Jó kezdőszámnak bizonyult J. S. Bach: c-moll Passacaglia és Fúga című alkotása, amelyet a jelenlegi orgonaművészek is gyakran tűznek műsorukra. A Passacaglia ismert osztinátójának pregnáns bemutatása mellett a fúga futamainak precíz, „gyöngyöző” előadása emelendő ki. W. A. Mozart: F-dúr Andante (KV 616) szerzeményének játékos, vidám jellegét a megfelelő tolmácsolásban hallhattuk.

A rövid lélegzetű mű üdítően hatott a komor templomfalak között. R. Schumann hat, a Bach-motívumot felhasználó fúgát írt orgonára, pedálos zongorára vagy harmóniumra. Ezekkel az alkotásokkal természetesen a barokk géniusz előtt kívánt tisztelegni. Miklós Noémi előadásában most a 2-es számú fúgát hallhattuk.

A monumentális alkotás hangszertechnikai buktatóit magabiztosan győzte le az előadó biztos alapokon álló hangszeres tudása. A műsor utolsó száma C. Franck: E-dúr korálja volt. Illesse dicséret az előadót a mű zenei dinamikai megvalósításaiért.

Reméljük, hogy Miklós Noéminak a továbbiakban is alkalma nyílik ötvözni az egyetemi oktatói és hangszeres előadóművészi tevékenységet.