A Kollégium Öregdiákjainak Társaságában találtunk egymásra húsz esztendővel ezelőtt, ahol elkezdtünk közösen dolgozni, tervezni a Kolozsvári Református Kollégium érdekében.
Melyek voltak ezek a tervek? Elsősorban a Kollégium régi érettségi tablóinak rendbetétele és a Kollégium folyosóinak falain való elhelyezése. Ugyanis 1989 után az Apáczai Társaság megőrzésébe kerültek a Református Kollégium régi érettségi tablói, amelyeket 1948-tól kezdve a Református Teológia fogadott be és őrzött meg több mint negyven éven keresztül. A meg nem felelő tárolás következtében a tablók nagy része rendkívül rossz állapotba került, majdnem minden tablóról elkallódott az eredeti ráma, a fedőüvegekről nem is beszélve, fényképek sokasága hullott le és veszett el, ujjnyi vastag porréteg fedett be minden egyes darabot. Hogy a tablókat a folyosókon el lehessen helyezni, mindegyiket restaurálni kellett, új rámákkal és fedőüveggel ellátni, a hiányzó fényképeket pótolni. A teendők egy részét mindennapi fizikai munkával végeztük el (leporolás, lemosás, felvált papírrészek leragasztása és kiegészítése, hiányzó fényképek felragasztása, elhalványult feliratok újraírása, stb.) abban a teremben, melyet az iskola igazgatója bocsátott rendelkezésünkre. Igen ám, de a rámák elkészíttetése, az ezekhez szükséges faanyag beszerzése, a hiányzó fényképek újbóli elkészíttetése pénzbe került, amivel sem a Kollégium, sem mi nem rendelkeztünk. És itt segített Simon Lajos ötlete: a szükséges összegek megszerzése végett felhívást intézett főleg külföldön élő és jobb anyagi helyzetben lévő egykori kollégiumi diákokhoz, osztálytársaihoz, és lassan-lassan érkezni kezdett a pénz, beszerezhettük a szükséges faanyagot, elkészíthettük a tablók rámáit, még ha szerény kivitelezésben is, megvásárolhattuk az üveglapokat, pótolhattuk a hiányzó fényképeket, s megérhettük azt napot, amikor a teljesen rendbetett és megújított tablókkal feldíszíthettük a Kollégium folyosóinak falait, amelyek a Kollégium egyik büszkeségét képezik. Ötven régi tablót (köztük az 1886. évi a legrégebbi) tudtunk Simon Lajos fáradságos pénzszerző tevékenységének köszönhetően megmenteni.
Simon Lajossal felkutattuk a Teológián az 1949-ben odaszállított, jeles festőművészek által készített tanári arcképeket, és püspöki engedélyt szerezve, visszaszállítottuk a Kollégium épületébe, s ott a díszterem falain helyeztük el. A begyűlt pénzből arra is tellett, hogy öt egykori tanárunknak: Kovács Dezső és Gönczi László igazgatóknak, valamint dr. Tulogdy Jánosnak (egyetemi tanítványainak közreműködésével), Lőrinczi Ferencnek (fiai közreműködésével) és Balázs Jánosnak olajba festett arcképét is elkészíttethettük.
A Református Kollégium újraindulásakor a tanítás és a tanulás nehéz körülmények között folyt, az év végi jutalomkönyveket is nehezen lehetett beszerezni. Simon Lajos ötlete volt, hogy járjuk végig az akkor már működő kolozsvári magyar könyvkiadókat, nyomdákat, és „kolduljunk” könyveket a diákok évvégi jutalmazására. Ugyancsak Simon Lajos kérte fel a Duna Televíziót az egyik évben könyvek küldésére, s óriási meglepetésünkre egy hatalmas teherautó könyv érkezett, amelyet két iskola, a Református Kollégium és az Apáczai-líceum között osztottunk szét.
Amikor a Şincai-líceum kiköltözött az ókollégium épületéből, könyvtárának magyar nyelvű állományát átadta a Kollégiumnak. Ebben az állományban találtuk meg a régi Református Kollégium ifjúsági könyvtárának egy részét, az 1800-as évekből és az 1900-as évek elejéről származó, a Kollégium pecsétjével ellátott könyvekkel. Hosszú hetekig dolgoztunk Simon Lajos barátommal a több ezer kötet leltárba vételén.
Simon Lajos másik jelentős ötlete a kollégiumi iskolamúzeum megteremtésére vonatkozott. Ennek megvalósítását szívügyének tekintette. Elkezdte a tárgyi emlékek összegyűjtését. Egykori tanárok személyes használati tárgyait, kollégiumi egyensapkát, egykori karszámot, a régi kollégium fizikai és természetrajzi gyűjteményének egyes darabjait és sok más tárgyat gyűjtött össze lassan-lassan. Az Apáczai Társaság jelentős kollégiumi sportemlékeket adományozott, iskolatörténeti tárgyak gyűltek össze a palatáblától a logarlécekig, a lúdtollaktól, tollhegyektől és tollszáraktól a töltőtollakig. A Kollégium tanárainak és diákjainak irodalmi és tudományos műveiből válogatott könyvek, valamint a Kollégium történetére vonatkozó eredeti dokumentumok vagy azok fénymásolatai is bekerültek a múzeumba, amelynek megnyitásán Simon Lajos betegsége miatt már nem vehetett részt.
Simon Lajos az ötletekből sose fogyott ki: osztálytársait ösztöndíjalapok létesítésére beszélte rá, az ókollégium épületét ábrázoló kerámia-plaketteket készíttetett, a kollégium címerével ellátott, bőrből készült pénztárcákat csináltatott, hogy azok eladásából is pénzhez lehessen jutni.
A tettek embere 84 esztendőt ért meg, betegágyán is ötleteken törte a fejét. A Kollégiumnak meghagyta, hogy a lerombolt első világháborús emléktáblát eredeti formájában állítsuk vissza, és a második világháború tanár és diákáldozatainak is állítsunk illő emléket. Utolsó ötlete, amikor már beszélni is alig tudott az volt, hogy a Református Kollégium minden diákja és tanára vásároljon virtuális színházjegyet a kassai magyar színház egyik képzeletbeli előadására, a példát kövesse a többi kolozsvári magyar iskola is, s a begyűlt összeget a kassai színház támogatására fordítsák.
A Református Kollégium hűséges és fáradhatatlan támogatója távozott el, de a Kollégium története minden bizonnyal megőrzi emlékét. Nyugodjék békében.
