– Eltelt több mint egy év, amióta ismét Pécs polgármestere lett, remélhetőleg volt ideje feleleveníteni, újra áttekinteni a Kolozsvár és Pécs közötti testvérvárosi kapcsolat jelenlegi helyzetét, felmérni, hogy mi változott az ön 1994–1998 közötti mandátumához képest, amikor ugyanezt a funkciót töltötte be, vagyis létezik egyfajta történelmi háttere az ön számára is ennek a kapcsolatnak. A mai politikai helyzetben és a mai román–magyar kapcsolat tükrében, hogyan látja Kolozsvár és Pécs kapcsolatát?

Pécs – Széchenyi tér – WWW.PECS.HU

– Valóban volt idő átnézni, és gondolkodni rajta. Talán azzal kezdeném, hogy a két város számára egyformán fontos ügynek tekintem, úgy érzem, mindkét város számára egyaránt fontos kapcsolat. Valóban van egy történelmi háttere számomra ennek a kapcsolatnak, és igazából azért kell visszamennünk picit a múltba, mert e nélkül talán nem érthető a jelen.

Ez a kapcsolat tényleg jól működött, hiszen olyan emberek álltak mögötte, mint Octavian Buracu, aki sajnos azóta meghalt, Kötő József, vagy akár Boros János. Ezt törte derékba Funar polgármester színrelépése, aki – nyugodtan fogalmazhatok így – Pécs számára nem volt vállalható, nem volt szalonképes politikus. Magatartásával lerombolta, amit építettünk és az addig elért eredményeket semmisé tette. Valamiféle földalatti ellenálláshoz tudnám hasonlítani az akkori helyzetet, mert úgy tudtunk kapcsolatban maradni Kolozsvárral, hogy az csak a polgármesteri hivatal, vagy a polgármester kikerülésével volt lehetséges. Ha egy önkormányzatokra épülő együttműködésben a polgármester ilyen dezintegráló szerepet tölt be, az általában nem szokott egészséges módon zárulni. Esetünkben sem történt másként. Később aztán az akkori pécsi vezetés igyekezett más erdélyi városok felé tapogatózni, orientálódni, és így került Arad a képbe, amely településsel egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, másfél éve, 2008-ban írták alá Aradon a testvérvárosi megállapodást Péccsel.

Sorin Apostu és Páva Zsolt a kolozsvári Bánffy-palotában: vajon Pécsett egyirányba is tekintenek majd? – ROHONYI D. IVÁN

Időközben, hál’istennek Funar úr eltűnt a színről, és azóta – kicsit lassabban, vagy inkább óvatosabban, mint ahogyan helyén való volna – ismét felvettük a szálakat, bár gyakorlatilag a nulláról kellett újrakezdeni Pécs és Kolozsvár kapcsolatait. Szerencsénkre van magyar alpolgármester, László Attila személyében, és úgy látom, hogy Apostu polgármester is talán komolyabban veszi a dolgokat, bár vele nincsenek napi kapcsolataink. Hamarosan sor kerül azonban, pontosabban szeptember 17. és 18. között Pécsett az Európa Kulturális Főváros egyik programpontjaként a Kolozsvári Napokra, amelyen jelen lesz Sorin Apostu polgármester is, talán ez is oldja majd ezt a nehéz helyzetet.

– Ha jól értem tehát, amióta ön ismét Pécs polgármestere lett, illetve amióta Apostu funkcióban van Kolozsváron, nem volt semmiféle személyes kapcsolatuk?

– Nem, most találkoztunk először személyesen. László Attilával voltam kapcsolatban, vele többször is találkoztam, ő is szívesen jön Pécsre, tőlünk is volt itt politikai vezető, a májusban zajló Pécsi Napok alkalmával, Kunszt Márta alpolgármester személyében, én ugyanis nem tudtam jönni. Ezek a személyes kötődések kezdenek kialakulni, és ez segít a kapcsolat elmélyítésében, szerintem.

A pécsi városháza – WWW.PECS.HU

Hogy a kérdés lényegére térjek, mert eddig csak a történeti visszapillantásnál tartottunk, én sok hasonlóságot látok a két város között, bár Kolozsvár nagyobb, de a kulturális gyökerekben való hasonlóság miatt szerintem jó partnerei vagyunk egymásnak. Jók az egyetemi kapcsolatok, külön kiemelném a Sapientia egyetem és a pécsi egyetem közötti, kiemelkedően jó viszonyt, amelynek keretében különféle csereprogramok zajlanak. Ezek mind arra vallanak, hogy értelmes és hasznos együttműködés lenne, ha ki tudna teljesen bontakozni. Most ezen dolgozunk.

