Ő most éppen jól van, így elég eszmecserélnünk a virtuálban. Ezúttal egy petíciót sózott a nyakamba, melyben a szerző, Fogalmamsincs Kicsoda korrupció-gyanús ügyeket panaszol fel a nagy nyilvánosság előtt, kampány-alapon. Semmi dokumentum. Kisvárosi suttogások és sikolyok szolgáltatják az információkat. És szerző „jajgat, hogy ez s az eladta magát, és az s ez elfogja előbb-utóbb.” (Hogy csak azért is a le-besúgózott Szilágyi Domokosunkat idézzem!) Ajánlom egyébként így, választási nyüszkölések tájékán szíves figyelmünkbe a verset, amelyből az idézet való. Címe: Magyarok. Első sora pedig: “Cigány egy nép!” Egyetértünk.

Én pedig már petícióztam Dohányozni tilos! táblácskák ürügyén elcsapott egyetemi oktatók, telefonos szavazással elcsalt slágerlista, vagy dél-amerikai múzeumi térben a performansz oltárán halálra éheztetett kutya miatt. És bizony meguntam a dolgot. Az egyetemi oktatókat nem fogadták vissza, dohányozni magyarul sem szabad, anyanyelven ráadásul jobban értem a tiltást, a slágerlistára ráfizettem a telefonos szavazás emelt árú hívásdíját, a latinó kutya pedig megdöglött, és jó esély van arra, hogy jövőre másik performansz-eb dögöljön éhen a művészet-fogyasztók nagyobb gyönyörűségére.

Szóval ócska trükk ez a petíció. Meg a szóbeszéden alapuló vádaskodások. Ilyesmiben épp elég részünk volt a trikolóros balkáni demokráciában, hogy ne magunk és a mieink ellen verjük a blattot! Úgyis mindegy! Egyik megoszt, a másik meg oszt, hogy uralkodjon. Egy cezúrányi különbség van a vádlott és a vádló között, olyan egyformák egyébként, mint az egypetéjű ikrek!

Egyetértenék én korrupciós botrányok felemlegetésével, ha nem jobb sorsra érdemes kisemberek tollából kerülnének elő történelem előtti gondok, melyek valamiért mindig csak a választási kampányban fontos és közérdekű témák.

Az én szülőföldemen például hektárszám tarolták a fenyvest évekkel ezelőtt a mi drága magyarjaink, a falvak tőszomszédságából úgy kopaszodtak az erdők a hegy tetejére, mint a nemzet sorsán aggódó fejünk búbjáig a Dsidás-elégiás hajszálak.(„…s orkán-seperte szikla-ormán/ nem sarjad új fa: ilyenformán/ terjed a tisztás köre szépen/ koponyám tarlott tetejében.”)

Ábel kunyhója mellől bútorozta be lakását a fél Európa, miközben én, a góbé, két napig ünnepeltem és bútor-emelgettem végig a Szentjánost egy december végén, mert az áradás miatt óriáskerekű fanyűvő munkagéppel sem tudták a társaságot Bé Jánoséktól kimenekíteni. Kis híján ott nyuvadtunk. Hát ki s mikor petícióz például a rendszerváltozás óta falvainkra zúduló folyamatos árvizek miatt?

Amondó vagyok mégis: bizonyítson a vádló! Cseperedő jogász-bojtárok is tudják, hogy ez a római jog egyik alapszabálya! Locsogni bárki képes, Iustitia tányérjain azonban évekig libikókázhatunk becsületsértés-ügyben, s mire megállapodik a mérleg nyelve, régen el van baltázva az egész! Az örökbecsű vígoperett-poén is okosabban él a gyanúperrel: Beszélik… De beszélik az ellenkezőjét is!

Így hát petíció kapcsán megvárom az első tagadhatatlan, inkrimináló dokumentumot, és aztán alákanyarítok! Ha!