A hatszázát!

A hatszázát!
„A hatszázát” – ezzel az új szidalmazó kifejezéssel bővíthetjük szótárunkat „a hétszázát” mintájára (amely, ugye, „a hétszentségit” enyhítő szókimondásunk). Mert az idén januártól megváltoztatott hatszázas nyilatkozat eddigi pár hetes pályafutása révén máris kiérdemelte a szidalmazás fogalmat, és valószínűleg így is vonul be az adózások mindenkori történelmébe. Annyi értelmetlenség, logikátlanság, ellentmondás, zavar, homály, előnytelenség jellemzi a hatszázas adó illetve jövedelemnyilatkozatot, hogy csak szidni lehet, sőt, szitokszóként meghonosítani: vinné el a hatszázas a sosemvolt bevételed! Igen, jelenleg még mindig fennáll ennek a veszélye is, ha a kormány meg a pénzügyminisztérium jobb belátásra nem tér, hogy a hatszázas kötelező nyilatkozat révén tulajdonképpen nem létező, nem bevételezett jövedelemre fizessenek adókat és járulékokat az államkasszába, úgymond előlegbe.

Az államot látszólag kevésbé zavarta, hogy netán jogtalanul jut majd adóbevételhez polgárai kárára, hiszen ilyen esetre egyáltalán nem gondolva nem is dolgoztak (még) ki visszafizetési, kiegyenlítési eljárást. A pénzügyminiszter is csak a héten, kedden nyilatkozott eléggé összefüggéstelenül arról, hogy módosíthatják a módosított hatszázas nyilatkozatot: lehet, hogy visszavonják az idéntől bevezetett elképzelést, lehet, hogy alkalmaznak valamit a korábbi módszerből, lehet, hogy nem is úgy lesz, ahogy most van, lehet, hogy marad minden a régiben, de lehet, hogy még gondolkoznak… Mindezt az értékes iránymutatást néhány nappal a hónap, tehát a hatszázas nyilatkozat leadási határidejének vége előtt osztotta meg a nyilvánossággal a pénzügyminiszter, ami csak a zavar további fokozására volt jó. Mert a dolgok – és tehát a hatszázas nyilatkozat – jelenlegi állása szerint, január végéig több mint kétszázezer személy – orvosok, árusok, színészek, írók és újságírók, kistermelők, ügyvédek, közjegyzők, békéltetők, ingatlant bérbe adók, és még sokan mások, akik úgymond szabadfoglalkozásúak, illetve akik a munkahelyi keresetükön kívül, vagyis pluszban még jövedelemhez jutnak – kell hogy letegye az adóhivatalhoz a nyilatkozatát arról, idén milyen ilyen jellegű bevételre számítanak, amelynek összege meghaladja a nettó 22.800 lejt. Ugyanis ez az a minimális jövedelem egy évre, amelyre aztán adott esetben az adót, nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítást ki kell fizetni.

Az évi összes bevételt figyelembe kell venni, és minden hónapra leosztva el kell érnie a nettó 1900 lejt – ennél kisebb jövedelem esetén nem kötelező a hatszázas nyilatkozat. Kiszámolva a kötelező járulékokat kiderül, hogy havonta legkevesebb  665 lejt be kell fizetni nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék címén, ami egy évnegyedre minimum kétezer lej lesz, egy évre pedig közel nyolcezer lej. A probléma ott kezdődik, hogy az új adózási, járulékfizetési módszereket a tavalyi rendszerre és bevételre számolják illetve alkalmazzák, és akkor is fizetni kell, ha idén az illetőnek nulla bevétele lesz – mert például nem tudhatja előre, milyen megrendelést kap, felkérik-e egyáltalán valamilyen munkavégzésre. Az is problémát jelent a hatszázas jelenlegi formájában, ha valaki nem köteles leadni ezt a nyilatkozatot a kisebb jövedelem miatt: ez sem feltétlen vagy felhőtlen öröm, hiszen amennyiben nem munkaszerződéses alkalmazott, akkor mondhatni, hogy nyugdíj- és egészségbiztosítás nélkül marad – vagy más megoldást kell találnia ezek befizetésére.

Számos és sokféle eset létezik, hogy a hatszázas nyilatkozattal lehetetlen helyzetbe kerüljenek olyan személyek, akik alkalmi bevételre számíthatnak. A romániai kiadók egyesülete például írásban tiltakozott és kérte a kormányt, hogy vonja vissza a hatszázas nyilatkozat módosításait, mivel ellehetetleníti általában a kiadókat, továbbá munkatársaikat, az írókat, fordítókat, képzőművészeket, a szerzői jogdíj alapján fizetett személyeket. Problémát okoz majd az is, hogy minden érintett, például a szerzői jogdíjas, magának kell majd befizesse a járulékokat, holott eddig létezett a lehetőség, hogy a kifizetéskor a munkaadó visszatartsa ezeket az összegeket. És a hatszázas nyilatkozat csak egyike azoknak a módosításoknak, újításoknak, amelyek átgondolatlanságról, szakmai hozzá nem értésről, kapkodásról tanúskodnak.