Augusztus 4-én, szerdán vettük birtokunkba a Csíkszereda melletti Zsögödfürdőt. Gitár gitár hátán, erősítők, hangosítók, pengetők, dobfelszerelés... Zene szól az emeleti hangszóróból, különböző megyékből érkezett autókat pillantasz meg, és megnyugodva konstatálod, hogy a régi ismerősök hegyen-völgyön keresztülbukdácsolva idén is itt vannak, összegyűltek. Nagyváradról, Szatmárról, Segesvárról, Nagyszebenből, Vasluiról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és természetesen Csíkszeredából érkeztek, érkeztünk körülbelül negyvenen. Akad olyan, akivel csak a tábor alatt találkozhatok, nem tudom, melyik suliba jár, hány testvére van, mit dolgoznak a szülei, mi lesz, ha nagy lesz, de abban biztos lehetek, hogy életének fontos része a zene, ha nem is fog évek múlva térdig eresztett gitárral többezer ember előtt állni, a hangszer fontos része lesz a mindennapjainak.

Bejelentkezés, regisztráció, mindenki a nevével ellátott kitűzőt kap, majd Crăcea Ádám, a főszervező ismerteti a játékszabályokat. Aki először van itt, kissé aggódva körülnéz, de a régi motorosok csendesen összemosolyognak, nincs azért itt akkora szigor, ez a hét mégiscsak a buliról, a szórakozásról szól. Az első este elméletileg ismerkedésről szól, amire nem igazán van szükség, a legtöbben nem először és nem másodszor vannak itt. Sörözgetés, kártyázgatás, és persze zene zene zene – hamar rájövünk, hogy az eltelt egy év ellenére még mindig – hehe – talál a hang!

Másnap kilenckor Pink Floydra ébred a díszes társaság, elrebegünk egy hálát a hangtechnikusért, bizonyosan jól viselkedtünk az éjszaka folyamán, ellenkező esetben a román manele gyöngyszemei vannak terítéken ébresztőkor. Igaz, a reggeli gondolata inkább kicsábít minket az ágyból, mint a Confortambly Numb ismert dallama, ami inkább további heverészésre és álmodozásra késztet(ne). A reggeli után rögtön nekiesünk tudásszintünk gyarapításának, Szép-Tóth György, alias Nyúl a hangtechnika rejtelmeibe avat be minket. Nyúl évente kb. nyolcvan zenekarnak hangosít ilyen-olyan fesztiválokon, koncerteken, a mikrofonok és erősítők felépítése közben egy-egy kulisszatitkot is elsuttog éljenzett sztárokról, ezek azonban szigorúan bizalmas információk! A zeneelméletet eleinte Ötvös Ajtony tartja, majd átveszi tőle a feladatot György Imola zongoratanárnő.

Sorin Romanescu és Alex Man – felejthetetlen!

A sok jegyzetelés és hallgatás után itt az ideje, hogy mi is zajongjunk egy kicsit. Mindenki kezébe veszi a hangszerét, és irány a gyakorlati óra. A filagóriában naphosszat szól a basszusgitár, Demeter „Döme” László oktatja itt a fiatalokat, türelemmel, de nagy-nagy szigorúsággal – akinek hosszas gyakorlás után sem megy valami, sört fizet a tanárának, persze csak este, órák után. Az épület felé haladva, az ajtóból már keményebb akkordok ütik meg fülünket, György Zsolt az ebédlőben rockot oktat. Az erősítőktől, kábelektől az ember sehogy sem tud itt mozgolódni, menjünk is tovább, ki az udvarra, ahol Angyalosi Bea fényképez. Bea mindig fényképez és filmez, mindent és mindenkit látni és láttatni akar, a mi nagy szerencsénkre, mert ha valami kimaradt volna az emlékezetünkből a hét eseményeiről, mindig lesz lehetőség rá, hogy az orrunk alá dörgöljék. Az udvaron tölti az idejét a társaság java, háromféle oktatás folyik itt. Varga András flamencót tanít, pengetési technikákat, jellegzetes dallamokat, Alex Man a jazz műfaja iránt érdeklődőkkel foglalkozik, Boér „Frodo” Károly pedig a kezdőket oktatja, az övé a legnépesebb tábor, de ez nem akadály, a fiatalok tanulnak és fokozatosan haladnak, a hét végén pedig telefonszámot, e-mail címet cserélnek.

A gitártábor egyik legnagyobb eseménye, amikor végre megérkezik Sorin Romanescu jazzgitáros. Alex Mannal közösen két alkalommal is zenélnek, impróznak, játszadoznak, és láthatólag imádják, amit csinálnak, a közönség pedig, azaz mi – mozdulatlanul hallgatjuk őket. Fel sem fogjuk, hogy mit művelnek, de azért fülünk van – gyönyörű és magávalragadó, megismételhetetlen élmény.

Kedden, 10-én megint pakolunk, de már nem olyan lelkesen, mint első nap. Már megint vége van, hazamegyünk, és a következő augusztust várjuk. Minden évben meglepődöm, hogy a zene mennyire képes összehozni egymással a teljesen különböző embereket! Egy hét alatt természetesen nem lehet megtanulni gitározni, senkiből nem lesz egyik napról a másikra zseniális művész, de a gitártábor kiindulási pontot adhat.

Hogyan is tudnám összefoglalni röviden, hogy milyen volt a X. Erdélyi Gitártábor? Egyszerűen: ott kell lenned, hogy tudd! Nem lehet leírni, nem lehet átadni, csak megtapasztalni!