„A horzsolások melege tart életben”

Az est moderátorai – Péter Blanka és Nagy Zalán – köszöntötték a szép számban egybegyűlt érdeklődőket, az ismerős és új arcokat egyaránt. Utóbbiak számára Péter Blanka röviden összefoglalta, hogyan épül fel a vitaest, majd bemutatta a meghívottat. Elhangzott, Vajda Boróka a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, a költészet pedig már egészen fiatal kora óta foglalkoztatja, első publikációja 2018-ban jelent meg. Az est első felvonásában a szerző felolvasta a verseiből összeállított repertoár első részét, ezt követte a vitaindító, Ferenc-Nagy Zoltán érdemi véleményezése. A folytatásban a szerző felolvasta verses összeállításának második részét, majd rövid szünet után következett az elhangzottak véleményezése a közönség által.

A szünetben mindenki lapszélekre készítette ki gondolatait, hogy aztán azt a szerző elé terjeszthesse. Minőségében és mennyiségében egyaránt fontos, megfontolandó gondolatok hangzottak el, a verseket összességében nézve és külön-külön is kielemezték, rámutattak esetleges szerkezeti, stiláris és értelmezési hibákra. A figyelmes hallgatóság azt is felfedezni vélte az egyik versben, hogy az meglehetősen hasonlít egyik magyar zenei előadó valamely szövegének részletére. A mikrofont kézből kézbe adva épült egyik értékelő gondolat a másikra.

„Mondanivalód van, csak még keresed a szavakat” – hangzott el többek között az egyik asztalnál ülő hozzáértő társaság részéről. Felhívták a költő figyelmét, hogy mely elemekre érdemes jobban figyelnie, ilyenek például a képzavart okozó részletek. „Némi idegenfehér fényfolt, reszkető kéz ecsetvonásai” (Fekete advent) – ehhez a versrészlethez kapcsolódva az egyik felszólaló kifejtette: a folt nem lehet vonás, a hasonló apróságokban rejlő hibák kikü­szöbölésére pedig érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni.

Vajda Boróka, az est meghívottja és Ferenc-Nagy Zoltán, a vitaindító

Arra is kitértek, hogy Vajda Boróka felolvasása és előadásmódja kifinomult, bár szakmáját tekintve ez nem is meglepő. Ebben a gondolatkörben fogalmazták meg a résztvevők továbbá azt is: felolvasásában érezhető, hogy a szerző azonosul szövegeivel, átérzi azok minden sorát. Pozitívumokat és negatívumokat egyensúlyban tartva osztották meg észrevételeiket a jelenlévők, hol a szerző versrészleteire, hol egymás mondanivalójára reflektálva. Kiemeltek a versekből olyan részleteket, amelyek – elmondásuk szerint – poétikai szempontból megfelelő, jó gondolatok, mint például „a horzsolások melege tart életben” (fogócska), vagy a „mellkasom kivirágzott temető, testemből testükbe ébredek” (Trófeák).

Felmerült a hallgatóságban az a kérdés is, hogy kik tartoznak a meghívott célközönségébe, a vélemények pedig megoszlottak. Voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy a költő, amikor alkot, nem azt tartja elsődlegesen szem előtt, hogy pontosan meghatározza, kikhez szólnak a megírt sorok. Voltak olyanok is, akik helyenként kaotikusnak nevezték a verseket, hozzátéve, hogy erős és dinamikus szövegekről van szó, de sok megválaszolatlan kérdést hagynak az olvasóban, és ez nagyban befolyásolja az élményt. Az észrevételek között továbbá az is megjelent, hogy a versekben általánosan több helyen is megjelennek szép, hangzatos szóképek, de ezek nem rendelkeznek tartalommal.

A vélemények és a versekkel kapcsolatos egyéni meglátások megosztása után a szerző ezekre való reflektálásai, válaszai következtek. Elsőként megjegyezte, nem egyszerű feladat a rengeteg elhangzott véleményt és bírálatot azonnal feldolgozni és válaszolni rájuk. Majd azzal folytatta, hogy feltehetően ő „sosem rágta át olyan részletességgel” a szövegeket, ahogyan azt az est során a jelenlévők tették, továbbá, hogy az irodalmi körre hozott verseket úgy válogatta össze, hogy azok ne legyenek egységesek, annak is okán, hogy tudni szerette volna, melyiket hogyan fogadja a közönség. Itt megjegyezte: vannak versek, amelyek régebbi alkotások és vannak újak is közöttük, de címeket nem árult el. A célközönség problémájával kapcsolatos gondolatokra azt válaszolta: amennyiben az érzéseket bontja ki a szövegekben, „a célközönség nem kérdés” – aki azonosulni tud a leírt érzéshatásokkal, az valószínűsíthetően célközönségnek minősül. Végezetül a szerző megköszönte mindenkinek a hozzászólásokat, a pozitívakat és a negatívabb hangvételű, ugyanakkor építő jellegűeket egyaránt, alkotóként pedig az estre „jófajta hideg zuhanyként” hivatkozott. Az irodalmi kör zárásaként Vajda Boróka verseskötetet ajándékozott az általa leghasznosabbnak és legrelevánsabbnak ítélt hozzászólás megfogalmazójának.

Borítókép: Vajda Boróka a Bréda Ferenc Irodalmi Körön. Fotók: Tamás Zsófia