1927. december 31., Bukarest – Lám Béla Reményik Sándorhoz

Drága Sándorom!

... Neked megvallom, hogy a síelésben azt találtam a legszebbnek, hogy a „szent erdő” alján állhattam fehér csendben, egyedül sok-sok fehér emlékkel a szívemben. Egy fuvallat tavaszi illatok emlékét hozta az alvó nyírfák felől és a pacsirta is eszembe jutott, amely itt emelkedett a magasba azon a szép délutánon, amikor együtt jártunk arra....

1933. április 13., Kolozsvár – Lám Béla Reményik Sándorhoz

...Amiért már régen vágyom írni neked, az az a nagy öröm, amelyet mindnyájunknak szereztél azzal, hogy egészséges vagy és világfi és vidám, és hogy az egymás helyett való életünket még ezen a csillagzaton kezded kicserélni.

1960. május 5., – Lám Béla Áprily Lajoshoz

Kedves Lajosom!

.... Leveled, melyben őszi-téli gondjaidról, betegségedről írsz, erősen szívembe markolt...

... Nekünk, 70 fele közeledő „öregedő” embereknek hajnali ébredéskor nagy szükségünk van olyan gondolatokra, álomszerű elképzelésekre, amelyek megnyugtatnak, visszavezetnek a völgyre, egymáshoz tartozó, egymáshoz illő emberek kis telepére, az őzekre, amelyek kertekbe kandikálnak a kerítésen át, a madarakra, amelyek érkezését vagy indulását figyelitek, a virágos verandára, ahonnan a Dunára látni, az íróasztalodra, ahonnan elindítod azokat a „szárnyas szavakat”, amelyek visszhangoznak bennünk és a hozzánk hasonlók ezreiben. ..

...Anyegin fordításod nagyon érdekel. Hogy s mivel tudod pótolni a nyelvünkből hiányzó színeket? Ha van ma valaki, aki ezt a munkát vállalhatta, úgy az bizonnyal csak te lehetsz.

Kolozsvár, 1960. január 15., – Lám Béla Olosz Lajoshoz

Banyim!

Ne hagyjuk magunkat, szóljunk még át egymáshoz, amíg lehet, amíg csak egy hegylánc választ el egymástól és nem a Styx.

... Az ember úgy csinál (és egy kissé a környezete is), mintha nem tudná, miről is van szó, néha még humorizál is a tüneteken, de azután kihúzogatja a fiókokat, amelyben a múltját őrzi és szedelőzködik. Eközben megakad egy levélnél, egy képnél és beleszúr valami mulasztás-féle érzés. Ezt meg kellene mondani, eszébe kéne juttatni valakinek... Így neked is, öreg pajtás, hogy mindig nagyon szerettelek, lelki társnak, barátnak éreztelek és vágytam azután, hogy sorsom problémáit megoszthassam veled, hogy véleményedet, baráti tanácsodat kikérhessem. Nem rajtam múlt, hogy ezt sokszor nem tehettem. Rajtad sem. Azon, aki vagy ami a világnak sorsát irányítja.

... Isten veled Banyim. Babának, Gizinek kézcsókjaimat add át, Családod többi tagját a régi szeretettel üdvözli Béla.

Budapest, 1942. július 16., – Lám Béla feleségéhez, Liliához

Édesem!

Tulajdonképpen oroszul kellene írnom, olyan nagyon élénken voltam veled együtt ma este Oroszországban. Csajkovszkij Patetikus szimfóniáját és az 1812 nyitányt hallgattam a Károly-kertben öreg gesztenyefák alatt alkonyuló csendben a múltba tekintve. Ha nem lett volna sok ember körülöttem, legszívesebben sírtam volna, olyan fájdalmasan szép volt a muzsika.

Mint annyiszor máskor is, most is azt éreztem, hogy a legmélyebb emberi élményem Oroszországhoz köt és soha senkinél igazán megértést nem találhatok, aki ezt az élményt nem osztja velem. Milyen szerencse és milyen boldogság, hogy téged találtalak, hogy te ezt a legigazibb és legemberibb bensőmet szereted, a Csajkovszkij-, Gogol- és Kuprin-szerű oroszos lényemet. Az életem első 25 éve felkészülés és keresés volt. Ha nem jön a háború és Oroszország, furcsa féllélek maradtam volna. A második 25 év kiérlelte azt, ami érték volt és elsorvasztotta a dudvát...

... Jó volt újból érezni és meglátni a mélyebb értelmet és a magasabb célokat.

Hója, 1950. május 25., Pünkösd vasárnapján– Lám Béla leányához, Irénhez

Édes Irocskám!

A Hójában van egy szakadék partján egy rózsasövény, a rózsasövény mögött vagyok én. Ez a sövény ma már 13 éves, éppen olyan magas, hogy már nem látsz tőle engem. Pedig én ott vagyok, bármit is mondjanak azok a szegény emberek, akik sohase láttak minket. Én most már nem járok be a városba, mert én, tudod, nem vagyok nagyon okos és írni sem tudok valami jól. Az emberek pedig ma mind nagyon sokat tudók. Azt gondoltam hát, hogy ezt a biciklit varázsoljuk neked össze Apukával, hogy ezen könnyebben ellátogass a rózsasövényhez. Ha jössz, feküdj le a sövény mellé és várj engem. Akkor én átmászom a sövényen és játszom veled. És nem baj, hogy már elmúltál 13 éves.

Szeretettel csókol öreg barátod, Törpe Peti

(Törpe Peti Lám Béla által kreált, Csipike-szerű mesefigura)