Szilágyi Mátyás főkonzul köszöntője után Keszeg Vilmos néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője a rendszerváltás utáni időszakra tekintett vissza: mint mondta, a néprajzi oktatás újraindulásakor és az azt követő években még nem tervezték, hogy egyetemi jegyzeteket adjanak ki, úgy gondolták, nem föltétlenül célravezető, ha a diákok megtanulják a tanáraik által leírtakat. Segédanyagként Liszka József Bevezetés a folklorisztikába című munkáját, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a debreceni egyetemen összeállított egyetemi jegyzeteket ajánlották, szem előtt tartva elsődlegesen azt, hogy az előadásokon elmondottak, a szakirodalom olvasása és a kutatási tapasztalatok révén a tananyagnak a hallgatók fejében kell összeállnia.
Időközben azonban rájöttek arra, hogy mégiscsak segítségükre szolgálhat, ha a diákok rendelkezésére bocsátanak egy végső formát nyert szöveget. 2006-ban indították el a Néprajzi Egyetemi Jegyzetek sorozatot a tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság együttműködésének eredményeként, hangsúlyozta Keszeg, kitérve az évek során megjelent kötetekre. Az elmúlt hat esztendőben a következő kiadványok láttak napvilágot a sorozatban: Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások (2006); Tánczos Vilmos Folklórszimbólumok (2006); Keszeg Vilmos Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség (2008); Gazda Klára Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány (2008); Szikszai Mária A művészet antropológiája (2009); Pozsony Ferenc Erdély népei. Szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok. Keszeg Vilmos nevéhez fűződik a legújabb, A történetmondás antropológiája címűkötet, amelyet 2011-ben jelentetett meg a két intézmény.
– A tanszék tanárai új műfajt találtak az erdélyi néprajz összefoglalására: az egyetemi jegyzetek az elméletből indulnak ki, bemutatva a különböző kutatási módszereket, szemléleteket, iskolákat. A téma körbejárása során tartalomelemzést, műfajelméletet, modellálást, oral historyt, komparatisztikát stb. alkalmaznak, láthatóvá téve általuk a konkrét eredményeket – részletezte Keszeg Vilmos. Hozzátette: a kijelentő helyett értelmező magatartást követnek ezek a kötetek, a kultúrát annak mindennapi használata felől közelítik meg, következtetéseiket pedig a legújabb források alapján fogalmazzák meg. Neves szerzők mellett ugyanis a tanárok saját diákjaik kutatásaira is hivatkoznak, tágabb perspektívát kínálva ezáltal a tudomány iránt érdeklődőknek, a néprajzos hallgatókon túl a szélesebb közönségnek is.
Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár az általa vezetett Kriza János Néprajzi Társaság tevékenységéről ejtett szót: utalt arra, hogy a társaság már megalakulásakor, 1990 márciusában fontosnak tartotta a romániai magyar népi kultúra szakszerű vizsgálatát, rendszeres terepkutatások megszervezését, az eredmények megjelentetését, a romániai magyar néprajzkutatók érdekvédelmét, a Kárpát-medencében élő magyar néprajzkutatókkal és intézményekkel való kapcsolattartást stb., s az évek során egyre nagyobb szereppel bírt az egyetemi képzést kiegészítő háttérintézmény-jellege.
Pozsony, a KJNT-nél nemrég megjelent kötetek közül Könczei Csongor A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról, Szőcs Levente 20. századi gyergyói népi önéletrajzok. Az önéletírás funkciói, Olosz Katalin Fejezetek az erdélyi népballadagyűjtés múltjából, Adorjáni Rudolf Károly Pipe. Egy Kis-Küküllő menti unitárius falu száz éve, Kinda István Beavatás. Tanulmányok a zabolai Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumainak anyagaiból című művét említette, továbbá az általa és Jakab Albert Zsolt által összeállított Páva. Tanulmányok egy orbaiszéki faluról, a Kinda Istvánnal közösen kiadott A Csángó Néprajzi Múzeum kandallócsempe-gyűjteménye, valamint a Keszeg Vilmos és Szalma Anna-Mária által jegyzett a Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 19 – A 20. század (biografikus) történetei című könyvet méltatta. A KJNT elnöke reményét fejezte ki, hogy Olosz Katalin és diákjai közreműködésével karácsonyra elkészülhet a Vadrózsák népköltési gyűjtemény második kötete, emellett pedig folytatódhat az erdélyi és moldvai magyar balladatár összeállításával kapcsolatos kezdeményezésük is.
Rus Fodor Dóra iskolaigazgató a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum idei falinaptárát ajánlotta ezután a résztvevők figyelmébe. Kiemelte: a naptár megjelentetése Havadi István rajztanár ötlete volt, aki immár harmadik éve partnerekre talált az oktatási intézmény tehetséges diákjainak és pedagógusainak személyében. A rajzok mellé a gyerekek rövid írásai társulnak. Havadi István úgy vélte: az ajándékon túl, amire ez a naptár szolgálhat, egy másik szerepet is ellát: bemutatja, hogy mi minden történik képzőművészeti téren a tordai iskola falai között.