label_szabadsag
1 USD 3.27  1 EUR 4.39  100 HUF 1.41
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Kitekintő
Riport

« Vissza a főoldalra


Noszolyi-e, vagy cegei?

Egy sajthoz kötődő gyermekkori emlékek
Módosítva: 2008. április 16. 06:43
Létrehozva: 2008. április 15. 06:44
Olvasta 1843 felhasználó.

Szabó Piroska, Hamburg

Gyermekkorom óta, amikor ismét megjelent Kolozsváron, a Deák Ferenc utcai Mioriţa üzletben „Năsal” néven a noszolyi sajt, szívesen és gyakran fogyasztottuk, rendszeresen vittük ajándékba, „hazai”-ként, külföldre szakadt rokonainknak, hiszen tudtuk, kedves gyermekkori emlékek fűződnek hozzá. Időközben megváltozott a sajt csomagolása és a minősége is, de még mindig emlékeztet a régire, megfelelő utóérlelés után.


Egy alkalommal vittem magammal Hamburgba, de csak ott bontottam ki és olvastam teljes elképedéssel a csomagolásba helyezett ismertető szöveget a „hagyományos román termékről”, amely magyarra lefordítva nagyjából a következőket tartalmazza: hatalmas és gazdag gróf uralkodott Cege környékén valamikor régen, ... egy nap néhány paraszt elemelt a sajtból, hogy legyen mit tenni az asztalra a puliszka mellé a gyermekeknek. Féltek, hogy rajtakapják őket, ezért a Noszoly közelében levő barlangban rejtették el a sajtot. Hetek múlva egyikük végre bemerészkedett a barlangba, hogy megnézze, mi lett a sajttal. Meglepetésére romlott sajt helyett még jó állapotban levőt talált, amely vöröses-sárga színe és erős szaga ellenére nagyon jó ízű volt. A gróf később megbüntette a törvényszegőket, de később ő kezdte sajtjait a barlangban tartani. Így született a noszolyi sajt, amellyel a gróf minden vendégét megkínálta, büszkélkedve páratlanul jó ízével. 1948-ban államosították a barlangot, 1954-ben a sajtot a barlang melletti épületben kezdték gyártani. Sem hőmérsékletszabályozásra, sem vegyszeres kezelésre nem volt szükség, a barlang kőzeteiben élő baktérium egymaga megteszi kötelességét, a közönséges sajtot az egész világon ismert specialitássá változtatja. A csodabaktérium neve Brevibacterium Linens. A baktérium a sajt felületén hat, átalakítja összetevőit, nincs szükség beoltásra, mint ahogy az a híres francia sajtoknál a gomba spóráival történik. Cegén csak egyszerűen a barlangban kell tartani a sajtot.

Először is azt kellene tisztázni, hogy Noszoly vagy Cege? Nem mindegy. Gyeke, Vasasszentgotthárd, Cege a Füzes völgyében található. Noszoly kissé odébb fekszik pár kilométerrel, más völgyből közelíthető meg. Közigazgatásilag az 1920-as években Buzához és nem Cegéhez osztották. Így az állítólagos Noszoly-közeli barlang nem lehetett Cegén.

A már 1329-ben Nuzal (Noszaly – 1596; Noszoly – 1700) néven említett Noszolyról nagyanyám, az első világháborúban elesett kolozsvári református kollégiumi tanár, Szabó Imre ( –1915) özvegye, született Schilling Mária (1884–1966), Schilling Lajos (1854–1921) egykori egyetemi tanár és rektor leánya mesélt nekünk, aki gyermekeivel többször vendégeskedett ott. A családi hagyomány szerint a noszolyi birtokot az 1800-as évek közepe táján vásárolta Schilling János (1791–1859), foglalkozására nézve mérnök, „geométra” és építész. Távolról sem gróf vagy egyéb rangú hatalmas földesúr.

Huszonöt éves korában kapott megbízást a zilahi kollégium tervezésére, amelyet az 1819–1820-as tanévben vettek használatba. 1824–25-ben a Felek felé vezető országút terveit készítette el, majd a Magyar utcai kétágú református templom és a kaszárnya építésében volt fontos szerepe. Nevéhez fűződik a Házsongárdi temető felmérése és kialakítása is – derül ki dédunokája, Schilling Ferenc által 1984-ben írt „Emlékképek a Schilling család múltjáról” című írásából, amelyből még idézek.

Schilling János halála után felesége, Terka mama – Tercs Teréz (1816–1885) –, majd legidősebb fia, a jogot végzett Rudolf (1844–1912) vette át a birtok kezelését, s megkezdte az Árpád-kori református templom renoválását. Budapestre távozása után öccse, Ottó (1847–1921) igazgatta Noszolyt, aki 1887-től Szamosújváron, majd Désen közjegyző. A birtok vezetése „nem ment minden nehézség nélkül: útépítéshez fuvarozást vállalt, lovait ragályos kor pusztította el, s ezt a veszteséget igen nehéz volt kiheverni. Érdemeket szerzett a juhnemesítésben, a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott a noszolyi sajt”.

