– Hogyan értékelnéd a szombati Mátyás napi akusztikus koncertet?
–A Mátyás házban mindig szívesen játszunk, a hangulata valami fantasztikus... Éppen ezért vettük most akusztikusra a figurát, áthangszereltük a dalokat, hogy reneszánszosabban/barokkosabban szóljanak, és meglepő módon teljesen új ízt kaptak a szerzemények. Ahhoz képest, hogy a városban párhuzamosan három magyar koncert is volt, a teltház nagyon jólesett! Bár én kicsit éreztem magunkon, hogy a sok stúdiózás alatt „berozsdásodtunk”, mivel teljesen más hozzáállást követel meg a stúdiómunka és a koncert. Ráadásul több mint fél éve nem játszottunk élőben. A szegényes hangosítási körülmények ellenére mégis pozitívnak mondanám... Bakik természetesen mindig akadhatnak, de ha jó hangulatban játszunk, mint szombaton, akkor ezek miatt nem bosszankodunk. A koncert mindenképpen „bemelegítőnek” számított az következő koncertekre.
– Állandó fellépői vagytok a Mátyás napoknak?
–Nem, viszont már játszottunk ott, László Bakk Anikó meghívására, volt, hogy reneszánsz dallamokra improvizáltam lanton kicsit jazz-esen, az akkori Yesterdays-énekesnővel, Ercsey Andrea Emesével. Kölcsönös a szimpátia a szervezőkkel, de szívesen játszunk a hely szelleme miatt is.
– A koncert nyitójaként a közönség a Dante Isteni Színjátékára írt három tételes szerzemény „ősbemutatóját” hallhatta. Az utolsó tétel alig egy hete készült el. Hogyan is született meg a három tétel?
–Egy finnországi magazin és egy franciaországi kiadó közös felkérésére különböző zenekarok Dante Isteni Színjátékára komponáltak dalokat, amelyekből egy közös CD készül. A felvételeket 3 részben publikálják, az első (Inferno) és második (Purgatorio) már megjelent és világszerte kapható, a harmadik (Paradiso) idén jelenik meg. A mi három dalunk most hangzott el először élőben és a teljes történetet felöleli, természetesen allegorikusan. A dalszövegek megírásához adaptáltuk Babits csodálatos fordítását, így gyakorlatilag újraírtuk a ránk eső részeket. Valóban, a Paradiso utolsó tétele, a 33. ének stúdiómunkálatait egy hete fejeztük be, szóval igencsak friss dolog volt élőben eljátszani.
– Tervezitek, hogy a hármat együtt jelentessétek meg?
–Mivel ezek válogatáslemezeken jelennek meg és nem a mi második lemezünkön, így csak egy koncertlemezen és DVD-n tervezzük a kiadását, valamikor 2011-ben. Mindenesetre koncerten játszani fogjuk őket.
– Így kicsit olyan, mintha külön létezne a Yesterdays és mellette a „Dante-projekt”...
–Igaz, ezek a dalok nem saját lemezre készültek, hanem exkluzív módon a finn/francia koprodukcióra, de ettől még ezek is 100%-ban Yesterdays-zenék, csak a téma kötött, mert az adva volt. A zenét és szöveget mi írjuk, mi rögzítjük a stúdióban, az alkotás szabadsága adott volt a Dante témában is.
– A szombati koncerten a régi dalok mellett felcsedültek új szerzemények is a készülő új albumról. Hogy haladtok a lemez munkálataival?
–Nagyon jól haladunk, már csak az énekfelvételek és a háttérvokálozások vannak hátra. Ha sikerül pénzt szereznünk a gyártásra, akkor októberben már bemutathatjuk az új lemezünket egy kis erdélyi turné keretén belül, valamint októberben Hollandiában is.
– Visszatérve magára a szombati koncertre, a közönség a régi-új ütősötöket, Csergő Domokost láthatta-hallhatta a dobok mögött. Állandó tagként jött vissza a zenekarba vagy csak kisegítőként?
–Csergő Domi más elfoglaltságai miatt nem merte vállalni a tagságot, így a honlapon és a lemezborítón is mint kisegítő, közreműködő szerepel, viszont teljesértékű tagként viselkedik koncerten és a magánéletben is, szakmailag és lelkesedésben is. Kölcsönös a „szerelem”, egyedül rajta múlik tehát, hogy mikor mondja azt, hogy hivatalosan is Yesterdays-tag szeretne lenni. Addig is vele dolgozunk stúdióban és koncerteken egyaránt. Ez ebben a pillanatban egy papírok nélküli házasság.
– Sokáig nem vártok a következő koncertig, már most, pénteken újra felléptek a holland Flamborough Head-del.
–A holland együttessel is régi már a barátság, 2006-ban játszottunk együtt Hollandiában, majd 2007-ben Budapesten is. Most ők jönnek Kolozsvárra, dallamos, harmonikus, profi produkciójukat végre megmutathatják a kolozsvári nagyérdemű előtt is, én úgy érzem, hogy nagyon komoly, igényes és finom zenei csemegében lesz része mindenkinek aki eljön pénteken este 7-re a Szentegyház utcai Soul Clubba...