Joseph Haydn Napokat szervezett, a zeneszerző halálának 200. évfordulója alkalmából május 27–28. között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Karának Zenepedagógia tanszéke. A kétnapos rendezvény diákkonferenciával kezdődött, amelyen a résztvevők Haydn életére és életművének egy-egy vetületére összpontosítottak. Május 28-án a Farkas utcai református templomban emlékkoncertre került sor, amelyen Gergely Zoltán, Molnár Juliánna, Molnár Zsuzsanna, Nagy Noémi, Sógor Csilla, Ványolós András, a főszervező Windhager-Geréd Erzsébet karvezetés- és orgonaosztályának növendékei, Majó Zoltán furulyaosztályának diákjai, és a kolozsvári BBTE Kamarakórusa lépett fel. A kamarazenekar javarészt zeneakadémistákból állt össze.
A Libera me (Hob. XXIIb:1) tételben orgona és vonós kisegyüttes kísérte a BBTE kamarakórusát. A kíséret harmonikusan simult a 28-30 tagú énekkar tiszta, tömör csengésű előadásához. Ványolós András (mesteri I. év) dirigálásában jól érvényesült a gregorián betétek és a klasszikus részek vezénylési módszere közötti különbség. A műsorban Mozart Ave, verum Corpus vallásos tartalmú örökzöldje is helyet kapott. Windhager-Geréd Erzsébet ezzel emlékeztetni óhajtott arra az őszinte csodálatra, amit Haydn a még gyermekként megismert Mozart zsenije iránt érzett. A művet Sógor Csilla (mesteri I. év) vezényelte, áhítatos egységbe hangolva az énekhang szépségeit a kamaraegyüttes fegyelmezett játékával.
Haydn Concerto per l’organo No. 2 in C (Hob.XVIII:8) tételeit Nagy Noémi, Gergely Zoltán és Molnár Juliánna (mesteri I. év) vezényelte, az orgonaszólót Sógor Csilla, Nagy Noémi és Molnár Zsuzsánna ( III. év) játszotta.
A versenyműben az orgona és a hegedűk (Kállay-Miklós Zsófia és Kertész Adél) közötti párbeszédek mindvégig élményteli pillanatokhoz vezettek. A G-dúr Partita furulyaátiratát Nagy Noémi, Molnár Juliánna és tanáruk, Majó Zoltán szólaltatta meg. Előadásukban a játékos-humoros Menuet és a ropogós-táncos Finale valódi Haydn ízeket vonultatott fel. A műsort a Windhager-Geréd Erzsébet által vezényelt Te Deum (Hob.XIIIc:1) zárta. Az ének- és zenekar együttesének produkciója az áhítat és a dicsőítés örömének magasztosságával csendült fel.
Szép zenés estben volt részünk. A meghitt és tartalmas hangversenyt joggal nevezhetjük a 200 éve elhunyt Joseph Haydn emléke előtti méltó tisztelgésnek.
