A vár legérdekesebb bástyájának csipkézett karimája beomlott. Kintről alig észlelhető! Figyelmesen megvizsgáltuk a beszakadt három tartópillért, a középsőn jól látszik, hogy a repedés régi, a másik kettőn azonban friss a törésvonal, valószínű, hogy a kemény tél hatására a beszivárgott és megfagyott víz okozta a katasztrófát. Közben megtudtuk, hogy az omlás az elmúlt év utolsó napján következett be. Zoltán úgy tudja, hogy Európában összesen két, várfalba épített csipkés-bástya létezik, a másik valahol Spanyolországban található. Talán elgondolkoznak ezen a város nagyjai, és megpróbálnak tenni valamit a nagyenyedi vár legszebb bástyájának megmentéséért. A hely festői leggyakrabban ezt a bástyát örökítették meg. Valamikor a délnyugati sarokbástya is csipkézett volt, de amikor a múlt század hetvenes éveiben restaurálták, annak is beomlott a koszorúja, és akkor az esemény áldozatot követelt. Különben annak a bástyának egyik koszorú-tartópillére is várja, hogy valamikor a helyére tegye valaki. Amikor a múlt század elején Szentimrei Jenő látta, annak is megvolt a „csipkéje”, a vár sajnos már akkor is porladt:

„A nagyenyedi várfalról csak hull a törmelék.
Vén vár, öreg barátom, mért álldogálsz te még?
Minek tátog faladban a sok otromba rés,
Sok tétova üres szem, ha csak a múltba néz?
És csipkézett bástyáid, hivalkodó romok,
Vajon kiállanának félórás ostromot?”
                                       (Szentimrei Jenő: Nagyenyed)

Akkor, 1922-ben sok tekintet révedt a múltba és nem látott jövőt. Mi talán másként teszünk ma?Elszomorító a bástya jelenlegi állapotaElszomorító a bástya jelenlegi állapota