Ha egy fát kivágnak Kolozsváron, három kerül helyébe

Rácz Béla-Gergely RMDSZ-es városi tanácsos Szamosfalva, Tóköz és a belváros gondjairól

Ha egy fát kivágnak Kolozsváron, három kerül helyébe
Egy éve indította el a negyedfelelős-rendszert a Kolozs megyei RMDSZ, amelynek célja: közelebb kerülni a kolozsváriakhoz, a különböző városnegyedekben élők személyesen tehessék szóvá a lakókörnyezetükben észlelt problémákat. Minden városnegyednek van egy felelőse a megyei RMDSZ tisztségviselői közül: Fugel Edinához a Donát-, illetve Európa-negyed, a Fellegvár és Hídelve tartozik, Oláh Emese a Bulgária-telepért, Kerekdombért, Borháncs és Szopor negyedekért, Rés Éva a Monostor negyedért, Antal Géza a Györgyfalvi negyedért felel; az Irisz negyed Balla Ferenc, a Hóstáti negyed-Mărăști térség Lőrinczi Zoltán, a belváros, Szamosfalva, Tóköz Rácz Béla-Gergely, a tisztviselőtelep, a Hajnal- és Békás negyed Rácz Levente hatásköre , a Nyárfasor negyed gondjaival pedig Vákár Istvánt lehet keresni. Interjúnkban Rácz Béla-Gergely városi tanácsos elmondta: havonta húsz-harminc problémát tudnak valamilyen formában megoldani, de szívesen vállalkoznának ennél többre is.

- A választási kampány egyik céljaként határozta meg a megyei szervezet a kolozsvári magyar közösséggel való jobb párbeszéd kialakítását, ennek megvalósítása érdekében jött létre a „negyedelős” projekt. Hogyan működik?  

- Még a 2020-as választások előtt eltökélt szándékunk volt sokkal szorosabb viszonyt kialakítani a kolozsváriakkal. A rendszeresen megszervezett Beszólók (lesz ilyen a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával is!), a telefonos fogadóórák, a közvélemény-kutatások, illetve a negyedfelelősi rendszer mind azt a célt szolgálja, hogy megértsük, milyen gondokkal szembesülnek a kolozsváriak, hogy aztán hatékonyan tudjunk fellépni azok megoldása érdekében. A program lassan indult be, az elején az emberek nem nagyon kerestek sem telefonon, sem személyesen. Aztán hónapról-hónapra egyre nőtt a jelentkezők száma, bár az én esetemben ez még mindig csak havi öt-hat megkeresést jelent. Azt gondolom, hogy ma is nagyon sokan vannak, akiknek tudnánk segíteni, de nem hívnak fel, nem írnak. Egyrészt azért, mert nem tudnak a kezdeményezésről, vagy pedig azért, mert nem bíznak benne, pedig a rendszer működik. Örülünk annak, hogy havonta húsz-harminc ember problémáit tudjuk városi szinten valamilyen formában megoldani, persze legjobban akkor örülnénk, ha a megkeresések száma ennél sokkal nagyobb lenne, és minél több esetben tudnánk a kolozsváriak segítségére sietni.

- Milyen problémákkal keresték meg Önt a belvárosiak, illetve Szamosfalva és a Tóköz lakói?

- Talán Szamosfalváról volt a legkevesebb megkeresés, Tóközben a szemétszállítás hanyagságával kapcsolatosan intézkedtünk többször is. A belváros rendszerint a legtöbb vita és elégedetlenség forrása. Mondhatni, kivételes városrész, ahol jóval több elvárásnak kell megfelelni, mint egy klasszikus lakónegyedben. Ezért csak nehezen kerül olyan megoldás, amivel mindenki elégedett tudna lenni. A belváros kapcsán a zajszennyezés a leggyakoribb probléma, a fák kivágása, a terek átalakítása, a Malomárok rendezetlensége, a forgalmi dugók, de persze, még hosszan sorolhatnám. 

- Miben tudtak konkrétan segíteni, milyen specifikusan lakónegyedi problémákat sikerült megoldani?

