Mentálhigiénés módszer, énidő, önismereti út: a biblioterápia

Birta Székely Noémi a Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet munkatársa, több mint húsz éve a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatója. Pedagógia-magyartanári alapképzettségét az idén Pécsett szerzett irodalomterapeuta végzettséggel bővítette. Januárban induló biblioterápiás csoportfoglalkozása előtt a tájainkon újdonságnak számító terápiás módszerről faggattuk.

– Idehaza egyelőre nemigen találkozhatunk az irodalomterápia gyakorlatával. Hétköznapi emberek számára úgy hangozhat, mintha bölcsészeknek, értelmiségieknek való úri huncutság, netán hobbi lenne, szabadidős program, de mindenképpen azoknak szól, akik sokat olvasnak. Van ebben igazság?

– Az irodalomterápia, más néven biblioterápia olyan művészetterápiás módszer, amely a személyiségfejlődést támogatja elsősorban irodalmi szövegek élményszintű felhasználásával. Azok érdeklődését hamarabb felkelti, akik szeretnek olvasni, szeretik az irodalmat, jó hír azonban, hogy a módszer azok esetében is működik, akik nem szeretnek olvasni, illetve nem értelmiségiek. Az irodalomterápia tulajdonképpen mentálhigiénés módszer, amelynek elsődleges célja a személyiség fejlesztése önismereti úton. Két tevékenységi formát alkalmaz, a receptív terápia a művek élményszintű, élőszóban történő feldolgozására összpontosít, aktív terápiában pedig a kliensek, páciensek maguk írnak (pl. verset, naplót). A biblioterápia a társadalom szinte minden rétege számára ajánlható és sikeresen alkalmazható, kortól és nemtől függetlenül. Kivételt képeznek a klinikai pszichológia területén az akut pszichotikus állapotban, a krízishelyzetben és a súlyos depresszióban lévők.

– Tulajdonképpen mit „gyógyít” az irodalomterápia?

– A szépirodalmi művek gyógyító hatását évszázadok óta minden kultúrában tapasztalják és elismerik. Életünkben bármikor jöhetnek olyan helyzetek, amikor elveszítjük a biztonságérzetünket, az életünk feletti kontrollt. Szorongást kelthet a bizonytalanság vagy a kilátástalanság érzése, amikor azt érezhetjük, elakadtunk vagy kiégtünk. Ezek az érzések életünk bármely színterén vagy bármilyen életkorban előjöhetnek: a családban, párkapcsolatban, munkahelyen stb. Az irodalomterápia megkönnyíti a hétköznapi létkihívásokkal, életfordulókkal való szembenézést, támogatja a lelki egészség megőrzését, és előmozdítja az önismeret fejlődését. Nem maga az irodalom segít, hanem a hozzá való kapcsolódás saját élménnyel, tapasztalattal, ezek megosztása és a megosztásra kapott visszajelzések. Az irodalom ebben csak eszköz, mint minden más művészetterápiás foglalkozáson. Kiegészítő terápiaként is alkalmazható a klinikumban, amikor az irodalomterapeuta egy másik szakemberrel kooterápiában dolgozik. Bárhol alkalmazható, ahol a fejlődés, fejlesztés vagy akár a szinten tartás igénye felmerül.

– Miért fontos az önismeret, és honnan ismerhetjük fel, ha van teendőnk ezen a téren?

– Az önismeret sokat segíthet problémáink vagy életválságaink megoldásában. Sokan hajlamosak vagyunk az önhibáztatásra vagy arra, hogy ne lássunk kiutat nehéz helyzetünkből. Ez nagyon sokszor fakadhat önmagunk el nem fogadásából vagy abból, hogy torzan látjuk saját képességeinket, több hibát látva akár, mint erényt. Azt azonban tudnunk kell, hogy aki elindul az önismeret útján, szembesülhet azzal, hogy nem instant módon jut az önismerethez, sok esetben ez hosszú folyamat is lehet.

Birta Székely Noémi: az irodalom segít, hogy saját élményeinkről, érzéseinkről beszélni tudjunk

– Létezik az irodalomterápiának férfiak és nők számára gyakorolt változata? Használható-e a biblioterápia gyerekeknél, tinédzsereknél?

– Léteznek tematikus csoportok, amelyeket kimondottan nőknek vagy férfiaknak hirdetünk. Ekkor egyértelműen olyan tematika köré épülnek a foglalkozások, ami csak nőket vagy csak férfiakat érinthet, mint például az anyaság vagy az apaság. Ettől eltekintve a biblioterápiás csoportok vegyesek és nem függnek a résztvevők nemétől. A módszer nagyon jól használható gyerekek és serdülők esetében is. Kisgyerekeknél általában mesékkel dolgozunk, serdülőknél pedig jól működnek a dalszövegek.

