A polgármester, de nyugodtan mondhatjuk, a tanács, mert ez is benne van, ismét azt a módszert veti be, mint öt éve a Főtér elszürkítésével. Idejében elkezdi a beadagolást. Aztán azt mondják, hogy széleskörű tájékoztatás előzte meg, s a lakosság örömujjongva tapsolt és benne volt. A kommunista időkhöz viszonyítva ennyi haladást értünk el.

Tehát idejében. Tavaly júliusban az úgynevezett városnapok időpontjáról meg annak hirdetésbe csomagolásáról, a városházán megbeszélést hívtak össze. Arra kérték a megjelenteket, javasoljanak. A jelenlevő Lukács József a lehető legtermészetesebben augusztus 19-ét javasolta. Azt a napot, amelyen Károly Róbert 1316-ban Kolozsvárt városi rangra emelte. Jó, mondták, de azért mégse, mert akkor nyári szünidő van, nincsenek itt az egyetemisták. Az a valamivel több, mint százezer. Ez olyan tömeg, amely nélkül nem lehet városnapokat rendezni. Amiből legalább húszezer kolozsvári, de ezt nem emlegetik. Legmegfelelőbb a júniusi vizsgaidőszak előtti tavasz vagy október legeleje, az egyetemi tanévkezdés. A lényeg tehát az, hogy mondja el mindenki a véleményét, de már van egy előre gyártott, beépített elem.

A város címerével készült bélyegző 1480-ból. Körirata: S { igillum} Consulum Civitatis Coluswar (Koluzsvár város tanácsának pecsétje)

Január 28-án újabb megbeszélésre hívtak meg egyeseket a városházára. A tavaly júliustól eltelt időben a városháza nem vesztegette idejét: fölkért két céget, hogy kidolgozzák, mi mindent kell tartalmaznia a pontosan még ki nem jelölt, de mindenképp tavasszal vagy ősszel, a diákok boldogítására rendezett városnapok beharangozására, a magyarul hirdetésbe csomagolt városképnek. Tehát, akár öt éve a Főtérről, megvolt az előkészítés, amit máris véglegesnek mondhatunk.

Ezután február másodikára az RMDSZ és az EMNT helyi vezetése is megbeszélést hívott össze. Hogy úgymond, mi is javaslatokat tegyünk, nehogy lemaradjunk, nehogy úgy járjunk, mint annak idején a Főtérrel.

A szervezők, a felszólalás sorrendjében Czika Tihamér (Szabadelvű Kör), Molnos Lajos (RMDSZ, tanácsos), Gergely Balázs (EMNT) és Csoma Botond (RMDSZ, tanácsos), leütötték az alaphangot. Jussunk közös nevezőre, egyezzünk meg, úgymond, de a városnapok legmegfelelőbb ideje a május. A városháza által ajánlott október nem jó, mert valaki 11-ét javasolta, amikor a román és szovjet csapatok „felszabadították” a várost. Aki ezt ajánlotta, nem tudja, hogy csak a szovjet csapatok vonultak be. 1990 őszén egy nyugdíjas tábornok azon siránkozott a helyi román lapban, hogy a szovjet hadvezetés megfosztotta a románokat a „felszabadítás dicsőségétől”. Hál’istennek, tegyük hozzá. Marad a május 12-e, s ez jó, mert 1581-ben ekkor írta alá Báthori István a kolozsvári jezsuita egyetem alapítását. Igaz, hogy nem igaz, mert csak jezsuita papneveldéről volt szó.

Fölmerült az is, hogyan kell hirdetésbe csomagolni a városképet. Meg aztán szükség van egy új városcímerre. A felszólalónak nincs tudomása a régiről. Mindeközben röpködtek a logók, a brandek, a kommunikációk, ezek a magyarul „kifejezhetetlen” szavak.

Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke augusztus 19-ét, a városi rang 1316. évi vagy július 2-át, a szabad királyi városi rang 1405. évi elnyerésének napját javasolta, de a városnapokat nem kötötte adott időponthoz. Ezután jómagam szóltam hozzá: a városnapok legmegfelelőbb időpontja augusztus 19., az a nap, amikor Kolozsvár város lett. Nem a diákok alapították, nem ők írták történelmét. Itt nem szünidőről vagy vizsgaidőszakról, hanem a városról van szó. Amennyiben valóban városnapokat akarunk tartani. Ami a városcímert illeti, már több mint hatszáz éve van egy, amit 1948-ig, a kommunista hatalomátvételig használt a város, beleértve a két világháború közötti román időszakot is.

Augusztus 19-ét Máthé András parlamenti képviselő – üzenetben –, majd több felszólaló is támogatta. Herédi Zsolt és Tonk István kiegészítette azzal, hogy a többnapos rendezvény nyáron jelentősen növelné a város idegenforgalmát, s az éttermek, szállodák, a város bevételét. A Kolozsvár Társaság képviselői azonban a már sugalmazott májusi nappal értettek egyet. Nevetséges volt az egyik közbeszóló véleménye, aki szerint augusztusban forró a Főtér, az utcák kövezete, nem lehet leülni.

Elhangzott, hogy a románok nem vennék jó néven Károly Róbertet, akiről a posadai ütközet jut eszükbe. Nem beszélve arról, hogy a tanácsban huszonkét román képviselő van és öt magyar. Olyan álláspontot kell tehát elfogadnunk, ami a többség számára is megfelel. Vagyis az előre kiterveltet.

Majdnem három órát tartott az összejövetel. Azzal ért véget, hogy február 9-én folytatni kell.

Kérdés, hogy az időpontot illetően van-e értelme, hiszen a városháza, a polgármester részéről az időpont – tavaszi vagy őszi – eleve elhatározott. És a megbeszélést szervezők, a Kolozsvár Társaság, az RMDSZ-es tanácsosok részéről úgyszintén. Azaz gyertek, egyezzünk meg, de az eredmény már megvan. A tartalomról, a rendezvényekről még lehet egyeztetni. De kérdés, milyen városnapok azok, amelyek a város életében legalapvetőbb időpontot kizárják?

Pedig a nyári, meglehetősen pangó idegenforgalmat, a helyi, az országbeli és a külföldi utazási irodákkal karöltve, az augusztusi napokkal jócskán föl lehetne lendíteni. A gazdasági válság közepette ez nem éppen elvetendő. A diákok tíz hónapig rendületlenül támogatják a várost. Két hónapig tegye ezt az idegenforgalom.

Amúgy mellékesen hat év múlva, 2016-ban, a városnapokat össze lehetne kapcsolni Kolozsvár városi létének 700. évfordulójával. Ami az idegenkedők számára is elfogadhatóvá tehetné az augusztust.