- Mint említettem, a Tóközben a szemétszállítás minőségén sikerült javítani, amire a jövőben is fokozottan oda fogunk figyelni. A belváros vonatkozásában pedig igyekszünk olyan irányba alakítani a város fejlődését, hogy az hűen tükrözze a történelmi múltat, de ugyanakkor egy befogadó európai városközponttá alakuljon. A terek átalakítása a modern városszemlélet alapján történik, igyekszünk fokozottan és ésszel kiszorítani az autókat a történelmi belvárosból, és több teret adni a gyalogosoknak, tömegközlekedésnek. Olyan tereket kívánunk (újra)teremteni, amelyek kiemelik, nem pedig eltakarják a múltat. Gondoljunk csak arra, hogy Dávid Ferenc szobrát egy buszmegálló sokáig - mint valami szégyenfoltot – eltakarta, ezen a helyzeten változtatni kellett. A buszmegálló elköltöztetése szimbolikus jelentőségű kérdésnek számított tehát, és annak ellenére, hogy végül mégsem oda került, ahova szerettük volna, a fő cél, Dávid Ferenc szobrának jobb láthatósága, megvalósult. Ahogy a Farkas- és Egyetem utcák átalakításánál is prioritás, hogy a Mária-szobor, ami most szintén egy eldugott helyen, a Szent Péteri templom mögött található, visszakerüljön eredeti helyére, a Piarista templom előtti térre. A Baba Novak szoborról is el fog tűnni a magyarellenes felirat még ebben a hónapban, és azon dolgozunk, hogy a Biasini szállón levő tábla helyére is olyan kerüljön, ami nem gyűlöletet szít, hanem a jó együttélést hirdeti. Ezek a kérdések nem csupán szimbolikusak, hanem a jelenre nézve is üzenetértékűek. Ha azt mutatjuk meg a város szívében, hogy elfogadjuk a történelmi múltat, büszkék vagyunk rá, és mindezt nem egymás ellen tesszük, akkor van jelen, amire építkezni lehet.

Kiemelt téma a fák kivágása is. Amikor erről kérdeznek, folyamatosan magyarázom: ha az önkormányzat kivág egy fát, legalább hármat ültet helyette. Mert fák kellenek. Persze nem arra, hogy műemlékeinket eltakarják. A belváros minden szegletének a felújításakor ültetünk fákat, és hozunk létre élhető tereket. De büszkék kell legyünk a történelmi örökségre is, azt pedig sem buszmegálló, sem túlnőtt fák nem takarhatják el. A további felújítások alkalmával a fák kérdését még komolyabban kezeljük, több fát fogunk ültetni, mint eddig, de – ismétlem - nem műemléképületek elé. A zajjal és rendbontással kapcsolatos panaszokat pedig a helyi rendőrség fokozottabb belvárosi jelenlétével próbáljuk mérsékelni.

- Milyen a közrend és a közbiztonság az ön által „felügyelt” belvárosban és a lakónegyedekben?

- Nagyon sok olyan megbízható statisztika létezik, ami szerint Kolozsvár nem csak Románia egyik legbiztonságosabb városa, hanem Európában is kiemelkedő a közbiztonság vonatkozásában. Nyilván a belvárosban gyakrabban előfordulnak szabálysértések, de a rendőri jelenlét is nagyobb. A Tóköz és Szamosfalvi negyed ebből a szempontból nyugodtnak tekinthető.

- A belvárosban évtizedek óta gondot jelent a 22 óra (csendóra) után is nyitva tartó bárok, vendéglők, éjjel-nappali gyorsétkezdék okozta zaj. Éjszaka, a hajnali órákban ittas, részeg, zajongó személyek randalíroznak. Az önkormányzat hatáskörébe tartozó helyi rendőrség tesz valamit a helyzet normalizálására? A belvárosi bárok, vendéglők, gyorsétkezdék miért nem zárnak be 22 órakor, akárcsak a nyugat-európai országokban?

- Mint korábban is mondtam a helyi és országos rendőrség fokozottan van jelen a központban, éjszaka különösképpen. Ami a vendéglátóipari egységek 22 órai bezárását illeti, egyrészt nem mondhatjuk, hogy Nyugat-Európában az lenne a trend, mármint hogy ezek este 10-kor bezárnának, másrészt pedig volt ezzel kapcsolatban egy bírósági döntés, ami - bármilyen furcsa is - azt mondta ki, hogy a belvárosban elsősorban jogi személyek tevékenykednek (vagyis több a délután rendszerint bezáró cégszékhely, mint lakó – szerk. megj.), ezért az itteni vendéglátóipari egységek hosszabb nyitva tartással működhetnek. Nem gondolom, hogy a jelenlegi problémákra az lenne a megoldás, hogy este 10-kor minden egységet kötelező módon bezárjunk, inkább azt kellene felmérni, hogy valójában hol zavaró ezen vendéglátóipari egységek működése, és ott ne engedélyezzék a késői nyitva tartást. Ha pedig zavarják a körülötte lakókat, kapjanak büntetést.

- A belvárosban, de a lakónegyedekben is gondot jelent a „tuningolt” gépkocsik, botorbiciklik okozta hatalmas zaj. Az éjszaka közepén, de hajnalban is diadalmasan végigvonulnak az utcákon, néhányszor csoportosan, mérhetetlen zajt okozva. Mit tesz ennek megszűnése érdekében?

- Ezt már többen is jelezték, és nagyon sok esetben járt el a rendőrség. Sok forgalmi engedélyt vontak be az illegálisan tuningolt járművek miatt, ezek a “felvonulások” ellen a rendfenntartók folyamatosan intézkednek, és ez még fokozottabb lesz a jövőben.