Az avatóünnepségen Sorin Apostu polgármester köszöntötte elsőként az egybegyűlteket. – A Mátyás-szoborcsoportot, városunk szimbólumát a román és magyar kormány összefogásával sikerült restaurálni, ami az eredményes román–magyar együttműködés bizonyítéka – hangsúlyozta az elöljáró. Hozzátette: a két kormány felismerte, hogy a város fejlesztése, európai metropolisszá válása előrevalóbb bármiféle mesterkélt versengésnél. – Városunknak és egész Romániának kiegyensúlyozottságra és fejlődésre van szüksége, mert minden állampolgárát megilleti a méltóságteljes élet és a jólét – mondta. Úgy érzem, hogy mára Kolozsvár olyan „várrá” vált, amelyben megteremtődött ez az egyensúly, és olyan európai várossá fejlődött, amelyre a harmónia és a tolerancia jellemző – jegyezte meg Apostu, és megköszönte a magyar államnak a szobor restaurálásához nyújtott támogatását.

– Sokan és sokáig vártuk ezt a pillanatot, amely mögött több esztendő munkája és két állam anyagi hozzájárulásán túlmenően a közös múlt megbecsülése és elismerése áll – mondta László Attila alpolgármester. – Mátyás király szoborcsoportja temérdek történelmi és közösségi eseménynek volt tanúja, volt közöttük negatív és pozitív kicsengésű is – jegyezte meg. – Ez a ködös, boszorkányüldözős korszak mára már véget ért, és nekünk büszkén fel kell tekintenünk városunk, történelmi központunk szimbólumára – fogalmazott az alpolgármester, aki köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik esőben, szélben, hóban kitartó fizikai és szellemi munkával újracsiszolták, új alapokra helyezték a most már teljes pompájában álló szoborcsoportot.

„Mátyás király a kolozsváriaké, az erdélyieké, Európáé”

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter szerint győzött az igazság, mert a kolozsvári és erdélyi magyarok seregeit 1992-től kezdődően Mátyás király szellemisége vezette. – Azért említem 1992-őt, mert akkor volt a városnak olyan polgármestere, aki száműzni akarta a Mátyás-szobrot Kolozsvár főteréről – fejtette ki. – A kolozsvári, erdélyi magyarok, kolozsvári román értelmiségiek fölemelték szavukat, és megvédték Mátyást, megvédték azt a történelmi örökséget, amelyet itt Erdélyben mindannyian a magunkénak érzünk. Mert Mátyás király a kolozsváriaké, az erdélyieké, Európáé, a kereszténységé – hangsúlyozta Kelemen Hunor, aki szerint Mátyás annak az időszaknak volt a legnagyobb királya, amikor európai értelemben a reneszánsz értékek meghonosodtak. – Levonhatjuk a tanulságot: közösen, kitartással lesz erőnk a megvalósításokhoz, az eredmények eléréséhez – fogalmazott.

Az együttélés mellett együtt is kell működnünk

Semjén Zsolt a Magyar Köztársaság miniszterelnök-helyettese háromszoros jelképnek nevezte a Mátyás-szoborcsoportot. – Mátyás király személye a magyar megmaradás és élni akarás szimbóluma, hiszen ellentmondott császárnak, szultánnak. A megmaradás szimbóluma maga a szobor is, amely túlélte a Ceauşescu-féle rombolást és a Ceauşescu-epigonok rombolási kísérleteit. A szoporcsoport felújításának a története pedig a román–magyar együttműködés szükségességét jelképezi – tette hozzá. A miniszterelnök-helyettes szerint Magyarország látja, hogy az erdélyi magyarság boldogulása szoros összefüggésben van Románia sikerességével, de úgy véli: Romániának is látnia kell azt, hogy az erdélyi magyarság boldogulása szoros összefügésben van országa sikerességével. – Ezért nekünk nem pusztán együtt kell élnünk, hanem együtt is kell működnünk – hangsúlyozta a politikus, majd felolvasta a Művészet című lap 1902-es, az emlékmű avatásához kapcsolódó egyik tudósítását.

