Balázs Imre József szerint az életútinterjú könyvek lehetővé teszik, hogy a színpadról már ismert művészt közönsége jobban megismerhesse. – Fokozatosan, lépésről-lépésre kerültem közel a művész pályájához. Színpadon nem volt alkalmam látni Albert Annamáriát. Művészi pályájával való első találkozás e szöveg által történt. Ahogy elolvastam a róla írt zenekritikákat, felfigyeltem néhány állandó jellemzőre, úgy mint szakmai tudása, kiváló teljesítménye, az intézményhez való hűsége. Aztán a rendelkezésemre álló fényképeket néztem át, majd telefonon beszélgettünk, és csak ezt követte a művésznővel való személyes találkozás. Albert Annamária életpályájához e könyv által is közelebb kerülhetnek az olvasók – magyarázta Balázs Imre József.
Demény Péter, a sorozat szerkesztője felelevenítette a Prospero-könyvek keletkezését: először színművészek életútját bemutató könyvek keletkeztek, majd a Hary Béla karmester és Marton Melinda operaénekes pályáját bemutató könyv után most elkészült az Albert Annamária operaénekessel készített beszélgetőkönyv. – A sorozat révén „könyvnyi távolságra” vagyok mindazokkal, akik ebben a könyvben szerepelnek. Az az operai múlt, amely Albert Annamária és Benkő Judit révén feltárul, megfizethetetlen. Benkő Judit remekül kérdez, és Albert Annamária remekül beszél. Ebben a könyvben a hagyomány élővé válik. Megjelenik benne az „ég fölötti társulat”, amelynek tagjai minden bizonnyal örülnek ennek a kötetnek – összegzett a szerkesztő.
Szép Gyula operaigazgató úgy vélte, szükség van az olyan elődökre való emlékezésre, akiknek köszönhetően ma is felmegy a függöny az opera színpadán. – Az elmúlt 220 év alatt elődeink színvonalat teremtettek, amelyből a mai generáció is erőt meríthet. Albert Annamária olyan szoprán szerepkört fedett le, amely mindig ritka, véleményem szerint napjainkban Romániában nem akad olyan szoprán, mint amilyen Albert Annamária volt – hangsúlyozta az igazgató.
Guttman Mihály karnagy gyógyító művésznek nevezte Albert Annamáriát, aki „meggyógyította a lelkeket”, és akinek előadásairól felüdülve távozott a közönség. – Énekével nemesebbé tette a szíveket. Gyógyító művész volt, aki közönséget nevelt. Isten éltesse Albert Annamáriát, és azt kívánom, hogy örüljünk továbbra is egymásnak, és találkozzunk az operában, a városban – mondta mindannyiunk szeretett Misi bácsija.
– Amikor Demény Péter szerkesztő megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem az Albert Annamária életét bemutató beszélgetőkönyv megírására, azért mondtam igent, mivel úgy éreztem: ki kellene törni a rádiózásból. Egy-egy rádióműsor ugyanis véges, időtartama alig 25 perc, ám egy könyvben jobban ki lehet bontani a művész pályáját – magyarázta Benkő Judit, majd a kérdező félre eső kockázatról beszélt. Úgy vélte, a könyvnek nem csak hitelesnek kell lennie, hanem érződnie kell annak is, hogy beszélgetések sorozatából áll össze. – Albert Annamária nyugdíjasként is rendszeresen jár operába, és ezt őszinte szeretettel teszi – mondta a kötet szerzője, majd kitért arra is, milyen hasznos volt, hogy a művésznő rendszerezte a szerepeiről készült fényképeket és kritikákat. – Az öt-hat fényképalbumot nézegetve megelevenedett az a periódus, amelyet a magyar opera aranykoraként emlegetnek, amikor a művészek előtt nem állt tárva-nyitva a világ, és az itteni politikai viszonyok sem voltak egyértelműen pozitívak – fogalmazott Benkő Judit.
Ezt követően vetített képes előadás keretében tekinthettünk meg néhány családi és művészfotót Albert Annamáriáról, miközben Verdi: Álarcosbál című operájának egy részletét hallgathattuk meg a művésznő és David Ohanesian tolmácsolásában.
Albert Annamária zárszóként hangsúlyozta: nagyon szerette a közönséget, értük élt, nem önmagáért. – A könyvet olvasva bárki megismerheti művésztársaimat, képet alkothat az opera repertoárjáról, a zenéről. Arra kérem a mostani fiatal kolozsvári operaénekeseket, hogy dolgozzanak továbbra is lelkesen, mert a közönség megérdemli – összegzett az operaénekes.
