A Visky-történet persze semmilyen skálán nem szokványos. Igaz, megformálójának a szenvedéstörténetek legklasszikusabb változataival kell szembenéznie. A szenvedésnek pedig vannak klasszikus leírásai, a Biblia vagy a korai szocialista Románia idősíkjaira ráillesztve egyaránt. Mindezt úgy kerüli ki a regény, hogy nem von vissza semmit a helyzetek komolyságának leírásából, mégis becsempész minden kis részletbe egy hajszálnyi irracionális reményt. Nem túl nagy reményt, hanem épp csak annyit, amennyi a helyzeteket nem teljesen átlátó gyerek tekintetéből kiáradhat a tényállásra, átszínezve azt. Vagy a nyelv egy furcsaságára épülőt, ami új, rejtett értelmet adhat a dolgoknak a megnevezés által. Vagy a nemet mondásban, emberek közti bizalomban megnyíló szakadékokra épülő reményt, amelyeken hogy, hogy nem, átvezető, keskeny kötélhidak válnak láthatóvá. Nem azt mondja a könyv ennek nyomán, hogy minden jóra fog fordulni. Nem mindennek kell jóra fordulnia, csak annak, ami újabb létrafokig, támaszkodóig vezet, amelyen tovább lehet haladni.
A regény nagy formája ebben a könyvben is kisformákra, jelenetekre, „versekre” épül. Mintha mindegyik kisebb rész tartalmazna egy sűrűsödési pontot, amely váratlanul, lencseszerűen gyűjtené össze a fénynyalábokat, fenyegető sötétségeket és vakító reflektorfényeket, széttörő üvegszilánkok szóródó cserépvillódzásait. Olyan kis formák ezek, amelyek a Bibliában is jelen vannak természetesen, vagy Esterházy Péter könyveiben, de a hang bennük itt mégis egységesen költészeti gyökerű, Visky-hang.
Még korántsem fogytak el azok a szemtanúk, akik érdemlegeset mondhatnak arról a hosszú, legalább 1948 és 1989 között tartó időszakról, amelynek bizonyos értelemben a történelmi átugorhatóságát remélték oly sokan 1989 táján. Mintha csak vissza kellene és lehetne térni valamihez, ami korábban volt, és máris minden remekül lenne. Előbb azonban mégis jobban meg kellene érteni mindazt, ami akkor történt, s talán azt az előzményt is, amit látszólag oly kedvezőre színezett kontrasztosan a szocialista Románia szürkesége. Visky András könyve szolid lépcsőfok a megértés felé.
