– Tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen jellegű klub indításához személyes érintettség szükséges. Téged mi vezetett idáig?

– Hát igen, a személyes érintettség megvan. Sajnos. Tapasztalatok? Egyrészt az, hogy meddőségi problémáról beszélni tabu. De nemcsak az a baj, hogy nem mondják el az érintettek sokszor még a közeli családtagoknak sem, ha ilyen problémával küzdenek. Ha el is mondják, az embereknek halvány fogalmuk sincsen erről a témáról, nem tudnak reagálni rá. Ebből aztán rengeteg olyan helyzet adódik, hogy az érintett nőket/párokat iszonyú sértések, szenvedések érik. A legtöbben abból indulnak ki, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy párnak gyermeke születik, méghozzá semmi időn belül. Aztán „vigasztalni” akarják az érintetteket, és olyanokat mondanak, hogy igyál cickafark teát, meg hogy azért nem lesz gyermeked, mert nem akarod eléggé, mások szerint meg túlzottan akarod, az a baj... Sokan el sem tudják képzelni, hogy mekkora fájdalmat okoznak ilyen meggondolatlanul odalökött szövegekkel. A másik tapasztalatom, hogy ha orvoshoz kerül az ember, az orvos ugyebár nem pszichológus (vagy csak ritka esetben az is), ezért lelkileg nem támogat. Vagy nincsen ideje, vagy nem ért hozzá, vagy nem is érzi saját feladatának.

– A te problémád végül mikor és hogyan oldódott meg?

– Ez hosszú történet, de a lényege az, hogy amíg a tünetekre koncentráltunk, addig nem történt semmi lényegbevágó. Ahogy kiderült az ok, és arra kaptam kezelést, rögtön meglett az eredmény. A gólya is hamarosan beköszöntött, Tibikénk áprilisban lesz 3 éves.

– Egyedül indítod a klubot, vagy lesznek ebben társaid?

– Ne viccelj, egyedül nem mernék ilyesminek nekifogni. És itt két dolgot szeretnék kiemelni. Egyrészt azt, hogy ennek is, mint oly sok klubnak, az Életfa Családsegítő Egyesület ad otthont, ugye, abban dolgoznak pszichológusoktól kezdve mindenféle szakemberek, másrészt, hogy a magyarországi PCOS Szívügy alapítvány éppen ilyen témájú önsegítő körök létrehozását, működtetését szorgalmazza, ehhez is csatlakoznánk, innen komoly szakmai segítségre is számíthatunk.

– Konkrétan ki a klub célközönsége, kiket vársz ide?

– Olyan nőket/párokat, akiknél késik a várva várt gólya, egészségügyi vagy lelki problémájuk van ilyen téren. Talán nincsen, akivel megosszák a problémájukat. Esetleg olyanokat is, akit közvetlenül nem érint a dolog, de valaki közeli hozzátartozóját (nővérét, húgát, lányát stb.) igen. Akik kíváncsiak az okokra, lehetőségekre, teendőkre.

– Szerinted mekkora lehet az érintettségi arány? A környezetedben sok ilyen párt ismersz?

– Hazai adatokat nem ismerek, de Magyarországon 15%-ra teszik a meddőségi gondokkal küzdő párok arányát (de olvastam már 20%-ról is egyes cikkekben). Gondolom, hogy közel állhatunk ehhez. Egyébként nemcsak én: mindenki sok ilyen párt ismer! Csak az ilyen pároknak ezt nem írják a homlokán, és lehetőleg kerülik ezt a témát. Esetleg azért ismerhetek többet, mert majdhogynem „kutatom” őket.

– Milyennek képzeled el a működést?

– Úgy képzeltük, hogy eleinte havonta találkoznánk, első alkalommal csak magunk között lennénk, így felmérhetnénk, hogy mire van leginkább szükség. Lehet, hogy némelyek csupán a sorstársak megértésére vágynak, hogy lássák, nincsenek egyedül ilyen helyzetben, mások életmódbeli tanácsokra vagy a meddőségi kivizsgálás folyamatára, lépéseire kíváncsiak. Ha egyszer-kétszer találkozunk, akkor derül majd ki inkább, hogy mire van a legnagyobb szükség.

– Önsegítő lesz inkább, vagy szakembereket is bevonnál?

– Talán jó lenne is-is, de mint említettem, odafigyelünk közben, hogy mire lenne inkább igény.

– Neked ki segített abban a nehéz helyzetben, érezted-e szükségét egy ilyen közösségnek?

– Én roppant egyedül éreztem magam a fájdalmammal együtt jó hosszú ideig. Ilyen közösségről nem tudtam (talán nincs is ilyesmi a városunkban), addig kutakodtam viszont az interneten, míg rátaláltam egy fórumra, ahol sorstársak beszélgettek ilyen témákról. Mások történeteiből lelki erőt meríthettem, de gyakorlati dolgok is kiderültek. Rengeteget köszönhetek annak a virtuális közösségnek. Később nagyszerű barátságok is kialakultak, személyesen is találkoztam sok nővel közülük. Összedugtuk a fejünket, és egy honlapot is készítettünk együtt, „közmunkával” (www.pco-szindroma.hu). Találtunk egy endokrinológust, aki támogatta ezt az ügyet, később egy dietetikust is. Olyan weblapot képzeltünk el, amely nemcsak sok ilyen jellegű információt tartalmaz, de orvosi szakértelem is van mögötte. Így sokkal hitelesebb az egész. Sokféle segítség létezik: információközlés, lelki támogatás, talán ez a két legfontosabb, egyik sem elég a másik nélkül.

– Milyen tapasztalataid vannak orvosokkal?

– Az ember lánya úgy képzeli, hogy elmegy az orvoshoz, nőgyógyászhoz ugyebár, mert úgy gondolja, hogy ez nőgyógyászati probléma, és mindenre talál orvoslást. De hány olyan esetet ismerünk, amikor „az orvos szerint minden a legnagyobb rendben, csak éppen nem maradok terhes”. Akkor jönnek az ilyenekkel, hogy biztos a sok „stressz”. Imádom ezt a stresszt, ha nem létezne, akkor ki kellene mondani, hogy „nem tudom, hogy mi lehet az oka”, de így van, amire fogni. (Természetesen való igaz, hogy a stressz nagy befolyásoló tényező itt is, mint az életünk oly sok területén, de hadd ne írjunk mindent az ő számlájára.)

A meddőség kezelése csapatmunka... kéne legyen, pláne az anyagcsere-zavarokon alapuló meddőségé. Különböző szakterületeknek össze kellene fogni a hatékony kezelés érdekében, de ezt a fajta komplex szemléletmódot a betegek nem kapják meg, mert egyszerűen nem olyan a rendszer. Tehát a kapcsolatokat az érdekelteknek kell megkeresniük. Ideális esetben nőgyógyásznak, endokrinológusnak, dietetikusnak, mozgást segítő tanácsadónak, pszichológusnak együtt kellene dolgoznia. Egy önsegítő körben pedig éppen az lenne a fantasztikus, hogy a kapcsolatok révén ezt a „hálót” ki tudnánk alakítani, mert ez gyakorlatilag nem így működik, és ez az (egyik olyan), ami nagyon hiányzik az egészségügyi rendszerünkből.

–Mikor és konkrétan hol indul a klub?

– A mikor-t még konkrétan nem tudjuk, a hol-t, azt igen. Az Életfa Családsegítő Egyesület székházában, de ezt majd meghirdetjük az Életfa-honlapon (www.eletfa.ro). Én remélem, hogy már márciusban lesz egy találkozó, de legkésőbb áprilisban egészen biztos.