A kezdetektől a beteljesülésig
– Mi Csalah Márta és Selmeczi Marcella tanítványaiként kezdtük el a zeneóvodát néhány gyermekkel, otthon. Ez volt a felkészülés ideje, mindketten saját bőrünkön tanultuk meg, hogyan is kell zenét oktatni. Mert az egy dolog, hogy otthon vagy az oviban énekelsz. A zeneóvodai foglalkozás a Kodály Zoltán nevével fémjelzett relatív szolmizációs módszer segítségével a zenei anyanyelv megalapozását tűzte ki fő céljául. Itt nálunk mindez hivatalosan el nem ismert, sőt, majdhogynem nemkívánatos tevékenység volt – idézte fel a kezdeteket László Bakk Anikó, a gyerekek közkedvelt Nani nénije.

– Én ’76-ban nagyon magányosan és félve, otthon kezdtem a munkát négy gyermekkel. Később egyre többen kerestek meg, és volt olyan időszak, hogy nem egy, hanem három-négy csoporttal is foglalkoztam, majd különböző óvodákba is bejártam zeneórákat tartani – mesélte Nistor Krisztina, aki a maga halkszavú finomságával azonnal megnyeri a gyerekek rokonszenvét.

Az oktatás maga úgy történt, hogy a szülők hetente két alkalommal vitték be a gyerekeket, ezeken a találkozókon a kicsik zenei szakoktatásban részesültek, nem csupán egy éneklős délutánról volt szó. Csalah Márta nyugdíjba vonulásakor Lászó Bakk Anikó vette át a Fások klubjában a stafétabotot. A két pedagógus 1980-ban találkozott, azóta dolgoznak együtt: – Olyan gyönyörűen alakult, hogy mi ketten együtt tarthattuk az óráinkat, ez olyan volt, mint egy jó, harmonikus házasság – mesélik mosolyogva. A rendszeres hangszerbemutatókat Szarvadi Irén tanárnőnek köszönhetően a zenelíceum tanulóival valósították meg. A magyar népdalok és gyermekdalok terjesztésével, a betiltott aprók táncháza befogadásával és éltetésével, a Bogáncs tánccsoport létrejöttének támogatásával azokban az időkben az aktív ellenállás részesei voltak, mert ténykedésük jövőépítő volt.

A rendszerváltás után sokat hányódtak egyik helyről a másikra, míg a Református Esperesi Hivatal befogadta a zenét tanuló kicsinyeket. Ezt követően a kilencvenes évek közepén László Bakk Anikó egy orvos házaspárral összefogva létrehozta az Agapé Életvédő Alapítványt. A svájci Heks Alapítvány támogatásával megvásároltak egy központi kertes házrészt, ahol a zeneóvoda preventív programként működött, a családterápiás tevékenységek mellett. 1999-ben az alapítvány vezetősége a zeneóvodát befagyasztotta. Herédi Zsolt kezdeményezésére akkoriban jött létre a Kismamaklub, amellyel a zeneóvoda hamarosan társult. Nistor Krisztina éveken át önkéntesen dolgozott a klub keretében, László Bakk Anikó pedig mentorként volt jelen. 2005-ben megalapították a Waldorf óvoda kertjében található, építészeti különlegességnek számító Ikerkupolákban a Vi-Waldi Játszóházat, egy ideig a Kismamaklub is itt működött. A következő évben alakult meg az Életfa Családsegítő Egyesület, amely napjainkban valóságos klubrendszert éltet, népes és lelkes klubtagok részvételével.

Az „életfás” korszakban született egy gyönyörű új zeneóvodai „műfaj”: Kodály Zoltán híres mondására alapozva, amely szerint „a zenei nevelést már születés előtt kilenc hónappal jó elkezdeni ”, a zenepedagógusok a várandós anyukákkal, valamint a totyogó 1–3 éves kicsinyekkel az ún. Bolyhos zeneovi keretében irányítják az anyanyelv és a zenei anyanyelv kialakulását. A kolozsvári zeneóvoda 60 esztendős múltjának utolsó tíz esztendeje így közösen telt el. Az együttműködés örömünnepét, a Kismamaklub fennállásának tíz éves jubileumát október 29-én tartják, amelyre az aktív klubtagok mellett szeretettel várják az egykori zeneóvodásokat is.

