A kongresszus előtt úgy hírlett, hogy az EB elnöke nem is akart szavazást, hanem közfelkiáltással akarta megválasztatni magát, amit aztán megtorpedóztak, hiszen mégis furcsa lett volna pusztán közfelkiáltással megválasztani valakit a 21. században. Von der Leyen 400 támogató szavazatot kapott, 89-en ellene voksoltak, további tíz szavazatot pedig érvénytelenítettek. A legnagyobb európai pártcsalád frakciójában tehát azért nincs mindenben konszenzus. Ursula von der Leyen mandátuma nem mindenkinek nyerte el a tetszését, így az RMDSZ-ét sem, amely elégedetlen az uniós bizottság által képviselt irányvonallal.
A kongresszus állandó visszatérő témája a gazdák támogatása volt, sokan a zöld átállás fékezése mellett tették le a voksukat. Az EB elnöke is az utóbbi hetekben az Európa-szerte zajló gazdatüntetések hatására némileg változtatott a diskurzusán a néppárti küldöttek előtt mondott beszédében, bár bírálói kételkednek abban, hogy a következő mandátumában valóban módosít-e Von der Leyen a brüsszeli irányvonalon, vagy csak pártján belül próbálta elcsendesíteni bírálóit. Az RMDSZ elégedetlenségének másik oka Brüsszelnek a nemzeti kisebbségi kérdés iránti teljes közömbössége és elutasító magatartása. Minden bizonnyal 2007-ben túl nagy reményeket tápláltunk az EU iránt, hiszen azt hittük, hogy egycsapásra minden jogfosztás megszűnik. Sajnos nem így lett, és nem csak hogy egycsapásra nem oldódtak meg a jogos nemzetiségi követelések, hanem Brüsszel másfél évtized után sem akarja szabályozni ezt a területet, noha más kisebbségekkel szemben meglehetősen engedékeny és napirenden tartja az ő ügyüket.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az Európai Unióra nincs alternatíva, ez az az építmény, amely megnyugtató módon minden európai nemzetnek otthont, jólétet és biztonságot teremthet, csak ehhez az kell, hogy senki ne érezze magát kizárva belőle. Márpedig a gazdák például szemmel láthatóan nem érzik jól magukat egy olyan unióban, amely egyre inkább eltávolodik az alapítóik értékeitől, és már-már a szakadásig menően erőltet olyan terveket, amelyek nem élvezik a lakosság jelentős részének támogatását. Mindazonáltal a néppárt kongresszusán többnyire az optimizmus uralkodott, hiszen a június 9-i EP-választás után várhatóan az EPP marad a legnagyobb politikai erő az európai törvényhozásban, emellett vélhetően Ursula von der Leyen továbbra is az uniós végrehajtó szerv elnöke lesz az EPP, a szocialisták és a Renew frakció informális támogatásának köszönhetően.
Klaus Iohannis államelnök a megszokott közhelyektől hemzsegő beszédében a szélsőségesség mellett a revizionizmus eszméinek terjedésére is figyelmeztetett anélkül, hogy kifejtse, pontosan mire gondol. Meglehetősen ironikusan hangzott, ahogyan a román elnök arra figyelmeztette néppárti kollégáit, hogy elszakadtak választóiktól, és arra biztatta őket, foglalkozzanak az emberek számára fontos ügyekkel. Mondta ezt az a politikus, aki tíz éves elnöki mandátuma után történelmi mélypontra vitte az elnöki tekintélyt a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a minap említette, hogy még Ion Iliescu támogatottsága is nagyobb lehetett a romániai magyarok körében, mint a Iohannisé, aki az év végén távozni készül a Cotroceni-palotából. Iohannis egyedüli érdeme az, hogy az Európa-pártiság tekintetében következetes maradt, de ezen túl az elnök többnyire saját karrierjének építésével volt elfoglalva. A néppárti kongresszuson joggal reménykedhetett, hogy újabb jó pontokat szerez, szimpatizánsai körében mindenképpen további elismeréseket gyűjtött be.
Hogy ez elég lesz ahhoz, hogy ősztől megszerezze valamelyik jelentős európai vezetői tisztséget, ezt nem tudjuk, erről csak spekulációk vannak, és az elnök sem akarja eloszlatni a homályt. Sőt Iohannis a jelek szerint abban érdekelt, hogy fenntartsa a bizonytalanságot a jelöltsége kapcsán, amit mindenképpen a kulisszák mögötti politikai-diplomáciai tárgyalásokra bíz. Iohannis nem játszik nyílt kártyákkal, nem közöl semmit arról, hogy milyen tervei vannak, pedig elkelne több átláthatóság, hogy senki nem maradjon azzal a benyomással, hogy Iohannis a személyes érdekeiről tárgyal a kulisszák mögött Románia nevében.
Ha valaki el van szakadva a választóktól, az nem más, mint maga Iohannis. Aki, miközben az európai politikusokat arra biztatta, térjenek vissza választóikhoz, az elnök neve körül egy hatalmas botrány robbant ki, miután az állami protokollalap egy bukaresti villát akar pártszékházból magánházzá átalakítani tetemes összegből azért, hogy - amint hírlik -, Iohannisnak legyen hova költöznie második elnöki mandátuma után. Gyanús, hogy a felújítási szerződést titkosította a kormány, amire igen kevés példa van. A mindenkori elnök jogosult arra, hogy lakást kapjon, de a 7-9 millió euróra becsült munkálatok és a bemutatott projektben feltűnő luxus azt mutatja, hogy ha valóban Iohannis a kedvezményezettje ennek a beruházásnak, akkor az, aki kitalálta, teljesen elrugaszkodott a valóságtól. És a néppártiság eszméjétől.
