Hosszú sor kanyarog az aukciósház előtt, az emberek türelmesen, mosolygósan várnak ‒ elindulunk a sor végét megkeresni, amely két fél és egy teljes utcányit fog be érkezésünkkor, és épp ott ér véget a Sotheby’s hátsó kapujánál, ahol a kiállításról kijövő emberek távoznak. Ők is lazák, elégedettnek tűnnek ‒ úgy döntünk, kivárjuk a sort, és kevesebb, mint egy óra múltán már Freddie Mercury japán tematikus gyűjteményének tárgyai közt járunk.
Van néhány képi elem, amely visszatér a kiállításban: a finom vonalak, az erotika, és ugyanakkor a veszélyekkel való kacérkodás érzete. A veszély néha a kiállított képeken valamilyen túlvilági, sötét erő utalásszerű jelenlétében, néha egyszerűen a tárgyak eredeti funkciójának hátterében mutatkozik meg. Egyetlen példa a kiállításról: a cipők, amelyeket Freddie Mercury viselt fellépésein, egyfelől a balett kecsességre utaló mozdulatait, másfelől a boksz, birkózás és egyéb küzdősportok erőre építő világát idézik, ezekből a közegekből származnak ‒ nincs köztes elem. A Kelet világa viszont, amely a kiállított tárgyak hátterének jelentős részét képezi, a finomságon, törékenységen túl valamiféle intimitás hordozója, a mások elől elzárt belső terek jelzője is Freddie Mercury életében.
A Queen-énekes otthonának, a Garden Lodge-nak a tereit rekonstruálja a kiállítás egy-egy termének berendezése. A klasszikusabb, brit vizualitásnak és tárgyi környezetnek ugyanúgy jut szerep egy-egy teremben, mint az extravagánsabb lakomák, bulik hangulatának. Mercury macskarajongása külön kialakított sarkokban is lekövethető: a macskás tárgyak között könyvek, szuvenírtárgyak, de művészileg megformált darabok egyaránt találhatóak. A köznapibb szuvenírtárgyaknak a mennyisége egyfajta camp életérzés hordozója a kiállításban, a megsokszorozott cukiság hatása egy sajátos, történeti összetevővel együtt vizsgálható: a hetvenes-nyolcvanas évek popkultúrája nagyon is épített erre.
Mindezt ellenpontozza a hagyatékban a kifinomult művészi érzékre valló Chagall-, Dalí-, Miró-, Picasso-, Matisse-képek jelenléte. Ha valaki csupán egy zseniális művész személyes tárgyait, a hozzá kapcsolódó kultusz auráját keresné az összeállításban, azt fogja tapasztalni, hogy a gyűjtemény egyértelműen túlmutat ezen. A modern festészet gyűjtői, a dizájntárgyak szerelmesei, a keleti kultúrák szakemberei egyaránt találni fognak kedvükre valót ‒ és az árverést követően a gyűjtemény alighanem éppen ilyen kisebb tematikus összeállításokban él majd tovább. A Garden Lodge örököse, Freddie Mercury korai életének társa, Mary Austin most döntött úgy, hogy több mint harminc évvel az énekes halála után megválik ettől a hagyatéktól.
A kiállítás zenei összetevőit a végére hagytam ‒ nyilvánvalóan ez vonzza a legtöbb látogatót. Dalok kéziratai, Freddie Mercury komponáláskor használt zongorája, az aranylemezek gyűjteménye, az extravagáns fellépőruhák, plakátok és turnédokumentumok több termen keresztül sorakoznak. Különösen a fellépőruhák kapcsán figyelhetjük meg az egyedi stílusra törekvés jegyeit: az egymástól távoli elemek kombinációja az egyik titok, vagy a dokumentációban is említett kézi beavatkozás-átalakítás, amelyet több ruhán maga Mercury végzett el.
Egy kép élesen megmarad az utolsó termek egyikéből: a manökenbábuk némelyikéhez, amelyeken a fellépőruhák megtekinthetők, Freddie-fej is készült. Egy háromdimenziós, megsokszorozódásra épülő Andy Warhol-műben járok a Sotheby’s aukciósházban.
Borítókép: a szerző felvétele