– Pedagógusoknak szervezel ingyenes irodalomterápiás csoportfoglalkozásokat. Ez miben különbözik az általános csoportoktól?

– A Pedagógus vagyok! nyílt, online csoportot októberben kezdtük, havi rendszerességgel tartjuk. Itt a szakmai oldal hangsúlyozódik, a csoportok szupervíziós céllal működnek. Nagy igény van erre ebben a szakmában, hiszen a pedagógusok mentálhigiénés szakmai segítséget nem kapnak, de szükségük van rá. Ezekben a csoportokban olyan szakmai szempontból fontos kérdések köré épülnek a foglalkozások, mint a tanári énkép, szakmai vágyak, elérendő célok, tanári hatékonyság, egyensúly megtalálása, szakmai erőforrások és jólét, feszültségek feldolgozása stb. Ha alkalmazott szövegre kell példát adnom, kiemelném Kemény István A leglassúbb teve tánca című versét, amivel az októberi csoportban dolgoztunk. Szinte minden résztvevő tudott kapcsolódni a szöveghez saját élménnyel. Megjelent a másság mint saját élmény, de úgy is, mint kívülállóként megtapasztalható viszonyulás a mássághoz. Nemcsak érzékenyítés történt, hanem annak a kimondása, mennyire fontos számunkra, hogy a közösség, amelyben dolgozunk elfogadjon bennünket azért, hogy önazonosak lehessünk. Ebben benne van a tökéletes pedagóguskép elengedése is, ami a kiégés gyakori okozója.

– Hogyan zajlanak a csoportfoglalkozások? Mi határozza meg, hogy nyílt vagy zárt csoport indul?

– A 1,5–2 órás csoportfoglalkozásokon az irodalomterapeuta által választott szöveget olvasnak a résztvevők, amelyhez saját élménnyel kapcsolódnak. A szövegek olvasását megelőzik és zárhatják is különböző személyiségfejlesztő, expresszív vagy kreatív írásgyakorlatok.

A nyílt csoport előnye, hogy bármikor lehet csatlakozni, nem szükséges elköteleződni, ugyanakkor egyedi élményt ad, és bár valaki rendszeresen járhat, előfordulhat, hogy a következő foglalkozáson teljesen más csoporttal találkozik. Zárt csoport esetében a foglalkozások megszabott időkeretben és folyamatban zajlanak, például hat vagy hét héten keresztül, amihez a kezdés után már nem lehet csatlakozni. A zárt csoport előnye, hogy olyan bizalmi viszony tud kialakulni a tagok között, ami a nyílt csoportoknál nem feltétlenül történik meg. A többhetes folyamat rendszerességet és biztonságérzetet ad, lesz egy kifutása és egy várható befejezése is.

A LélekErő zárt csoporttal elsősorban nőket szólítottam meg életkortól függetlenül. A csoport célja a női szerepek átgondolása, körbejárása. Mindazok a szerepek, amelyekbe életünk során belekerülünk, fontos létértelmező kérdéseket hordoznak (leánygyermek, anya, feleség, háziasszony, barátnő, munkahelyi szerepek stb.). A kortárs szépirodalom rendkívül sok jó szöveggel rendelkezik, amelyekben a női szerepek sokoldalú megközelítése jelenik meg. Ilyen például Tóth Krisztina Házitündér című verse, amelyben a nők számára oly sokszor dilemmaként megjelenő házimunka és szakmai vágyak feszülnek egymásnak. Mindkét szerepet fontosnak tartjuk, de azt is érezzük, hogy ezeknek egyformán jól megfelelni képtelenség. Fontos, hogy ezt ki tudjuk mondani, beszélhessünk erről, hiszen sok nő ezt úgy értelmezi, hogy nem elég jó abban, amit tesz.

– A közös érintettség, a hasonló trauma, élethelyzet is lehet csoportalkotó tényező?

– Igen, nagymértékben. A zárt csoportokat általában jól körülhatárolható élethelyzetre alapozzuk. Ilyenek lehetnek akár az anyasággal/apasággal kapcsolatos kihívások, párkapcsolati problémák, a gyász vagy bármilyen más veszteség. A csoportterápia egyik legfontosabb előnye az egyéni terápiával szemben pont a közös érintettség, annak az érzése, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, a legtöbb esetben hatékonyan működő terápiás tényező.

