Minden valószínűség szerint nyilvánosságra kerül az is, milyen volt a munkahelyi viszonya László Attila RMDSZ-es alpolgármesterrel. Közszájon forgó információ az, hogy kettőjük között igen szoros volt a közigazgatási vonatkozású kapcsolat. Egyik alkalommal, a magyar polgármester-helyettes jelenlétében éppen nekem számolt be erről Apostu, aki harsányan nevetve újságolta: bizonyos dolgokban semmi sem történik anélkül, hogy ketten előre ne egyeztetnének. Érzékeltette ezzel azt, hogy a magyarsággal kapcsolatos ügyekben kéz a kézben dolgoznak. Erről egyébként többször meggyőződhettünk. Az eredményekről azonban jót vagy semmit.
Akár félelmetesnek is mondható az, ahogyan Apostu felépítette korrupciós hálózatát. A lehallgatásokból és a SRI által készített fényképekből kiderült, hogy több üzletember otthonában látogatta meg a polgármestert, s vitt neki vagy feleségének különböző ajándékokat. Egyesekkel dedikált SIM-kártya segítségével tartotta a kapcsolatot – vagyis azokkal a személyekkel csak arról a bizonyos feltölthető kártyával beszélt. Ide tartozik az is, hogy a november 9-i házkutatás során 17 mobiltelefon-készüléket találtak a lakásán. Utólag még négy darab került elő. Nem véletlen az sem, hogy figyelmeztette a feleségét: csakis lepecsételt dobozban levő, érintetlen készüléket fogadjon el ajándékba. Ehhez még hozzáadódik az a vád is, hogy egy, a báb szerepét játszó személy segítségével építkezési vállalatot működtetett – állítólag így jött létre a Kolozsvár vonzáskörzetéhez tartozó Szászfenesen a Terra lakónegyed.
A volt városvezető kihasználta azt is, hogy az ország déli részéről Kolozsvárra jönnek árulni portékájukat a dinnyekereskedők. Az egyik lehallgatott telefonbeszélgetés során Apostu kiváló minőségű dinnyét kért az árusok képviselőjétől. De nem érte be ennyivel: azt követelte tőle, gyűjtse be szépen a sarcot a többiektől, s adja át neki. Személyesen találkozott azokkal a vállalkozókkal is, akikkel a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal udvarában levő parkolóház ötödik emeletén beszélt meg randit. Nem a szép kék szemükre volt kíváncsi, hanem a pénzük kellett. Az egyik vállalkozó feljelentéséből az is kiderül, hogy a szervezett formát öltő korrupciós hálózatban városházi alkalmazottak is aktiváltak. Így történhetett meg az, hogy miután Apostuhoz látogatott az egyik építkezési vállalat vezetője, s a városvezető a tudtára adta, hogy „illeték szükséges” az építkezési engedély mihamarabbi kibocsátásáért, távozáskor a közintézmény egyik alkalmazottja közölte vele a pontos összeget. A hálózatban állítólag benne volt egy belvárosi valutaváltó is, ahol fiktív pénzváltásról állítottak ki nyugtát a vállalkozónak, majd ezzel jelentkezett Apostunál, s az engedélyt tüstént kibocsátották.
Elképesztő és mellbevágó részletek. Ehhez képest Funar kismiska volt, a szó szoros értelmében.
A szélsőségesen nacionalista expolgármester ügyesen elterelte a figyelmet a „magyar veszélyre”, s közben a színfalak mögött bonyolította az ügyleteket. Tény viszont, hogy végig szerény, státusához, társadalmi pozíciójához viszonyítja majdhogynem szegényes életet élt. Tizenkét éven át tartó polgármesteri mandátuma alatt végig a Kolozsvár Bronxának (New York végtelenül lepukkant lakónegyede, a gyilkosságok, nemi erőszakok, a kábítószer-kereskedelem bölcsője – szerk. megj.) keresztelt Monostor lakónegyedben levő tömbházban élt feleségével. Rossz hírnév szempontjából a Mehedinţi (rămâi fără dinţi, azaz fog nélkül maradsz) utcát a Parâng követte, a polgármester mégis kitartott amellett, hogy ott lakjon. Tudomásom szerint, azóta sem költözött el.
Funar felesége a Kolozsvári Állatorvosi és Mezőgazdasági Egyetemen tanított, kis teljesítményű, nyugati gépkocsit vezetett. Funarnak nem volt saját személygépkocsija, minden nap a városháza szolgálati kocsijával közlekedett. Ezzel szemben Apostu a város egyik előkelő negyedében levő, mondhatni kacsalábon forgó palotában lakott, méregdrága, nyugati típusú, sportcélú haszonjárművet vezetett. Kirívó. Felesége ügyvéd, s holott szinte semmit sem tevékenykedett, jelentős vagyonra tett szert.
Bután csinálták. Ezzel természetesen nem azt akarom érzékeltetni, hogy amennyiben „jól” csinálták volna, kevésbé lennének bűnösök, vagy, hogy a titokban zsebre tett csúszópénz örvendetes társadalmi jelenség, s amennyiben valaki ügyesen intézi, akkor az elfogadható lenne.
Apostu esetleges hétvégi házairól egyelőre semmi hír, Funarnak ebből csak egy piros-sárga-kékre festett volt, a Kolozs megyei Kisbánya üdülőtelepen. Kirándulásaim során találkoztam vele néhányszor, ugyanis a Béla-várához vezető turistaút akkoriban még a hétvégi házának kerítése mellett vezetett el. Tény, hogy a látszat, a public relations szempontjából Funar jelesre vizsgázott.
Természetesen, esetében is felszínre került néhány korrupciószagú ügylet, pert indítottak ellene, de sohasem ítélték el. Persze, mert akkoriban más idők jártak, bennfentes személyek ügyeltek arra, hogy a magyar veszély ellen fellépő városvezetőnek semmi baja ne essen – érvelhetne valaki. Ez is benne van a pakliban. De esetében is kiderültek ügyletek: a fia, Sabin nevén levő cég nyerte például a városháza üvegtermébe (ahol a helyi tanács üléseit tartják) felszerelt légkondicionáló berendezés beszerzésére vonatkozó versenytárgyalást. Tiszta véletlenül, természetesen. Per lett abból is, hogy szintén a fiának (igaz, másik) cége nyerte a hangosítás biztosítására vonatkozó licitet. Az „őrangyalai” ezúttal sem hagyták cserben: nem ítélték el. Szintén a fiát próbálta előnyben részesíteni, amikor a Trefort utcában a városháza építkezési engedélyt bocsátott ki egy olyan cégnek, amelynek a társtulajdonosa Sabin volt. Eddig „semmi különös”. Csakhogy a részletes városrendezési terv értelmében ott csak egy bizonyos típusú épületet lehetett volna megvalósítani. A városvezető fiáról lévén szó, a szabályokat rugalmasan kezelték.
Az iménti sorokat újraolvasva ötlik fel hirtelen bennem: paradoxon, hogy ilyen megvilágításban annyi év után Funar majdhogynem pozitív fényben jelenik meg előttünk.
Úgy vélem, az Apostu család kapcsán az ügyészek még tartogatnak tarsolyukban meglepetéseket. Ugyanakkor sokan rettegnek amiatt, hogy adott pillanatban Apostu beszélni fog. Legfőképpen arról, hogy a pénz egy (nagy) részét nem tartotta meg magának…