– A kolozsvári delegáció szeptemberi ottléte alatt remélhetőleg lesz idő a személyes beszélgetésekre. Polgármesterként mire hívná fel Sorin Apostu figyelmét? Tekintettel arra is, hogy mindkét városra jellemző egyfajta multikulturalitás, több nemzetiség él egymás mellett. Ön, pécsi lévén, tapasztalhatta, hogyan működik a szülővárosa életében, Apostu azonban nem ilyenfajta közegből érkezett, nem biztos, hogy nyitott a multikulturalizmus befogadására.

– Nem tudom megítélni, mennyire nyitott, és főleg mennyire lesz ott nyitott az ilyen jellegű beszélgetésre. Egy biztos: ha azt vesszük, hogy a zord időkben is tudtunk alapszinten időnként egymással találkozni, és dacára a nehéz időszakoknak, egy nagyon ellenséges polgármester működése alatt is fenn tudott maradni a két város közötti jó viszony, akkor azt kell mondanom, hogy ha Apostu polgármester semmit nem tesz, csak semlegesen szemléli a történéseket, ha nem tesz ellene, az már egy jó forgatókönyv. És úgy vélem, a kolozsvári városvezető azért ennél többre képes, vagy remélem, hogy ennél többre lesz képes. Nem kell hatalmas erőfeszítéseket tennie, elég, ha egy picikét segít. Bízom benne, hogy ebben a kialakuló, sokkal jobb légkörben el tud indulni egy magasabb szintű együttműködés, az pedig jó lesz a két város számára.

Visszatérve a kérdésére: a polgármestertől nagyon nagy dolgot nem várok, de bízom abban, hogy nem fog negatívan beavatkozni ebbe a folyamatba.

– Valószínűleg tud arról, hogy Kolozsvárnak szándékában áll megpályázni az Európa kulturális fővárosa címet 2020-ban. Lát-e ön esélyt arra, hogy meg is nyerje?

– Nagyon jó lenne udvariasnak és diplomatikusnak lenni, de nem leszek az. Megmondom őszintén, erre nem látok esélyt. Azért nem, mert egy erdélyi város, Nagyszeben már elnyerte ezelőtt két évvel ezt a címet. Románia nem csak nemzetiségi módon tagolt, emiatt a politikai szempontok alapján elvileg egy Erdélyen kívüli városnak lenne esélye. Nagyrészt politikai döntések születnek ilyenkor.

Gázi Kászim pasa dzsámija – VAROSLAKO.PECS.HU

– Eltelt már több mint félév Pécs kulturális fővárosi státusából, tudnak-e már egyfajta mérleget készíteni? Látható-e már, hogy milyen hatással volt a város életére a turizmus és gazdasági szempontokból egyaránt?

– Többféle elvárás létezik ebben a tekintetben. Az egyik, hogy Pécs, mint kulturális központ ismertebbé váljon, teljesült, hiszen maga a cím viselése is már nagyobb figyelmet generál a város irányába. Az is nyilvánvaló, hogy jóval több turista jön hozzánk, mint korábban bármikor. Ezek szintén kézzelfogható, konkrét számokkal leírható hasznok, jótétemények a város javára. Azt viszont nem tudom megítélni, s valószínűleg ehhez el kell telnie egy kis időnek, nem soknak, csupán egy-két évnek, hogy azok az elvárások, amelyek például a pályázati anyagban szerepelnek, megvalósuljanak. Például, hogy Pécs egy nagyobb régiónak – és ide érthetjük Dél-Magyarországot, a volt jugoszláviai térséget, Szlavóniát, a Bánságot – legyen egyfajta szellemi központja. Hogy ez megvalósul-e, nem tudjuk. Miként azt sem tudjuk, hogy ezek a kulturális beruházások, amelyek még mai napig is zajlanak – hiszen a koncertterem például még nincsen kész, csak decemberben lesz átadva –, vagy a többi nagy, központi és európai pénzekből, forrásokból megvalósult beruházások, be tudják-e tölteni azt a szerepet, amelyet szintén elvárt tőlük a pályázatíráskor a város. Azaz, hogy ne csak erre a néhány évre, a mostanira és a következő 1–2 évre váltsanak ki nagyobb érdeklődést a rendezvények, hanem hosszabb távon, 15–20 év viszonylatában is vonzzák a közönséget. Tehát egy pécsi koncertre ne csak az ott élő néhány száz hangversenykedvelő menjen el, hanem jöjjenek Fehérvárról, Kaposvárról, Eszékről, Szabadkáról, vagy akár Lendváról, Aradról. Van bennem egy cseppnyi kétely e tekintetben, mert attól félek, hogy itt fog visszaütni az az eltékozolt idő, amit a város elpazarolt. Lényegében 2005–2006, de talán még 2007 folyamán sem történtek meg azok az előkészületek, amelyeknek meg kellett volna történniük. Így egy picit olyan magyarosra sikeredett a dolog, amolyan huszáros hajrá alakult ki, hogy minden időben meglegyen. Persze, nem lett minden kész, egy csomó határidő megcsúszott. Tehát én igazából ezt nem látom, ahhoz még korai az időpont, hogy a tárgyév augusztusában kimondjam, ilyen szempontból hasznos lesz-e ez a cím vagy sem. Szerintem 2013-14-ben erre vissza tudunk térni, akkor már jobban átlátjuk a következményeket.

