Dinescu szerint 2009. december 28-án, nem sokkal Traian Băsescu elnöki beiktatása után kapott egy felszólítást az ANI-tól, („amikor amúgy mindenki szabadságon volt”, mondta), amelyben közölték, hogy CNSAS-tagságával összeférhetetlen vezércikkírói státusza a Cotidianul című lapnál, ennélfogva jelentkezzen az ügyvédjével együtt az ügynökségen, kivizsgálás végett. „De én akkor már két hónapja nem voltam a lapnál és december 28-án már meg sem jelent a Cotidianul– mondta Dinescu a Realitatea TVegyik műsorában, majd szokásos bőbeszédűséggel ecsetelte véleményét az ügyről. Csak néhány gyöngyszemet emelnék ki: „semmiféle összeférhetetlenséget nem érzek. Hogy én a Szekuritáté dossziéit olvasom, annak semmi köze nincs az én mezőgazdasági befektetéseimhez”. Vagy: „ordináré dolognak tartom, hogy a nagypolitikusok átíratják cégeiket az anyósukra, a gyerekeikre, vagy a feleségükre, és nem esik semmi bajuk. Én elutasítottam ezt az eljárást. A törvény olyan gazemberségekre kényszerít, amelyet én nem gyakoroltam”. Dinescu ugyanakkor az ANI-t „kis terrorintézménynek” nevezte, amely rendkívül hatásos fegyver lett egyes politikusok kezében. Persze, ezt is a maga sajátos módján fejezi ki: „jönnek mindenféle ordináré tyúktolvajok és rendet akarnak teremteni a román becsületesség terén. Egy rohadó országban ez az intézmény alapjában véve egy közönséges fegyver lett néhány politikus kezében, akiket nem akarok megnevezni”. Hozzáfűzném persze, hogy Dinescu szavait csak megközelítőleg tudtam magyarra fordítani, ezért a „hiányosságomért” elnézést is kell kérnem. Mentségemre legyen mondva, nehéz lenne őt „szinkronizálni”, aki valaha is hallotta nyilatkozni a költőt, tudja, miről beszélek.

Mindezektől eltekintve azonban, van némi igazság Dinescu gondolatmenetében, hiszen mindenki számára világos, hogy eljött „a bosszú ideje”. Másként nem igazán lehetne megmagyarázni, miért épp most eszmélt rá az ANI erre az úgynevezett összeférhetetlenségre, hiszen Dinescu kinevezésekor már fennállt ez a helyzet, és hát azóta sem változott. Miért kellett négy év ehhez a felfedezéshez? Pörgessük csak kicsit vissza az időt, 2009. november 7-ig, helyszín a Dolj megyei Cetate község, elnökválasztási kampányrendezvény. Színpadon: Traian Băsescu, Antonie Solomon, Krajova polgármestere, a népes stáb, és Mircea Dinescu. Akit egyszer csak nyilvánosan „taccsra tettek” valami miatt, szó szerint leszorították a színpadról, nem adták oda a mikrofont, amikor beszélni akart. Mondhatni, nyílt színen esett ki az elnök kegyeiből. Ehhez pedig, micsoda pazar fricska, az ő birtokáról „kölcsönözték” a villanyáramot! Ezt követően váltott aztán lovat Dinescu is, aki addig ugyancsak „tengerészpárti” volt, és ült a Mircea Geoanăt támogatók soraiba a televíziós „párbaj” alatt.

Nos, valószínűleg ez az ANI-féle nagy felfedezés háttere. Ezért lett ennyi idő után egyszer csak „összeférhetetlen” Mircea Dinescu. Hogy kivel, azt most már tudjuk, hogy pontosan miért is, azt talán nem. De nem is fontos. Băsescu malmai ezúttal, úgy tűnik elég gyorsan őröltek, de a molnárlegények minden bizonnyal régóta tevékenykedtek ez ügyben.

Persze Dinescu sem lenne Dinescu, ha nem jelentette volna be félvállról: nem fellebbez, nem mond le. „Rúgjanak ki, legyen meg az elégtételük! Ez az egész történet egy nagy szemfényvesztés, csak azért történik, hogy tereljék el a nép figyelmét. Valószínűleg már nem tetszik valakiknek a CNSAS-tagságom, de azért még maradok egy kicsit ebben a funkcióban”. Megjegyzem, a szemfényvesztés sem jó szó, hiszen Dinescu a „şmecherie” kifejezést használta, de mit csináljunk, ehhez sincs megfelelő magyar szavunk, ugyebár. Pedig találhatnánk már valami kifejezőbb változatot, hiszen tele van az ország a sok „şmecher”-rel, s nekünk is könnyebb lenne végre, nem?