Legyünk sztoikusok?

Legyünk sztoikusok?
Nem a világgal van baj (a világ olyan, amilyen), hanem a róla alkotott véleményünkkel. Ennélfogva, ha jól akarod érezni magad, ahelyett, hogy a világra haragudnál, inkább a saját nézőpontodban keresd a hibát, s esetleg változtasd meg, vagy kapcsold ki a véleményedet, csak azokkal a dolgokkal törődj, amelyek tőled függenek.

Valahogy így okoskodhat a lélek nyugalmát, az egyén integritásának megőrzését hirdető mai sztoikus, ha visszás helyzettel kerül szembe. Például akkor, amikor azt tapasztalja, hogy ritkán sikerül az úttesten, a jelzőlámpa nélküli zebrán átkelnie az autósok eszeveszett száguldása miatt. Meg kell értenie, hogy az ember márpedig ilyen: azért hozza a törvényeket, hogy legyen mit áthágnia. Ha pedig arról értesül a tévéből, hogy Ilfov megyében (Románia) egy hatósági ellenőrzés során olyan — felsőbb politikai körökkel kapcsolatban lévő — bűnszövetkezetre derült fény, amely abból húzott hasznot, hogy az általa működtetett idősotthonokban embertelen körülmények között „ápolt” hátrányos helyzetű idős embereket kizsákmányolt, lássa be, hogy senki sem tökéletes, még az a görög EP-képviselő(hölgy) sem, aki egy magas szintű korrupciós botrány főszerepének „eljátszása” után vígan folytatja világmegváltó parlamenti tevékenységét.

Azon se csodálkozzon, hogy a romániai magyarok bizonyos politikai érdekekből kormányzó partnerként sokáig megtűrt érdekképviseleti szervezetét a legutóbbi megegyezéses kormányváltásnál, a koalíciós megállapodás megszegésével, hibául felróható ok nélkül magyarán kirúgták a kormányból. Mert ugye, ilyen az ember. És olyan is, hogy képes elveszíteni a biológiai identitását, ill. identitászavara lehet, nem tudja, hogy férfi-e vagy nő, s ebből még nagy hévvel terjesztett „forradalmi” ideológiát is kreál. No meg a járdán közlekedő kerékpáros gyalogossal szembeni íratlan elsőbbségi jogát, vagy akár a felelőtlen politikusok által gerjesztett európai migrációs káoszt, és úgy általában az érzéketlenséget, ostobaságot, tiszteletlenséget, nyerészkedést, szegénységet, barbárságot, fegyverkezést, háborút, zombiságot, az értékek rombolását is vegye természetesnek, hisz nincs hatalma fölöttük. Inkább idézze magában Epiktétoszt: „Semmi  közöm hozzá!” Gondolja azt, hogy a világot úgysem lehet jobbá tenni. Ugyanis ha a világ jobbá tehető lenne, ennyi idő alatt már jobbá tettük volna. Különben is, nem kell tudnunk fenti bölcsünk gondolatairól, hogy az ő elvei szerint éljünk: „Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folytatása.”

Magunkra ismerünk? Legyünk tehát sztoikusok? Én azért mégis egy kicsit nyugtalan vagyok.