Ez év első felében öt hónapig tartózkodtam Dániában, a Hadsten Népfőiskola (Hadsten Højskole) nemzetközi diákjaként, hála a Cirius ösztöndíj programnak, amelyben részt vehettem.
Hogy miről is szól az elsőre kissé furcsán hangzó „népfőiskola”? Egy olyan iskolatípusról beszélünk, amely a skandináv országokban nagy népszerűségnek örvend, míg nálunk többnyire ismeretlen, és nem is feleltethető meg valamelyik tanulmányi foknak. A mi oktatási rendszerünkben a középiskola és a felsőoktatás szintje közé lehetne helyezni. Olyan iskola ez, amelynek elsődleges célja, hogy segítséget nyújtson a pályaválasztásban, azáltal, hogy a diákok belekóstolhatnak mindabba, amivel a jövőben potenciálisan foglalkozni szeretnének. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egyetem közben eszméljünk rá, hogy mégis jobb lett volna a Hufnágel Pistit választani.
Dánia területén körülbelül hetven népfőiskola működik manapság, amelyek nagy többsége a világ különböző országaiból érkező diákokat is fogadja a Cirius ösztöndíj keretében.
Úgy hírlik, a népfőiskolák a dán demokrácia előfutárai, így nem meglepő, hogy az iskolarendszer egyik kulcselve a felelősségteljes szabadság. Ez több szinten is megnyilvánul: nincs napló, nem írnak hiányzókat, nincsenek jegyek, dolgozatírás, vizsga, mégis majd 100 százalékos jelenlét tapasztalható, hiszen mindenkit a saját motivációja hozza és tartja itt. A dán diákok számára nem kötelező meglépni ezt a lépcsőfokot a tanügyi rendszer skáláján, mégis, aki teheti, legalább egy szemeszter erejéig beiratkozik. Ez számukra is különleges élmény. Nem csupán tanulni járnak be az iskolába, hanem be is költöznek, a népfőiskolák nagy része egyben bentlakás is. Így a tanulás mellett nagyon fontos szerepet kap a közösségi élet, a kirándulások, a bulik, avagy a hüglizés, ami kellemes, vidám időtöltést jelent.
Mit is lehet tanulni?
A tantárgy-paletta elég széles, a kínálat a művészet, sport, társadalomtudomány területén mozog. Az én esetemben például európai tanulmányok, dán nyelv és kultúra, gitár, kórus, rajz, festészet, kerámia, fotó, tánc, jazzbalett, röplabda, fitnesz, csapatépítés, „Movies and Novels of 9/11”, „Politics and Popmusic” volt és még sorolhatnám, mi minden. Kicsit hosszúnak tűnhet a lista, főként a relatív szűkös időkeret tükrében, tudnunk kell azonban, hogy három felvonásra oszlik a félév, így kéthavonta cserélődnek a tantárgyak.
Így pihentünk mi Dániában  |
Kinek ajnánlom és kinek nem?
Elsősorban olyanok vállalják be, akik nyitottak, kíváncsiak és izgő-mozgók. Olyan ez, mint egy mikrokozmosz: úgy vonul el az ember a világtól, vagy legalábbis a megszokott környezetétől, hogy közben része lesz egy aktív, élő organizmusnak, ahová be kell illeszkedni. Mindenki saját maga számára kell megtalálja, hogyan hozza ki belőle a maximumot. A lehetőségek adottak, nagyon sok új dolgot ki lehet próbálni, és bele lehet szagolni egy más kultúrába, nyelvbe, mentalitásba.
A népfőiskolán mindenki mindenkit ismer, elég nehezen maradhat valaki semleges vagy teljesen zárkózott. Aki magányos farkas, annak semmiképp sem ajánlom. És annak sem aki komoly, szigorú akadémiai előmenetelt vár el, mert itt nem arra fektetik a hangsúlyt, hogy minél több elméleti tudást sulykoljanak a diákokba.
Akár aktív pihenésként is fel lehet fogni ezt a pár hónapot, jó arra is, ha valaki új irányokat szeretne felfedezni a világban vagy saját magában.
Nagy vállalkozás pár sorban összefoglalni, hogy mit művel Dánia, a népfőiskola az emberrel. Úgy éreztem magam, mint egy új operációs rendszerben, amit meg kell tanulnom használni, fel kell fedeznem az újításokat, meg kell szoknom a letisztult, formabontó dizájnt. Amint kialakulnak a felhasználói szokások, nehezen lehet lemondani róla. Ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, szívesen kísérletezne ilyesmivel.
