László Éva, a hangmilliomos mezzoszoprán

A hangmilliomos mezzoszoprán
László Éva századik születésnapja alkalmából mutatták be a könyvet FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN
Bátor egyéniség, akadályokkal teli életút és kimagasló hangi adottságok – ezek azok a kulcsszavak, amelyek eszükbe juthatnak azoknak, akik eljöttek a László Éváról (1923–1995), a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagjáról írt könyv bemutatójára csütörtökön, március 7-én az opera emeleti előcsarnokában. A hangmilliomos mezzoszoprán című könyvet Benkő Judit zenetudós, a Kolozsvári Rádió magyar tagozata komolyzenei műsorainak volt szerkesztője írta. László Éva zenei tehetségének és a művészet iránti szenvedélyének köszönhetően jelentős mértékben hozzájárult a kolozsvári opera fejlődéséhez. Az egyik kulcsfigurája volt a város kulturális életében kiemelkedő szerepet játszó, fontos intézmény megalapításának és megerősítésének. Karrierje során az operarepertoár számos ikonikus szerepét eljátszotta.

– Az elmúlt másfél-két évtizedben huszonöt kiadványt jelentettünk meg, hogy elődeink előtt tisztelegjünk. Az a szint, amelyet ma a Kolozsvári Magyar Opera elért, annak is köszönhető, hogy volt kitől és mit örökölnünk. Ma László Éva századik születésnapja alkalmából mutatunk be könyvet a művésznő fiának, Roth Györgynek köszönhető a könyv megjelenése. Benkő Judit zenetudós rég kezdte el a könyv írását. Amint beleolvastam, rájöttem, hogy ilyen könyv megvalósulásához nemcsak idő kell, hanem hozzáértés, szakmai tudás. Illő, hogy László Éva emléke előtt Bizet Carmen című operájának előadásával tisztelegjünk, mert ennek az operának a címszerepe a művésznő egyik legjelentősebb szerepe volt – köszöntötte a könyv bemutató szép számú közönségét magyar és román nyelven Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója. 

– Édesanyám a magyar opera első generációs szólistái közé tartozott. Karrierje együtt fejlődött az operáéval. Megalakulása után a magyar opera olyan volt, mint  egy startup: a semmiből épült fel a teljes ökoszisztéma, amely  nagy családként működött. Nem tudom, van-e még valahol olyan város, mint Kolozsvár, amelynek ilyen művészeti ökoszisztémája legyen, hogy a két opera, a két színház, a zeneakadémia, a filharmónia és a bábszínház ilyen közel legyen egymáshoz. Kolozsváron a kultúrateremtéshez hozzájárult a város román, magyar, német és zsidó lakossága is – fogalmazott a könyvbemutatón Roth György, a művésznő fia. Hozzátette: a könyv írása során Benkő Judit arra is rávilágított, hogy a zene nemcsak művészet, hanem tudomány is. Elmesélte, hogy a mesterséges intelligencia segítségével alkották újra a régi fényképeket, amelyet a város híres fényképésze, Szabó Dénes készített. Majd köszönetét fejezte ki a nagyváradi Scriptum Kiadónak a munkájáért. 

– Simogatja a szívem, hogy ennyien várják ennek a könyvnek a bemutatását. Nagy szerencse, hogy Roth György megtalált, és felkért, hogy írjam meg ezt a könyvet – fogalmazott Benkő Judit zenetudós, a könyv írója. László Éva hatvanévesen kezdte el írni az önéletrajzát, de csak addig jutott, amíg a magyar operába került. – Operaénekesi tevékenységét a megjelent újságcikkekből, kritikákból állítottam össze, ezért a könyv megírása a zenetudós számára is feladat volt. A legfontosabb és a legélvezetesebb az volt, hogy nem volt terjedelmi korlát sem a tartalom, sem a fotók kiválasztását illetően. Példamutató, amit Roth György tett, amikor édesanyjának állított emléket – mesélte a könyv szerzője. László Éva dokumentálta pályáját, egy életen át gyűjtögette, albumba rendezte annak bizonyítékait. – Ha ő fontosnak érezte, hogy leírja élete eseményeit, összegyűjtse a művészi pálya emlékeit, akkor nekünk be kell mutatnunk ezeket. Tehetséges, céltudatos és bátor ember volt, aki mert bátor döntéseket hozni. Remélem, hogy ebből a könyvből kiderül, hogy pályafutása során László Éva a mezzoszoprán repertoár minden arcát meg tudta mutatni szerepeiben – mutatott rá Benkő Judit.