Szabályok és tragédiák

Szabályok és tragédiák
Rossz volt nézni ahogy Törökországban kártyavárként omlottak össze az épületek. Közöttük rengeteg új építésű lakóház, amelyek koporsói lettek több tízezer embernek. A török hatóságok máris elindították a hadjáratot a korrupt ingatlanbefektetőkkel szemben amiatt, hogy számos építkezési szabályozást figyelmen kívül hagytak, és ezzel akaratlanul is hozzájárultak az apokaliptikus méretű tragédiához.

A történet nagyon áthallásos, mifelénk is folyton szóbeszéd témája, hogy az új épületek mennyire bírnak ki nagy erősségű földrengést. A hisztéria elkezdődött, hiszen tegnap újabb közepes erősségű, de sok helyen jól érezhető földrengés rázta meg Dél-Erdélyt, főleg Zsilvásárhely térségét, valamint a Regát egyes megyéit. Már közvetlenül a törökországi és a szíriai természeti katasztrófa után nálunk is elkezdődött a leltározás. Nyilvánvalóan csak azt tudtuk lajstromozni, amit évek vagy évtizedek óta tudunk. A lakások zöme nincs bebiztosítva a földrengések ellen, hiába kötelezték a hatóságok a lakosságot, mert a lakóingatlanok alig 20 százaléka rendelkezik ilyen biztosítással. És a hatóságoknak továbbra sincs eszük ágában érvényt szerezni ennek a kötelezettségnek.

A közúti infrastruktúra sem áll jobban, a vasútvonalak 73 százalékának lejárt a tervezett élettartama, illetve számos közúti híd sem biztos, hogy nagyobb földmozgást túlélne. A képet tovább színesíti, hogy egy ingatlanügynökség összesítése szerint 4,5 millió olyan lakás van, amelyek több mint fél évszázaddal ezelőtt épültek, és azóta sem erősítették meg a szerkezetüket, így azok szavatossága lejárt. Csak feltételezhetjük, hogy ezek az ingatlanok aligha fognak jól vizsgázni nagy földrengés esetén. Ehhez hozzátehetjük, hogy az újak vajon mennyire biztonságosak, mert ha építkezési szakembert kérdezünk, akkor lépten-nyomon megerősítik: sok szabályt hágtak át nálunk is.

Közben Nicusor Dan, Bukarest főpolgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a lakosság nem bízik a hatóságok által indított, az ingatlanok szerkezetének megerősítésére irányuló programban, mert nagy a korrupció, és kevesen bíznak a gyors, hatékony és sikeres felújításban. Alig lehet hallani arról, hogy vállalkozókat bezártak volna azért, mert közberuházásokat hanyagul végeztek el. Pedig szemmel láthatóan igen szép számban akadnak ilyen példák a környezetünkben.

Lenne mit tanulni Törökországtól, és talán még nem késő, de ehhez változtatni kellene a szemléletmódon. Nagyobb értéke kellene hogy legyen az emberi életnek, és ehhez rá kellene ébrednie vállalkozónak, munkásnak, hivatalnoknak, döntéshozónak, hogy minden szabály áthágásával csak újabb szöget ütnek mindannyiunk koporsójába.