– Ön szerint mi nehezítette meg jobban a különböző tervek megvalósításának a lehetőségét 2009-ben, a gazdasági válság, vagy a politikai helyzet? Vagy a kettő együtt?

– Ez a késedelem nem 2009-es időponthoz köthető. 2009 májusától lettem Pécs polgármestere, tehát lényegében csupán mintegy hat hónap volt rá, hogy ezeket a hihetetlen lemaradásokat behozzuk. Egy részét be tudtuk hozni, egy részét nem. Több probléma volt alapvetően. Az egyik az – és most egy objektív helyzetet idézek fel, amiről nem tehet senki, sem a szocialista kormány, vagy az önkormányzati elődeim, – hogy egy olyan döntés született, miszerint Pécs város ebbéli törekvéseit a kormányzat az uniós forrásokból finanszírozza. Tehát, amíg például Miskolc és Szeged a helyi közlekedését fejleszti, villamosvonalak épülnek, tömegközlekedést bővítő infrastruktúrák alakulnak ki, addig Pécs ezt a pénzt a kultúrára kapja. Ez ugyan szerintem kérdéses megközelítés, de most tegyük ezt félre. Tehát a lényeg, hogy uniós forrásból kellett megvalósítani sok mindent, és miután ilyenfajta kulturális beruházást az ország soha az életben nem végzett, különösen nem uniós forrásokból, problémák adódtak, mert volt egy nagyon bonyolult, csak a szakemberek, vagy még azok számára sem áttekinthető rendszere a pályázati pénzek lehívásának, illetve azok elszámolása, az unió felé való leigazolása terén. És ez bizony sokkal több időt vett igénybe, mint amire bárki is számított. Úgy ítélték meg, hogy egy, vagy másfél éves előkészületre van szükség, és utána az egész sínre fog kerülni. Nos, ez nem így történt. Persze, ez objektív dolog, senki sem tehető felelőssé, sem az ország, sem Pécs nem volt erre fölkészülve.

Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa – megnyitó – WWW.PECS.HU

A másik probléma viszont konkrétabb, és szerintem nagyon súlyos mulasztás volt. Nevezetesen az, hogy a programot teljes mértékben kivonták a civil szféra bármilyen behatása alól. Ez azért is fájó, mert a civil szféra írta meg a pályázatokat. Civilek, konkrét nevekhez köthető, 15-20 ember munkája fekszik a pályázatban, akik ingyen dolgoztak. Amikor megnyerték a pályázatot, ezek az emberek, szó szerint, el lettek zavarva az ügy mellől. Ez azért volt nagy baj, mert nemcsak hogy jól megírták, hiszen győzött a pályázat, hanem mert volt benne egy abszolút polgárokhoz, civilekhez köthető attitűd, megközelítés, olyasmi, ami korábban nem volt jellemző, hiszen a politika intézett mindent, a civilek meg nézték a pályán kívülről. Most azonban benne voltak az eseményekben. Nagy hiba volt, hogy a civil kör teljes egészében kikerült ebből a folyamatból. Ez utólag is bebizonyosodott. Innentől fogva az egész előkészítés folyamata egy „politika kontra civil szféra” meccsé alakult át, ami azért rossz, mert amikor valaki kiszorul a rendszerből, ebben az ütésváltásban olyan sebek is keletkeznek, amelyeket nem lehet begyógyítani. Részben ebből a sajátos helyzetből fakad, hogy a későbbi személyi kiválasztások is elég rosszul sültek el, a távozók helyére kerülő személyek sokszor mellényúlásnak bizonyultak, sokan nem azonosultak az üggyel, nem tudták emocionálisan átérezni, hogy mi is ez valójában. Ez számos későbbi konfliktus forrása volt, ezek a személyek ugyanis nem tudták kellő érzékenységgel, alázattal szolgálni az ügyet. Nagyjából ez volt az a kör, ami miatt a késedelmek előálltak, és lényegében visszajutok az előbbi kérdésre, miszerint nem látjuk pontosan, hogy ezek a hatások, amelyeket a pályázat olyan szépen megfogalmazott, hogyan fognak bekövetkezni.