A sajt termelése családi vállalkozásként történt. Védjegyét fia, Zoltán (1876–1942) tervezte, aki mérnökként egy időben a Szabadalmi Hivatalnál dolgozott, 1928-ban pedig kinevezték a Szabadalmi Bíróság elnökévé. „Ottó idejében Noszoly az egész család igazi, meleg otthona lett.” Itt találkozott és nyaralt a nagyszámú rokonság és a jó barátok.

„Péntek délután volt a sajt pakolás. Levonultunk a terasz alá, a pince előterébe, csomagoltuk a téglaalakú, egykilós sajtot a papírba, amin védjegye, a Zoltán által tervezett ábra látszott: a róka és a holló ismert epizódja, a háttérben a homokdombok, a sajtos pince és a Goszpodár rajza. Minden darabot lemértünk és felírtuk a pontos súlyát. Így ment el a szállítmány Kolozsvárra, és a többi erdélyi városba (a visszacsatoláskor rövid ideig Pesten, Gundelnél is kapható volt).”

Amikor Kolozsvárra jött nyáron a szállítmány, a jármű mindig rokongyerekekkel megrakva tért vissza Noszolyba – emlegette nagyanyám. Ő említette azt is, hogy egyszer egy görög felvásárolta az egész rakomány sajtot és azzal kente ki saját pincéje falát, remélve, hogy a noszolyi sajtot érlelő csírák ott is megtelepednek.

A noszolyi birtok utolsó tulajdonosa Schilling Ottó fia, János (1882–1948) Désen vármegyei ügyész, majd – mivel hatalomváltáskor nem tette le az esküt – gazdálkodó a birtokon. Az átmeneti visszacsatolás idején Szolnok-Doboka vármegye alispánja. Ezért, mint minden fő- és alispánt Erdélyben, hivatalból elítélték és a nagyenyedi fogházban halt meg 1948-ban.

Ezek voltak tehát Noszoly birtokosai az elmúlt másfélszáz évben. Azt, hogy melyik évben, mikor és hogyan kezdték el gyártani a „noszolyit”, nem sikerült még pontosan kiderítenem. Egy biztos: Schilling Ottó idejében és 1940-ben is gyártották még, amint erről Bethlen Béla is megemlékezik „Észak-Erdély kormánybiztosa voltam” című könyvében (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest – 1989, 99. old.) – „Több mint egyórai várakozás után, dr. Schilling János alispán mentette meg a kínos helyzetet, átment közeli lakására és onnan hozott egy noszolyi sajtot – saját gazdaságának termékét – és némi kenyeret”.

A nagyvilágban szétszóródott rokonok közül már kevesen élnek, akik gyermekként Noszolyban nyaraltak vagy ott éltek. Tény, hogy a család egyik őse a svájci Berneckből származó, 1734-ben született Schelling Balthasar rézműves az 1750-es években telepedett le Erdélyben, Tordán. Ükapám, Schilling János még tartotta a kapcsolatot a svájci rokonokkal, leszármazottaik közül egyesek még ma is gazdálkodnak. Unokája, a védjegyet tervező Zoltán egy évet a Zürichi egyetemen töltött. Imre Lajos mérnök unokatestvérem pár évvel ezelőtt Trecino dél svájci kantonban a noszolyiéhoz hasonló állagú és jellegzetes szagú sajtféleséggel találkozott.

Néhány mulatságos apróság a sajt erős szagával kapcsolatban: unokanővérem mesélte, hogy a sajt felületén képződött vöröses-narancsos színű bevonatot csomagolás előtt le kellett vakarni. A vakarékot a kutyák ették meg, utána napokig a közelükbe sem lehetett menni, úgy bűzlöttek. Bármennyire is becsomagoltuk az ajándék sajtot több réteg papírba, később még műanyagzacskóba is, a vámos mindig visszahőkölt a csomag felnyitásakor és gyorsan visszacsukta. Állítólag Nagyenyeden egykor kivonták a forgalomból, mert a gyulafehérvári ellenőr a szaga miatt romlottnak ítélte. Kozma Gyöngyi nagynénje, Nusi néni, dr. Mózes András teológiai professzor felesége, mezőségi papné korában kapott noszolyi recept alapján otthon készített házi sajtot családja részére. Konyhájában tartotta melegben, naponta forgatta keményítőben gipszpor helyett.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT
FOTÓRIPORT - Magyarvistai falunap tizenegyedszer


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap