A kötetet megjelentető marosvásárhelyi Mentor Kiadó képviseletében Gálfalvi Ágnes köszöntötte az egybegyűlteket, kifejtve: közel húsz év telt el azóta, hogy napvilágot látott a kiadó első szépirodalmi kötete, Egyed Emese Madárcsontú versek című verseskönyve, s azóta női szerzők (László Noémi, Kinde Annamária, Cseh Katalin) több kiadványa jelent meg náluk. Véleménye szerint szükség van a mostanihoz hasonló „női” verseskötetekre, ugyanakkor olyan jó szerkesztőkre is, mint amilyent Szőcs Katalin személyében volt alkalma megismerni, aki, mint mondta, „óriási empátiával és kellő határozottsággal vesz részt a kötetek összeállításában”.

Szőcs Katalin különösnek minősítette Boda Edit költészetét, amelyre a sűrítettség, a tömörség jellemző, összefüggésben a védettség, a kicsírázás és az újrakezdés fogalmaival. – Az első hangot már a cím leüti: Apokrif töredék. Apokrif és töredék. Rejtőzködő költészet, bújócskázás a misztikumban, az intuíciók világában, a felfedezés és a megélés reménységével. Mint varázsszók, amelyek elemi erejükkel hatnak, sejtelmes, titokrejtő tartalmakkal – magyarázta a könyv szerkesztője. Hozzáfűzte: apokrif töredékekből kell rekonstruálni a vers valóságát, a magányból kihallani a költő üzenetét. A versidőnek a vallási, bibliai, mitológiai motívumokkal való tágítását, a külső táj belső tájképpé, lelkiállapotok tükrévé alakítását emelte ki továbbá Szőcs Katalin.

– A költő mintha félne a kimondástól, nehogy összetörjön a varázs. Takarékoskodik a szavakkal, mintha attól félne, hogy lemezteleníti őket, mintha szentségtörés volna a valóság, élmény megfogalmazása. Ezért helyettesíti be a képi megvilágítással a dolgok lényegét – hangsúlyozta a méltató. Az est folyamán a szerző olvasott fel Apokrif töredék című kötetéből, valamint más írásai közül is tolmácsolt néhányat a jelenlévőknek.