Ez viszont semmit sem változtat a lényegen: a PSD, mint tudjuk, a várakozásoknál is jobban jött ki a tárgyalások során – legalábbis Olguta asszony és társainak lelkesedéséből ítélve -, a másik oldalon viszont a liberálisok a „gatyájukat is otthagyták”…
A miniszteri tárcák után most egyéb állami hivatalok vezető tisztségeinek szétosztásán a sor. A minisztériumokkal még zsonglőrködhettek, hirtelen létrehoztak további egy-kettőt, hogy mindenkinek jusson valami, a prefektúrákkal azonban ezt nem lehet megtenni, a romániai megyék száma ugyanis véges és alkotmányban rögzített. Volt is harc a pártok között, amelynek eredménye: a PSD 21, a PNL 17, az RMDSZ pedig négy megyében rendelkezik a kormánymegbízott személyéről. A szociáldemokraták egyrészt megkapták a koalíciót elhagyó USR tisztségeit, a liberálisoknak négy, az RMDSZ-nek pedig egy prefektusába került az alku újabb köre a PSD javára. Nem baj, mondta Florin Citu PNL-elnök, a kárvallottakat majd államtitkárokkal fogják kompenzálni. (Azoknak a számát ugyanis tetszés szerint lehet növelni…)
A prefektusi tisztségek szétosztásakor nem csak mennyiségi szempontokat vettek figyelembe. Az elv: „egyszínű megyék” jöjjenek létre, vagyis ahol liberális a megyei tanácselnök, ott a prefektust is a PNL adja. (Ugyanez a szabály érvényes a másik két párt esetében is.) Ennek az előnye – legalábbis az emellett érvelők szerint – hogy így majd elkerülhetők lesznek a különböző pártérdekek közti feszültségek, súrlódások, amelyek a munka rovására mennének. Mások szerint épp az lenne a lényeg, hogy különböző pártból származzon a prefektus és a megyei tanácselnök, ezzel is biztosítva a megfelelő kontrollt – amiért végül is a prefektúra intézménye egyáltalán létrejött.
Az újraosztást a liberálisok felhasználták arra, hogy jóvátegyék a korábbi „nemtetszik” egyezségeket is. Mindenekelőtt Kolozs megyében. Emlékezzünk a helyi liberálisok, élükön Emil Boc hisztérikus megnyilvánulásaira, amikor a Ludovic Orban vezette PNL-stáb átengedte Kolozs megye prefektúráját az RMDSZ-nek. Hogy Boc és társai nem tudták megszerezni maguknak a „jussot”, az az akkori PNL-n belüli harcok következménye. A kudarc annyira kiverte a biztosítékot Emil Bocnál, hogy az sértő, magyarellenes gesztusokra ragadtatta el magát, jóllehet polgármesterünk – mint tudjuk - ennél azért sokkal számítóbb. Sunyibb. Így hát Tasnádi Szilárdnak néhány hónap után máris búcsúzni kell tisztségétől, Kolozs megye fontosabb kormányzati pozíciói mind a libiké, az idillt semmi se zavarja most már meg.
Mindez vélhetően felerősíti a polgármesterek körében az önkormányzati választások után immár természetes jelenségnek számító migrációs folyamatokat is. A liberális pártból (a nagyobb biztonságot nyújtó) PSD felé – és nem fordítva. Négy esetben ez máris megtörtént. A többi idő kérdése. A dolog annyiban vicces, hogy ez a négy polgármester korábban épp a PSD-ből vándorolt a frissen hatalomra kerülő liberálisok szárnyai alá, most meg – jó érzékkel - vissza.
Ezzel a megyei hatalomkoncentrációval a PSD bebetonozza magát a Kárpátokon túli megyékben, a PNL pedig visszaszorul Erdélybe. A megváltozott erőviszonytok máris tükröződnek az Avangarde-kutatásban, amely 40 százalékos támogatottságot mért a szociáldemokraták, és alig 17 százalékot a liberálisok esetében. A román politika mágneses pólusai, lám, egyik napról a másikra megcserélődtek. Ennek minden kiszámíthatatlan, nyugtalanító következményével együtt.
