A jóhiszemű, tájékozott, művelt és világot járt románok elítélték a funári nacionalizmust, a magyarellenes retorikát, az ortodox templomok, mellszobrok, feliratok, szobrok, emlékhelyek által elért szimbolikus térfoglalást. Az akadémiai világban, a civil szférában szimpatizáltak velünk, és rosszallották a funári túlkapásokat. A lakosság többi része csak akkor háborodott fel, amikor már a padokat és a szemetes kukákat is nemzeti színűre festette. Most mintha az értelmiségiek és a lakosság többsége is egyetértene Apostunak a magyarságot sértő (lásd a szerdai Főtér avatását) gesztusaival. A román sajtó csütörtöki reakciójából is ezt a következtetést vontam le. Nagy csalódás volt számomra a polgármesteri hivatal egyik vezető tisztségviselőjének a magatartása, pedig művelt, világot járt (ráadásul az egyik nyugat-európai országban élt néhány évig), tág látókörű, magyarul is beszélő hölgyről van szó. Értetlenül állt a magyar fiatalok tüntetése előtt. Hiába érveltem a magyar közösség fontosságáról, a reprezentatív, magyar vonatkozású programpontok hiányának sértő hatásáról. Azt állította, a jóhiszeműség vezérelte a polgármesteri hivatal vezetőségét a hivatalos program összeállításakor, nem akartak diszkriminálni, megkülönböztetni. A zene, a művészet univerzális nyelv, ki gondolta volna, hogy valaki tiltakozni fog ellenük. Mi több, állította, valamennyi magyar civil szervezetet és egyházat is meghívtak az átadó ünnepségre. Csak azt nem értette meg, hogy egy olyan rendezvényre invitálta őket, amelynek ők tulajdonképpen nem részesei.

A funári korszak után valóságos égi mannaként hatott Emil Boc européer hozzáállása, viszonyulása. Érződött a nyitás, a magyar közösségnek szóló gesztusok nyilvánvalóak voltak. Jó irányba fordultak a dolgok: a városházáról (egy szomorú kivétellel: Ionuţ Ţene, a protokollosztály munkatársa, a Vasgárda képviselője, a Sarmisegetuza Kulturális Alapítvány vezéregyénisége), eltávolították a funári politbüro hangadó képviselőit és szürke eminenciásait. Már Boc idején elkezdődött a Főtér átrendezése – de jó értelemben. Betömték a Főtér keleti részén lévő kutatóárkot, gazdasági szempontból is fellendülés volt észlelhető, amely elősegítette a többség és a kisebbség közti harmonikus együttélést is. Teli gyomorral kisebb mértékben zavarhatott bárkit, miért van kiírva magyarul vagy németül a település neve. De most minden az ellenkezőjére fordult, nemhogy pozitív gesztusok, hanem szándékos diszkriminációnak vagyunk kitéve a továbbra is PD-L-s, reflexeiben azonban a funári időkre emlékeztető városvezetés részéről.

Lehet, idővel mégis megszokjuk a Főtér új arculatát. De vajon hozzászokunk ahhoz, hogy így már nem a miénk?