Hasznosnak bizonyultak a főtéri padok: többen ülve hallgatták végig a beszédeket

Réthelyi Miklós, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője úgy értékelte: Kolozsváron a múlt nem mögöttünk, körülöttünk, hanem elsősorban bennünk van. – Az utazó, aki ide érkezik, olyan áhítattal keresi Mátyás király, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János emlékeit, ahogy Szendrei Júlia kereste a szabadságharc leverése után Petőfit – mondta. – A látogató menthetetlenül belekerül abba a szellemi erőtérbe, amit a város nagy szülötteinek köszönhetünk – tette hozzá. – Az itt élő magyaroknak sikerült megőrizni identitásukat, városuk nem veszítette el arculatát, egyéniségét, csak mindenki másképp hívja: a magyarok Kolozsvárnak, román és szász barátaink Cluj-Napocának, illetve Klausenburgnak – mondta a miniszter. – Kós Károly szerint Kolozsvár nem fecsegő, nem hencegő város. Nincs is rá szüksége, mert a magyar történelmi emlékezet egyik szakrális helyszíne. Itt a Szent Mihály-templom és az előtte elterülő tér, és itt áll a magyar képzőművészet egyik csúcsteljesítménye, Fadrusz János Mátyás királyt ábrázoló lovasszobra, amelyet közel 110 évvel leleplezése után, számos történelmi sorsfordulatot követően, újra felavathatunk felújított formájában – hangsúlyozta Réthelyi. – Ahogyan a Mátyás-szobor a Szent Mihály-templom háttere nélkül nem érvényesül, úgy magyarok nélkül sem lehet elképzelni ezt a jellegzetesen európai várost – mondta. – Az előttünk álló szobor a mellékalakokkal egy háromszöget zár be. Mit jelképez ez a képzeletbeli háromszög? – vetette fel a kérdést. – Az egyik szára a hitet a megmaradásban, a másik embertársaink szeretetét nemzeti hovatartozástól függetlenül, a harmadik pedig az erényes és egyben leleményes életet jelképezi, amellyel a kolozsváriak nem csak Erdély, de az egész Kárpát-medence magyarjainak például szolgálnak – mutatott rá a politikus.

Közös erővel a múlt kísérteteinek legyőzéséért

Sorin Apostu polgármester, László Attila alpolgármester, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, az RMDSZ elnöke, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Réthelyi Miklós, nemzeti erőforrás miniszter szalagátvágással felavatták a szoborcsoportot, majd a köszöntő beszédek sorát Tőkés László, az európai parlament (EP) alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke folytatta. „Amíg az ő ereje, szíve, esze őrködik sorsunk fölött, boldogulhatunk. Jólét, tudomány, művészet is lesz a békességben” – idézte a politikus Malonyai Dezső szavait. Kiemelte: a jóslat igaznak bizonyult, Mátyás király szobra és öröksége a jelenkorban, az egymást követő impériumváltások dúlásait és Gheorghe Funar „kolozsvári bíró” áldatlan tevékenykedéseit követően is él.

Megemlítette, hogy az ellenzéki pártszövetség mily módon kívánt politikai tőkét kovácsolni a március 15-e alkalmából elhangzott üzenetek félreértelmezéséből. Hangsúlyozta: a nacionál-kommunista múlt meg-megújuló vissztérési kísérleteivel és kísérteteivel közös erővel kell leszámolni. Példaként állította olyan forradalmárok alakját, mint Doina Cornea és Octavian Buracu, akik hasonló gondolkodásmódú társaikkal az igazságos Mátyás szellemében munkálkodtak a románok és magyarok közötti társadalmi béke megőrzésén.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a hivatalosságok között jelen lévő Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár már 1992-ben rámutatott a szobor és az erdélyi magyar közösség eltüntetésének szándékára. – Hadd hirdesse ez a messze világló esemény reménységünket, hogy végre valahára egyaránt jó lesz románnak lenni Ştefan cel Mare országában, magyarnak lenni Mátyás hazájában, magyarnak, románnak és száz nyelven beszélőnek, egyenrangú polgárnak lenni Európában – összegezte Tőkés László.

Kolozsvár városának különleges kulturális öröksége kiemelt jelentőséggel bír romániai és európai viszonylatban egyaránt – emelte ki köszöntő beszédében Vasile Timiş, a román kulturális és örökségvédelmi minisztérium államtitkára. Mint elmondta, Kolozsváron a sokszínűségben megvalósuló egység elve felelősségteljes módon érvényesül, egy európai városra valló módon. Örvendetes ténynek minősítette a magyar és a román kormány együttműködését a Mátyás-szoborcsoport felújításában. Mint elmondta, Európa történelme folyamán nemegyszer fordultak egymással szembe a térség népei, de a sikeresen megvalósult restaurálás ténye azt bizonyítja, hogy tud ember az emberért közösen dolgozni, küzdeni az egyensúly, az előrehaladás biztosítása érdekében.

