– Milyen érzés van benned most, hogy lejárt a XV. ETDK?

– Néhány nap csendre még szükségem van ahhoz, hogy újból elkezdjen hiányozni az a pörgés és dinamika, ami jellemzi az ETDK szervezését. Még nem jött el az a rendezvény utáni nyugalom, amikor végiggondolhattam volna mindent. Most még bőven van teendő.

– Mit végeztél a legszívesebben a szervezés során?

– A szekcióvezetői gyűléseket szerettem a legjobban. Nagyon jó csapat volt idén, sok új taggal, akik nagyon lelkesek voltak. Ezek a gyűlések – bár elég mozgalmasak és operatívak voltak – engem mindig feltöltöttek, mert láttam az embereken az érdeklődést. Havonta két gyűlésünk volt, amikor az aktuális dolgokat beszéltük meg. Szeretem, hogyha a szervezők magukénak érzik a programot. Áprilisban részt vettünk egy táborban Torockón, ami összekovácsolta a csapatot. Itt megfogalmazódtak ötletek, amiket a jövőben szeretnénk megvalósítani. Szeretnénk, hogy már az egyetemi tanévnyitókor legyen a köztudatban az ETDK. Legyen jelen a téma a megnyitókon, a gólyafüzetben, hogy az emberek már az év elején gondolkodjanak azon, milyen témával jelentkezzenek a konferenciára. Az idei tanévben is nekifogtunk már októberben a szervezésnek, de akkor elsősorban a háttérmunkálatokat végeztük. Volt néhány előadás novemberben arról, hogy miként kell sikeres dolgozatot készíteni, de csak januártól ment ki a konferencia híre.

Jövőre több mint száz erdélyi dolgozat vesz részt a magyarországi diákkonferencián

– Mi volt a legnagyobb kihívás?

– A fáradtság. Igazából nincs az ETDK-val kapcsolatos dolog, amit ne szeretnék csinálni, viszont ha fáradt vagyok, akkor semmihez sincs erőm, akkor mindent nehézségként élek meg. Olyankor egy e-mailt írni is borzalmas fájdalom. Szerencsére olyan emberek vannak a szervezők között, akik maguk között hatékonyan elosztják a feladatokat, így mindenki olyan munkát végez, amivel szívesen foglalkozik. Például az, aki az adatkezelést intézi, a szervezés során több ezer e-mailt küld ki. Minden résztvevőnek ő válaszol, ő küldi ki a körüzeneteket, az egyes zsűritagokhoz az adatokat. Tehát lehet, hogy én nem szeretnék ilyen sok e-mailt kiküldeni, viszont az adatkezelőnk szereti, és nagyon pontosan csinálja. Ami az én feladatom, azt szeretem és örömmel végzem. Tulajdonképpen mi az aratás részét végezzük. Az igazi munka a diákoké és a felkészítő tanáraiké.

– Ha nem tévedek, akkor te harmadik éve vagy az ETDK főkoordinátora.

– Pontosabb, ha két évet mondunk. Az első év betanulási időszak volt. Az ETDK-n belül kialakult az a rendszer, hogy a leendő főszervező egy évig „bojtárkodik” az aktuális programkoordinátor mellett. Én Vadász-Szatmári Emese mellett tanultam. Az átadási évben kivettem a részem a szervezésből és figyeltem mindenre, de Emese volt a programkoordinátor. A következő évben én is átadom a stafétát.

– Lehet már tudni, hogy ki lesz az utód?

– Nem, még nem. Jövőben dupla feladata lesz a szervezőknek, mert az ETDK mellett az OTDK-ra, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is készülni kell.