label_szabadsag
1 USD 3.33  1 EUR 4.39  100 HUF 1.4
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Kitekintő
Korkep

« Vissza a főoldalra


Új hagyomány a kollégiumban: kopjafaavatás

Nagyenyed
Létrehozva: 2013. június 18. 01:11
Olvasta 470 felhasználó.

BAKÓ BOTOND

Szép nyári napot tölthettek együtt a véndiákok - A SZERZŐ FELVÉTELEI
Szép nyári napot tölthettek együtt a véndiákok - A SZERZŐ FELVÉTELEI
Nehéz megmondani, mikor és hogyan alakult ki az a szokás, hogy a véndiákok öt, tíz, húsz vagy akár ötven év múlva emlékeket idézni, találkozni, vissza-visszajárjanak régi iskolájukba, amint teszik azt Nagyenyeden is, a kollégiumban. A véndiákközösségek egyik újabb keletű kezdeményezése Köble Csaba enyedi mérnök nevéhez fűződik, irányításával 2006-ban, negyvenöt éves találkozójuk alkalmából a ballagások helyszínén kopjafát emeltek. Az érdekes kezdeményezésnek ez év júniusában követői akadtak: az 1963-ban végzett tanítóképzősök ötvenéves találkozójuk okán újabb kopjafát állítottak kedves osztályfőnökük és pedagógiatanáruk, Molnár Árpád emlékére. Ízléses és tetszetős jubileumi füzetükbe osztálytársuk, Fülöp Csaba találóan írta: „ötven éve a jövőt kutattuk, most a múltat vallatjuk.” Nyomon követve találkozójukat, elmondhatjuk: a vallatás igen jól sikerült.


Kertész József, a hűséges író-véndiák így írt régi iskolájáról: „A székely vármegyék tanulni vágyó fiainak volt igazi Alma Matere. Ha a szegény fiút hetekig tartó utazás után Enyedre vitte atyja, ott azt mondta: Látod, fiam, ez a te házad, ez a te csűröd, ez a te kerted és ez az a százados áldott ház, a kollégium, annak csűrje, kertje táplálgatták, felnevelgették, emberré tették.” Az ebben a szellemben évente szerveződő véndiáktalálkozók közül ritkábbak az ötvenévesek. A beiratkozó 42 induló diákból 33-an végeztek, és a ma élők közül 23-an saját adakozásból emelték a kopjafát, amelyet székely osztálytársuk, Réthy József faragott.

Sebestyén Molnár Árpád megáldotta a kopjafát

Június 15-én, szombaton az időjárás hosszú idő óta ismét nyári arcát mutatta. A tizennégy ünneplő véndiák ezért is igen szép napot töltött régi iskolájában. Velük voltak régi tanáraik közül Király László (a tartalmas osztályfőnöki óra vezetője), Pálfi Gyula és Józsa Miklós, akinek laudációját Molnár Árpádról Forrainé Bajzáth Lilla véndiák olvasta fel. Jelen voltak a családból Molnár Árpád leányai, Hollányi Juliánna festőművész, aki ízléses emléklapot készített, húga, Sebestyén Éva, az unokák közül pedig Holányi Zoltán, aki februárban, az országházi emlékülésen a véndiákok nevében beszélt. Sebestyén Molnár Árpád, szintén unoka, plébánosként áldotta meg a kopjafát. Mint mondta, aki szeret, az kétszer él, és tovább él az embervilágban. A véndiákok nevében Zoltán Hunor Csaba, a találkozó egyik szervezője – akinek munkáját erdélyi szervezőként Kiss Ferenc segítette lelkesen – méltatta a napot és mindazt, amit a kollégiumtól kapott: (…) „Azon az úton haladtam végig, amit a Bethlen Gábor Kollégium számomra kijelölt, és én becsülettel eleget tettem hivatásomnak.” Péter Zoltán ma Budapesten élő véndiák a sírnál tartott megemlékezés keretében köszönte meg, hogy rendkívül súlyos rövidlátását humánusan kezelték az iskolában, ezért maradhatott tanító. Ebben nagy része volt osztályfőnökének.

A száz éve született (1913-1971) kiemelkedő tanáregyéniség, Molnár Árpád Kolozsváron folytatott jogi tanulmányokat, majd a Minorita rend tagjaként Rómában a Gregoriana Egyetemen szerzett diplomát. Hazatérve Aradon a Havi Szemle című szépirodalmi és művelődési folyóirat felelős szerkesztője. Ezért a tevékenységéért a caracali lágerben öt hónapot töltött. 1946-ban kilépett a rendből, és családalapítás után a Bethlen-kollégium tanítóképzőjének pedagógia, módszertan, filozófia és zenetanára és egy időben igazgatója (1948–49). Tanártársa, Gazda József így jellemezte: „Tettekben élt mindig. Az iskoláért, a tanulókért, a családjáért.” Fiatal tanárként személyesen is megismertem Molnár Árpádot, aki jó és példamutató kolléga, kiegyensúlyozott és nagy munkabírású tanár volt. A rendezvény keretében Turzai Melán aligazgató rövid ismertetőt tartott a kollégium mai állapotáról. Az iskola udvarán található felfordulást örömtelinek nevezte, hiszen végre zajlanak a rehabilitáció munkálatai. A kopjafaavatást, amit az 1963-as évfolyam folytatott, egy induló hagyománynak tekinthetjük, amely az évek folyamán egész sort alkothat majd, emlékeztetve minden hűséges, összetartó véndiákra és tanáraikra.

 

További cikkek
MA
Aljas zsarolók buktak le Kolozsváron
Vigyázat, álpapok koldulnak!
Nehéz reálos tétel a magyar írásbelin
Máramarosi épített örökség a Kaszinóban
Nincs pénz a nagy piknikre
Megáldották a felújított piarista sírokat


TEGNAP
Véget ért a BBTE nyári egyeteme
Hétvége balesetekkel
Reptér: megvan a bankkölcsön
Újraindul a mozgópiac a Donát negyedben
Rendhagyó templombúcsú: szobrokkal gazdagodott az apátsági templom
Pótérettségi: rajt az írásbelin
Fél évezred négy órában, orgonaszenteléssel


TEGNAPELŐTT
Fesztivál – Szégyenketrec a Fogoly utcában
Fesztivál – Tehetséggondozás a felsőoktatásban
Fesztivál – Szürkemarha-pörkölt a Fogoly utcában
Fesztivál – Az 1717-es tatárjárásra emlékeztek Széken
Fesztivál – Mégis, mennyi vizet fogyasztunk?
Fesztivál – Mesebeli étkek a „boszorkánykonyha” asztalán
Fesztivál – „Olyasmire bukkanunk, amire senki sem számít”
Fesztivál – Virágszőnyeg a gyógyíthatatlan betegekért


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap