Az egészséges táplálkozási szokásokat már kora gyermekkorban érdemes kialakítani, elsajátítani.Nem kell szakembernek lennünk ahhoz, hogy részt vegyünk az étkezési szokások kialakításában. Ha néhány alapvető ismerettel rendelkezünk, és a főbb szempontokhoz tartjuk magunkat, megfelelően irányíthatjuk a gyermekeink ízlését.
„Ez nem finom nekem…”
A válógatósságszinte minden esetben nevelési problémát jelez. Fontos, hogy itt is bár a gyermek szükségletei vannak előtérben, finom egyensúlyt találjunk, s a gyermek igényei ne nőjenek a szülő fejére, ne kelljen étkezéskor többfajta menüvel is készülnünk a gyermek aktuális hangulatának függvényében.
A gyermekek – ahogy a felnőttek is – hatással vannak egymásra, előfordul, hogy csak azért fogyasztanak el bizonyos ételt, mert a barátjuk jóízűen falatozik belőle. Sokszor “szeszélyesek” – egyik nap szeretik ugyanazt az ételt, a másik nap nem hajlandók megenni, néha nincs kedvük inni, gyümölcsöt enni.
Az étvágytalanság, válogatósság okai
Túlzott igény az elfogyasztandó táplálékok mennyiségére vonatkozóan. A csecsemő majd a gyermek szervezete is önszabályozó, tudja, hogy mikor mire mennyire van szüksége, így bátran követhetjük igényeit. Unszolással csak minimális mennyiséget lehet a gyerekbe erőltetni, nem éri meg az erőfeszítést. Elrontjuk az étkezés hangulatát, és a gyermekek hamar rájönnek, hogy milyen nagyszerű eszközt kaptak a kezükbe a szülőkkel szemben ahhoz, hogy érvényesíthessék akaratuk. Ez az állandó konfliktushelyzet megnehezíti szülő és gyermek kapcsolatát, harctérré változtatva az evés egyébként kellemes élményét. Pedig az evés végső soron magánügy, élvezeti forrás és fontos, hogy ebben a minőségében maradjon meg a gyermek számára.
Rendszertelen étkezés. A jó étvágy feltétele az üres gyomor. Étkezések után 3-4 órával ürül ki a gyomor. Ha a következő főétkezés előtt engedjük rágcsálni a gyereket, vagy kiadós tízórait, uzsonnát adunk neki, nem várható, hogy jól egyen a gyermek. A hosszúra nyújtott étkezési idők kifárasztják a gyermeket, de ugyanúgy az anyát is.
Nem szánnak elegendő időt az étkezésre, ezért türelmetlenek, erőszakosak, amire a gyermek ellenállással válaszol.
Nem biztosított az étkezésekhez a nyugodt ingermentes környezet.Egyen együtt a család, ha teheti. Ugyanis a szorongó anya fizikai értelemben vett erőltetés nélkül is szorongást, gátlást kelt a gyermekben az étkezéssel szemben.
Nem hagyják a gyermeket aktívan egyedül étkeznia gyorsabb, eredményesebb, tisztább étkezés érdekében, ezzel csökkentik az evési kedvét.
A gyermeknek nincs türelme az étkezéshez, mert nincs eleget levegőn, vagy fáradt, későn fekszik.
Egyfajta alkati adottságlehet a kisebb étvágy, a kisétkűség vagy a csontgyengeségre való haljam.
Betegség.Ha rejtett, vagy nyilvánvaló betegsége van, mindeneképpen biztosítsuk a folyadékbevitelt. Könnyen emészthető, lehetőség szerint a gyerek által kedvelt és ugyanakkor tápláló ételekkel kínáljuk. Betegség esetén forduljunk orvoshoz és fogadjuk meg a tanácsát.
Néhány jó tanács az étkezési problémák megelőzéséhez
Csak akkor adjunk a gyermeknek enni, ha éhes, ezzel segítjük az egészséges éhségérzet kialakítását. Ne rohanjunk utána különböző ételpótlékokkal, ne kényszerítsük, s ne édességgel vigasztaljuk, ha valamiért elszomorodott. Ezzel máris sokat tettünk az ellen, hogy serdülőkorban önvigasztalás céljából falási rohamokba meneküljön.
Két étkezési időpont között ne etessük, ezáltal segíteni tudjuk az egészséges biológiai ritmus kialakítását, illetve a szükségletek kielégítésének késleltetésére való képességet.
Ne felnőtt mértékkel határozzuk meg, hogy mennyit egyen, s fogadjuk el, hogy minden gyermeknek van egy-két étel, amit nem szeret. Ha állandó alkudozás, veszekedés és fenyegetés tarkítja az étkezést, azzal az étkezés örömétől fosztjuk meg gyermekünket.
Amennyiben bármilyen, a táplálkozási zavarra utaló jelfelmerül a gyermek részéről, feltétlenül beszéljék meg a háziorvossal, aki a konzultáció után a megfelelő szakvizsgálatra (orvos, pszichológus, dietetikus) irányítja a gyermeket! (4)