– Polgármesterként milyen különleges, speciális tervei vannak Péccsel kapcsolatban?

– Lehet, hogy túl önző, amit mondok, de szeretném a választást megnyerni október 3-án. A másfél évvel ezelőtti időközi választás volt, idén októberben viszont ismét indulok, a Fidesz-KDNP jelöltjeként az új, négy éves ciklusra. Ha megnyerem a választást, lehet, hogy most általánosságot mondok, de szeretném folytatni, amit elkezdtem. Egyrészt szeretném a kulturális fővárossal összefüggő nagy vállalásokat befejezni, mert hiszen egy részük igazából jövőre lesz kész, szeretném ezeknek az új intézményeknek a normális működését biztosítani úgy, hogy ne csak az legyen a vélemény, mennyi pénzt nyomtuk bele ezekbe az igen nagy pénznyelő intézményekbe, hanem olyan teljesítményt nyújtson az adott intézmény, például a Zsolnay Kulturális Negyed, az új koncertterem, vagy akár a Tudásközpont, amelyik a maga során teljesítményelven működik. Szeretném, ha rendbe hoznánk a városi tömegközlekedést, mert igencsak nagy problémák vannak, szeretném, ha a város adóssága – amely a magyar városok között a legmagasabb arányú, mert az elmúlt tíz évben igen nagy pénzköltés folyt, felelőtlenül – egy picit stabilizálódna, mert a mostani helyzet korántsem megnyugtató. Nagyjából ez az, amit szeretnék ebben a négy évben megvalósítani.

– Van-e valami hatása a városok működésére annak, hogy január elsejétől Magyarország veszi át fél évre az Európai Unió elnökségét?

– Közvetlenül nincs, de nekünk nagy terveink vannak. Egyrészt Pécs most nagyon sok mindennel gazdagodott, létezik autópálya-összeköttetés, ami korábban nem volt, léteznek ezek az új létesítmények, amelyekről korábban szó esett, ezek jócskán kitágítják a város lehetőségeit. És persze születtek más dolgok, megújultak a köztereink, szép lett, élhetőbbé vált a város, új szállodák épültek. Ezek olyan infrastruktúrák, amelyek alkalmassá teszik a várost arra, hogy részt vegyünk ezekben a hivatalos programokban, még akkor is, ha tudjuk, hogy a legtöbb Budapesten zajlik. Arra törekszünk, hogy sok programot szervezzünk, főleg kulturális téren. És van egy másik, speciális tervünk is. Miután Horvátország csatlakozása nagyjából eldöntött tény, annak örülnénk, ha az utolsó tárgyalási szakasz, illetve a csatlakozási dokumentumoknak aláírása Pécset történhetne. Egyrészt közel vagyunk a horvát határhoz, ez önmagában lehetőség, Magyarország a soros elnök, tehát megteheti, hogy ezt a részét a tárgyalásnak Pécsre hozza, nem beszélve arról, hogy nagyon erős a horvát közösség Pécsett, intézményeik vannak, létezik horvát színház, horvát kultúrközpont működik, ez is hatással lehet a döntés meghozatalára.

– Végül engedjen meg egy személyes kérdést, van-e valamilyen erdélyi kötődése?

– Van. Az én apai ági nagyanyám nagybányai (illetve hát akkor Felsőbánya volt), van is egy „elszámolásom” pillanatnyilag a román állammal egy visszaszolgáltatandó ingatlanért, kicsit nehezen megy, de nem adjuk fel. Anyai ágon pedig az én nagymamám egyik testvére Kolozsvárott élt, itt is van eltemetve, az ő családjukhoz sokszor jártam gyerekkoromban. És hát, többször megfordultam Erdély különböző vidékein, úgyhogy nem idegen számomra.

Névjegy:

Dr. Páva Zsolt 1955-ben született Pécsett, politikus, 1989 óta a Fidesz tagja, Pécs polgármestere.

A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, 1981-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd ugyanitt, 1987-ben közgazdász diplomát is szerzett komplex tervező-szervező szakon.

1990–1994 között Pécs alpolgármestere, az 1994–1998-as ciklusban polgármestere volt. 2000 után Pécs és környéke kistérségi menedzserének nevezték ki. A 2009-es pécsi időközi polgármester-választáson polgármesterré választották.