A csalás ára

A csalás ára
Nem keltett nagy hullámokat Nicolae Ciucă miniszterelnök doktori dolgozata, amellyel kapcsolatban felmerült a plagizálás gyanúja. Mondhatni semmi új a nap alatt, hiszen az elmúlt években, főleg az elmúlt évtizedben robbanásszerűen megnőtt a doktori dolgozatok száma a hazai egyetemeken. Hihetetlen azonban, hogy hirtelen ennyire megugrott volna a kutatás iránt érdeklődők száma...

Az elmúlt két évtizedben a politika élvonalába került személyek nagy részénél komoly kétségek merültek fel életrajzaikkal kapcsolatban. Volt, aki egyetemi alapképzés vagy mesterképzés elvégzését tanúsító oklevelet bitorolt jogtalanul, mások a doktori címet szereztek csalással úgy, hogy mások szellemi tulajdonát lopták el. Nagyon sokan lehetnek még Ciucă helyzetében, ezért is tapasztalható csendes együttérzés minden irányból. Ha racionálisan gondolkodunk, akkor most tényleg nem hiányzik újabb miniszterelnökcsere, ezért sajnos azt kell mondanom, hogy kizárólag racionális érveket használva, Ciucă leváltása csak több bajt okozna, mint hasznot. Most, amikor a járvány felfele ívelő ágon van, az energiaárak a csillagos eget súrolják, küszöbön áll egy esetleges újabb orosz-ukrán fegyveres konfliktus, hatalmas és nagy mennyiségű beruházásokat kellene elindítani, elvégezni és felügyelni, mind olyan érvek, amelyek azt mondják, hogy öngyilkosság lenne a Ciucă-kormány menesztése.

Persze attól még eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha Ciucă komolyan venné a vádakat, kivizsgáltatná a dolgozatát az erre illetékes intézménnyel, nem pedig a nemzetvédelmi egyetem etikai bizottságával, esteleg odahatna azért, hogy valamennyi doktori iskolát alaposan átvizsgáljanak az elmúlt harminc év doktori dolgozataival együtt, és nem rettenne meg a csalással megszerzett doktori címek visszavonásától sem. Nem fogja ezt megtenni, nincsenek illúzióink, pedig ez olyan rendszerszintű gyengeség, ami mostantól kezdve még évtizedekig végigkíséri a hazai felsőoktatást, és mélyen aláássa a hitelét.

Az elmúlt harminc év döntéshozói az egyetemi szféra vezetőivel olyan korrupt rendszert gründoltak a doktori iskolák és a diplomagyárak révén, aminek főleg azok fogják érezni a hátrányát, akik tisztességes munkával szerezték meg a diplomát vagy tudományos fokozatot. Ők részben fölöslegesen dolgoztak, mert a doktori címük fabatkát sem fog érni a piacon, senki nem fogja elhinni, hogy valós tudományos érdemekkel jutottak a cím birtokába. Főleg külföldön nem, ahova eljutnak a hírek még akkor is, ha itthon úgy teszünk, mintha nem létezne a probléma. Persze, most már közhelynek számít, hogy manapság a munkáltatók amúgy sem nézik a diplomát, amikor alkalmaznak valakit, hanem a jelölt tapasztalatára, nyitottságára, munkabírására és egyéb kvalitásaira kíváncsiak. Ez így van, csak akkor ne hazudjuk magunknak azt, hogy elitegyetemeink vannak, és ne próbáljuk megjátszani, hogy így lenne. Mert valójában mindenki tudja, hogy ez nincs így, vannak ugyan jó tanárok és diákok, intézményeket teljes egészében és magát a rendszert semmiképpen nem lehet így minősíteni.

Sajnálom például a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdaság szakos magyar diákjait, akik a napokban Torontóban jól szerepeltek egy tanulmányi versenyen, mert amikor ők elvégzik itthon az egyetemet, egy külföldi vagy egy hazai versenyvizsgán ugyanolyan gyanúval fognak rájuk tekinteni, mint a harmadik világból érkezett vetélytársukra. Ez a rendszerszintű csalás az egész hazai felsőoktatást besározza, és nem azok húzzák a rövidebbet, akik csaltak, hanem azok, akik tisztességesen dolgoztak, ezt ugyanis nem fogják tudni bizonyítani diplomájukkal.