Dóra és Zalán, a két kis angyalváró

Dóra minden reggel azzal kel fel, hogy, „mutasd meg, anya, az ujjaidon, mennyit kell még aludni, amíg jön az angyalka?” Nagyon várja, mint minden vele egykorú kisgyerek. A levelet, amit az angyalnak írt, már rég elküldte, olyan rég, hogy talán már el is felejtette, mit is kért tőle. De amikor lerajzolta, hogy milyen ajándékokra vágyik, nagyon meglepődtem azon, hogy a kisöccsének is kért ajándékot. Tudja, hogy Zalán túl kicsi, még nem tud rajzolni, így hát helyette is kért ajándékot. Meglepő egy hároméves gyerek részéről.

Néha rákérdezek, hogy szereti-e a testvérét. Ilyenkor legtöbbször azt szokta mondani: „Nem, anya, nem szeretem, hanem imádom.” Ami azt illeti, Zalán is reszket örömében, amikor meglátja nővérkéjét, vagy meghallja a hangját. Szó sincs náluk testvérféltékenységről…egyelőre.

Az adventi naptár lényegének megértésével azonban gondunk volt az elején. Az, hogy minden nap csak egy ablakot nyitunk ki, érthetetlennek tűnt, néhány nap elteltével azonban beletörődött ebbe is. Hűségesen és türelmesen áll minden reggel a naptár előtt, és várja, hogy apa kinyisson még egy ablakot.

A sok ajándék között levelében szerepelt egy ruhácska kérése is. Nem hiába kislány. Vásárlásunk során egy nagy bevásárlóközpontban meglátott egy aranyos kis ruhát, és könyörgött, hogy vegyük meg neki. A sógornőm azt mondta, írja meg az angyalnak, hátha ő elhozza, mire Dóra: „Nem kell annyit írni, ezt meg kell venni”.

Ezek szerint mi lehet az ő kis buksijában? Hogyan fogja fel azt, hogy majd jön az angyal, és hoz neki ajándékokat, fenyőfát. Zalán túl kicsi mindehhez, neki is biztosan tetszeni fog a fenyő a sok kis égővel, a zörgők, amiket meg lehet kóstolni, a zajos gyerekjátékok…de mi lehet Dóra fejében?

Sokszor rákérdez, hol jön be az angyal, aztán válaszol is magának, hogy az ablakon. Hiszen olyan kis hiszékenyek még ebben a korban.

Karácsonykor nálunk az a szokás, hogy összegyűl a nagycsalád: nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek. Hagyományőrzők vagyunk, amennyire lehet ebben a modern világban. Együtt vacsorázunk, meghitt, gyertyafényes hangulatban, aztán szokás szerint, nagytata felolvassa Jézus születésének történetét. Persze az örökzöld karácsonyi énekek se maradnak el, mindenki együtt énekel. Ezért szeretjük a karácsonyt: minden bánatot, haragot elfelejtünk és átadjuk magunkat a szent ünnep meghitt hangulatának. Mert semmi se szebb annál, mint amikor mindenkinek mosoly ül az arcán, mindenki boldog, nyugodt.

Kívánok mindenkinek örömteli, békés szent karácsonyt a családi otthon melegében.