A két veterán zenepedagógus kezdeményezésére hat-hét éve működik a Csemete Református Óvodában is a „klasszikus” zeneóvoda új ága. Itt társult Nistor Krisztinához Maksay Júlia zenetanár, idén pedig a stafétabotot Gecse Zelma zeneakadémiai hallgató vette át.

Mindkettőjük és a zenebarátok legnagyobb örömére – tűnt ki emlékezéseikből – a kolozsvári zeneóvoda a Sigismund Toduţă Zenelíceum keretében lelt végleges otthonra. Valamikor a líceum egykori tanárai, Guttman Gabriella, Szabó Gitta foglalkoztak időszakosan óvodáskorú gyermekekkel is, de immár második éve Maksay Júlia vezetésével – akit mindketten utódjuknak tekintenek – a kolozsvári zeneóvoda hivatalosan is a szakoktatás fellegvárához tartozik. A beszélgetés során az is kiderült, hogy városunk zeneóvodai múltjának Terényi Lenke, Halmos Katalin és Kiss Kalló Erika is részesei. A Kakasos templomban napjainkban Pap Orsolya folytatja a Manók háza kezdeményezést.

A Kodály-módszer és a Waldorf pedagógia
A zeneóvodában a szakoktatás több pedagógiai módszert ötvöz. Felhasználják az Orff-módszer hangszereit is. Mivel Nistor Krisztina a kilencvenes évektől a Waldorf óvodában dolgozott, így ők ezen alternatív pedagógiai út számos elemét is beépítették foglalkozásaikba – tudtuk meg a két pedagógustól.

A Waldorf-módszerről Nistor Krisztina elmondta: olyan elemeket hoz be, amelyek megszépítik a mozdulatot, és a zenét örömforrássá alakítják. Itt jött be a Csimm-Bumm elem, amelynek lényege abban rejlik, hogy mozdulattal jeleníti meg az éneket, ami által a gyerek jobban átéli, megtapasztalja a dallam világát. A Waldorf-módszer a gyereket egy olyan világba vezeti, ahol a ritmus, dallam és a mozgás egységet alkot, egy mágikus, tiszta világot. A Csimm-Bumm elemből kialakultak a zenemesék, amelyek alapvető főhőse Csimm-Bumm zenebohóc és Pitypang, a kedvese, akik Csipikéhez hasonlóan beépültek a gyerekek életébe – mondta László Bakk Anikó.

Nistor Krisztina felidézte, hogyan alakult át Csimm-Bumm zenebohóc figurája egy mozgatható bábból egy kosarában elbújó bohóckává, akit a gyerekek nagy-nagy szeretettel fogadtak.

A két pedagógus a fiatalabb korosztálynak is tovább adja tapasztalatait, akik igényt is tartanak erre. Így elkezdtek felnőttképzéseket is tartani, nagyon sokan fordultak már hozzájuk szakmai tanácsadásért. Jelenleg egy metodikai kézikönyvön, az „életfás” családoknak pedig CD-összeállításon dolgoznak.

Végezetül hadd idézzük László Bakk Anikót, aki így foglalja össze munkájuk ars poeticaját: – Mi Krisztinával mindig is arra törekedtünk, hogy ezek a zenés együttlétek – a szakma csínján-bínján túl – emberformáló, életre szóló (hang)élményt adó örömforrást biztosítsanak. A kreativitás isteni adomány, amelyet minden kisgyermek magával hoz. A felnőtt világ talán nem tudja ezt eléggé megbecsülni. Mire a gyermek felnő, sok esetben elszíntelenedik. Mi úgy érezzük, azért vagyunk a világon, hogy ezt a isteni adományt a szeretet melegével, az odafigyelés biztonságával, sok évtizedes tapasztalatunk tárházával ápoljuk és gazdagítsuk. Pedagógusok vagyunk, és vállaljuk a „Kőműves Kelemenné minőséget”. Nem a balladai értelemben. A pedagógusnak csontja töretik, vére vétetik, mészbe keverik. Az a fontos, hogy Akit reggel raktak, az délre meg nem omlott, / Akit délre raktak, estére meg nem omlott. Minden gyermek Déva vára. Mi, pedagógusok beépülünk a vár falába.