Népviseletbe öltözött fiatalok sorakoztak fel a nagy király előtt – ROHONYI D. IVÁN

Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár beszédében megköszönte Kolozsi Tibor szobrászművész-restaurátornak és csapatának a gondos és tankönyvi mintaanyagul szolgáló munkát, amelyet a szoborcsoport felújításával végeztek. Felidézte azt a pillanatot, amelyre Tőkés László is hivatkozott, amikor 1992 decemberében az erdélyi magyar politikai és egyházi vezetők részvételével körmenet indult a Szent Mihály-templomból, amelyet a téren összegyűlt tömeg ellenséges indulattal, gyanakvó, ugrásra kész figyelemmel követett. – A bicskák kinyíltak a zsebekben, a kés megállt a levegőben, mindenki érezte, hogy hajszál választ el bennünket egy újabb Marosvásárhelytől, egy újabb polgárháborútól. Ez szerencsére nem következett be, és ma már a régmúlt ködébe vész az a húsz évvel ezelőtti nap, és kissé valószínűtlennek is tűnik, amit a kolozsváriak nagyon nagy közös teljesítményének tartok – emelte ki Szőcs Géza, felidézve 1985-ben írott, a bukások, megpróbáltatások sorát elszenvedő magyar nemzet szebb jövőjébe, a „mélyrepülésből” való „feltámadásába” vetett hitét összegző verssorait.

A Kolozsvár társaság elnöke, Kántor Lajos köszöntőjében felvetette a kérdést: mit tettek, mit tehettek a kolozsváriak Mátyás királyért? – Mindenek előtt részt kívántak maguknak az áldozatos büszkeségből. A XXI. századba érkezve feltámadhat bennünk a remény, hogy ez a büszkeség és akár az áldozatvállalás ne csak a magyaroké legyen, Corvin Mátyás és a szoborcsoport ne ossza meg a város lakóit – mondta. Mint kifejtette, Kolozsvár csakis úgy lehet méltó az Európa Kulturális Fővárosa címre, ha bizonyítani tudjuk Európának, hogy ez a város oly módon turistacsalogató, hogy közben a kolozsváriak nyelvi különbségre, nemzetiségre való tekintet nélkül jól érzik magukat Mátyás és Bolyai János szülővárosában.

Békés együttélésért fohászkodtak az egyházak vezetői

A köszöntő beszédeket a magyar történelmi egyházak vezetői által megfogalmazott gondolatok, áldások követték. Jakubinyi György római katolikus gyulafehérvári érsek hangsúlyozta: vita folyt és folyik Mátyás származása, nemzetisége körül: volt már román, magyar, sőt kun is, de a tényeket nézve magyar király volt, a reneszánsz kiemelkedő uralkodója. Az érsek egységre szólította fel honfitársait. Mint elmondta, természetes, hogy a demokráciában mindenki a maga véleményét képviseli, de az erdélyi kisebbségi helyzet összefogásra kényszerít. – A magyar történelem során sokszor megéltük az „oszd meg és uralkodj” jeligét, amely mindig kárunkat okozta. Ma már össze kell fognia minden jóakaratú embernek, aki azt akarja, hogy a magyarok Mátyás király örökségének szellemében, jogaik megtartásában, békében élhessenek a Kárpát-medencében és egész Európában – hangsúlyozta az érsek.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszönetet mondott Istennek, hogy a történelem viharaiban megőrizte a műalkotást, és hogy immár megújított formájában ünnepelhetjük. Fohászkodott, hogy a nagy király emlékezetéből erő, békesség és reménység áradhasson a közösségre.

– Isten tegye áldottá a helyet, ahol egymás iránti kölcsönös tiszteletadással telik meg szívünk, hogy szeretetteljes igazsággal őrizzük nagy királyunk emlékét, hogy egyetértésben és békében, egymás értékeit tiszteletben tartva munkálkodjunk – mondta Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke.

Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hangsúlyozta: a felújított Mátyás-szoborcsoport ünnepi avatásának napja a lehetőségek, a megvalósult álmok, a testvéri közeledés napja. Hálát adott az építő munka eredményéért, Isten kegyelmébe ajánlotta a megújult emlékművet és a közösséget.

Az esemény zárómozza-nataként magyar és román politikum, civil társadalom és egyházak képviselői, a közösség tagjai a tiszteletadás koszorúit helyezték el a régi méltóságában magasló szoborcsoport előtt. Az ünnepi műsorban a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium diákjainak reneszánsz tánckara, a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a hóstátiak nagymúltú énekkara, a Kolozsvári Református Bethlen Gábor Földész Dalkör működött közre, amelynek elődje 1902-ben is énekelt az emblematikus szoborcsoport avató ünnepségén.