ezt a választók könnyen úgy értelmezhetik, hogy cserbenhagyták őket.

A kérdés újraelemzésekor az RMDSZ-nek egyáltalán nem volt könnyű dolga, hiszen azzal, hogy az MPP önálló jelöltet indított, kényszerhelyzetbe hozta a szövetséget. Amennyiben felülbírálják korábbi döntésüket, és saját jelölttel rukkolnak elő, akkor a helyhatósági választások után megkötött politikai alkuk kerülnek veszélybe, illetve azok a pozíciók, amelyeket tavaly júniusban sikerült megszerezni. És hát ismerjük el, a kolozsvári magyarságnak egyáltalán nem jönne jól, ha a közösség elesne az alpolgármesteri, a megyei tanácsosi alelnöki és egyéb állami hivatalokba betöltött tisztségektől. Nem elsősorban személyekről, egyéni ambíciókról, funkciókról van szó, hanem azokról a lehetőségekről, amelyek ezen tisztségek betöltése által a magyarság érdekeit szolgálhatják. Ugyanakkor pedig nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a PSD vad keselyűként várja azt a pillanatot, amikor lecsaphat azokra a pozíciókra, amelyekre évek óta ki van éhezve. Csupán ok és ürügy kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen… Persze, kevés a garancia arra, hogy a demokrata-liberálisok betartják ígéretüket, és fenntartják az RMDSZ-el megkötött egyezséget. Másrészt pedig azáltal, hogy az RMDSZ nem indít jelöltet, az a veszély is fennáll, hogy a közösség mindezt úgy értelmezi: a szövetség képviselői beadták a derekukat, személyes érdekeiket, illetve pozícióikat tartották elsősorban szem előtt, és ez a szervezet számára komoly presztízsveszteséget jelenthet.

A fő kérdés viszont most az – és amit a magyar választók már elkezdtek feltenni –: február 15-én kire nyomják a pecsétet, a PD-L vagy az MPP jelöltjére? Sorin Apostura vagy Gergely Balázsra? Meglehetősen szkizofrén, tudathasadásos állapot állt elő, hiszen egyaránt furán hangzana, ha az RMDSZ azt tanácsolná választóinak, szavazzanak az MPP jelöltjére, de az is, ha Apostu támogatására buzdítaná őket. Egy biztos: nem jelent megoldást az, hogy a választók ne éljenek szavazati jogukkal, és ne menjenek el szavazni. Marad még egy változat, mármint az, hogy az emberek lelkiismeretére bízzák a döntést.

Talán az ideális, utópisztikus (?) megoldás ebben a helyzetben az lett volna, ha az RMDSZ-nek és az MPP-nek sikerül hallgatólagos megegyezést kötni, és a közösség érdekében kihasználni a két magyar politikai alakulat létét. Mármint a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon…