– Gyermekkoromban zongorázni tanultam, aztán valamikor a gimnáziumban beleszerettem a gitárba és azóta is övé a főszerep az életemben. A motiváció mindig változik, van, hogy az ember boldogságában ragad gitárt, van amikor bánatában, de arra emlékszem, hogy nagyon meg akartam mutatni valakinek. Így kezdődött... Aztán ahogy az ember öregszik, egyre mélyebbek a motivációk, érzések és gondolatok.

– Magánórák keretében gitárt tanítok, még nem gondoltam arra, hogy intézményes keretek között oktassak. Sosem adtam fel hirdetést, valaki egyszer megkért, hogy a gyermekét tanítsam, aztán terjedt a hír, és most tizenöt tanítványom van. Nem terveztem, így alakult, amit egyáltalán nem bánok. Egyre több tanítványom van, néha egymásnak adják a kilincset. Közülük páran már zenekart is alapítottak, és a saját útjukat járják. Ilyenkor büszke vagyok!

Ezenkívül zenét szerzek, próbálok a három zenekarommal, mikor mire jut idő. Ha szerencsés vagyok, felszabadulok a hegyekbe és kirándulok, ami ihlet gyűjtésnek sem utolsó dolog. Tulajdonképpen a zenéből élek, és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam.

– Mindig a zenéből kerested a kenyered, vagy volt, hogy más munkát is el kellett vállalj, hogy esetleg egy hangszert megvehess?

– A gitártanítás és zeneszerzés mellett/közben pedagógiából doktorálgatok, ez a másik fontos terület számomra, amivel foglalkozom. Az ösztöndíj persze jól jött mindig, ha hangszervásárlásra került sor. Egyetemista koromban újságkihordást is vállaltam, hogy az első gitáromat megvehessem... de azért mindig igyekeztem úgy intézni, hogy a zenélésből szedjem össze azt a pénzt, ami a továbblépéshez szükséges. Ilyenkor vesz a zenész még több és jobb hangszert... a tizedik gitárom után sincs megállás.

Tavaly a marosvásárhelyi színházban a Koldusoperában zenéltem, de más zenészek lemezein is közreműködtem, ezek mind anyagiakban, mind szakmailag előre mozdítottak, hogy a saját zenekaraim lemezein dolgozhassak. Két éve a Communitas Alkotói Ösztöndíját is megkaptam, így tényleg a zeneszerzésre tudtam koncentrálni.

– A zene, amit játszom és szeretek, és ami egyben a legközelebb áll a szívemhez, az a 70-es évek progresszív rockjából és a jazz-rockból táplálkozik, de rengeteg popzenei elem is van benne, tehát ne egy elvont, underground dolgot képzelj el. A progrock tulajdonképpen kompozicionális rockzene, epikus zenei műfaj. Példaképeink a Yes, Genesis, Pink Floyd, Pat Metheny, hogy csak a híresebbeket említsem. A DeLaFunk a kolozsvári buli-zenekarom, több száz koncerten vagyunk már túl, és azonkívül, hogy bulikon, klubokban, rendezvényeken feldolgozásokat játszunk, rengeteg színpadi és zenei rutinra tehetek szert így. Szóval a DLF-kal funkyt, rockot, bluest, pop slágereket játszunk, szerencsére egyre többször és egyre több helyen.

– Említetted, hogy saját lemezeken dolgoztatok a zenekaraiddal. Melyek ezek a lemezek?

– A kolozsvári Yesterdays együttessel (www.yesterdays.hu) két éve jelentettük meg az első lemezünket Holdfénykert címmel. Az első kiadást Magyarországon fél év alatt eladtuk, tavaly pedig a franciaországi Musea Kiadó újra kiadta, sőt Japánban is napvilágot látott a lemez. A sikereken felbuzdulva már a második lemezünk előkészületi munkáinál tartunk, nyáron ez is rögzítésre kerül s ősszel ki is adják Franciaországban.

Magyarországi zenekarom, a Tabula Smaragdina pár hónapja készült el az első lemezével, ezt szintén a francia Musea Kiadó adja ki, valamikor nyáron/ősz elején. Rengeteg munkát, pénzt és energiát igényel egy ilyen lemez megírása és felvétele, szinte egy évbe beletelnek a munkálatok, de nagyon megéri... főleg, hogy értékelve van. Külföldön furcsa módon sokkal nagyobb keletje van annak a zenének, amit játszunk, mint idehaza.

– Szívemhez a legközelebb a Yesterdays van, tehát minden, amit érzek vagy gondolok, zeneileg itt kristályosodik ki legvilágosabban. A Tabula Smaragdina szintén „saját gyermek” és nagyon fontos nekem! Ez a két zenekar az én igazi világom. A DeLaFunk elsősorban a „pénzkereső” zenekarom, de komoly rutint, tapasztalatot köszönhetek neki.

– Az elmondottakból az derült ki, hogy teljesültek az álmaid. Vannak olyan álmaid, amelyek egyelőre elérhetetlennek számodra?

– Az álmok teljesüléséhez elég sok kompromisszumot kellett kötni. Például két évre félretenni a doktori tanulmányokat, hogy az első Yesterdays lemezt befejezhessem, de panaszra valóban nincs okom, hiszen azzal foglalkozhatok, amit nagyon szeretek. Újabb álmok mindig vannak, és már bebizonyosodott az is, hogy érdemes nagyokat álmodni. Ha az teljesül, hogy továbbra is ilyen társakkal ilyen zenét játszhatok, akkor azzal teljesen elégedett vagyok. Lépegetünk a célok felé, zenében és magánéletben egyaránt. Elérhetetlen álom lenne a példaképekkel játszani... de a most készülő második Yesterdays lemezzel kicsit ez is valóra válik...