Sok olyan szépirodalmi szöveg van, amely traumákon átesett emberek élményeit írja le. Mások élményei mindig jó kiindulópontot adnak ahhoz, hogy a részvevők kapcsolódni tudjanak saját történetükkel. Az irodalomterápiás foglalkozásokra olyan irodalmi szövegeket visz és választ a terapeuta, amelyekhez úgy gondolja, hogy a csoporttagok meglehetősen könnyen tudnak kapcsolódni. Ily módon az irodalmi szöveg fontos lesz, de nem központi elem, hiszen nem a szövegen és annak elemzésén lesz a hangsúly, hanem a részvevők saját élményein, amelyekkel kapcsolódni tudnak a szöveghez, amit az kiváltott belőlük. A jól megválasztott irodalmi alkotás azért is fontos, mivel olyan szinten és formában tudja megfogalmazni az adott kérdést, olyan árnyalatait és finomságait tudja kiemelni, amire mi magunk sokszor képtelenek vagyunk. Ilyen módon tud segíteni az irodalom, hogy saját élményeinkről, érzéseinkről beszélni tudjunk. Nagyon gyakran alkalmazunk kreatív és expresszív írásgyakorlatokat is, amelyek tovább mélyítik és erősítik a részvevők érzéseit és gondolatait.

– Hétköznapokban hogyan válhat hasznunkra a biblioterápia?

– Segít kicsit megállni, elgondolkodni kérdéseken, ventilálni. Tudatosabbá teszi cselekedeteinket, döntéseinket, magabiztosabbá válhatunk. Énidőnek is felfoghatjuk. Az egyik résztvevő pont így fogalmazta meg a napokban: „Jólesik, hogy itt vagyok, mert végre teszek valamit saját magamért.”

– Működhet-e a módszer egyénileg is, vagy csak csoportban?

– Az irodalomterápia egyénileg is működhet, többnyire a kliens dönti el, hogy számára mi komfortosabb. A csoportterápia legnagyobb előnye, hogy a részvevők egymás élményeire tudnak reflektálni, meg tudják erősíteni egymást, visszajelzést adhatnak a megosztásokra vagy írásgyakorlatokra. Ennek terápiás hatása semmivel sem pótolható.

Pótolhatatlan terápiás hatás: a csoporttagok reflektálnak egymás élményeire, megerősítik egymást

– Melyek lehetnek a legnagyobb kihívások a csoport részvevői számára és melyek a terapeuta szempontjából?

– A csoporttagok számára azt gondolom a bizalom szokott a legnagyobb kihívás lenni, illetve ezzel összefüggésben önmaguk felvállalása. Nagyon könnyen előjön a hárítás, amikor a részvevő nem magáról beszél, hanem a szövegben megjelenő szereplőket elemzi. A terapeuta számára, ha magamból indulok ki, a személyes bevonódás és az irányítás késztetése.

– Hogyan lesz valakiből irodalomterapeuta? Te hogyan lettél azzá?

– Alapvégzettségem magyar nyelv és irodalomtanári (pedagógia–magyar nyelv és irodalom szakon végeztem), így az irodalomhoz való kötődésem adott volt. Az irodalomterápia mint szakirány jelentősége akkor vált számomra egyértelművé, amikor egyetemi hallgatóimnak az önismereti foglalkozásokra irodalmi szövegeket használtam fel, akkor még nem feltétlenül irodalomterápiás szemszögből. Amikor elkezdtem kutatni ennek a lehetőségeit, a vágy is megérett bennem arra, hogy ezt a szakképesítést megszerezzem. A pedagógusképzésben eltöltött 21 éves tapasztalatom hatására a pedagógusnak készülő egyetemi hallgatók és a gyakorló pedagógusok személyiségfeljesztése került érdeklődésem középpontjába. Az irodalomterapeuta képesítést a Pécsi Tudományegyetemen szereztem meg, kétéves szakirányú képzés keretében.

– Januárban a Kolozs megyei közkönyvtár magyar részlegén indul irodalomterápiás csoportod. Hol és milyen rendszerességgel lesznek a találkozók, hogyan lehet jelentkezni?

– A Könyvespolc előtt nyílt csoport lesz, amit havi rendszerességgel tartunk a megyei könyvtárban. Felnőttek számára hirdetjük azzal a céllal, hogy lehetőséget adjunk úgy kapcsolódni egy irodalmi szöveghez, ahogyan azt egy irodalomterápiás csoportban tesszük. Az önismereten lesz a fókusz, amit olyan kortárs vagy klasszikusnak számító népszerű szövegekkel támogatunk, amelyek életünk fontos területeit és problémaköreit érintik. Ez mindig a jelentkezők által jelzett igények mentén alakul, ezért a találkozókra mindig előzetesen kell regisztrálni a belsoritmus@gmail.com e-mail-címen. Az első találkozó 2023 januárjában lesz majd. A pontos időpontról a Belső ritmus – irodalomterápiás műhely és a megyei könyvtár Facebook-oldalán lehet értesülni, vagy a fenti email-címen érdeklődni, helyet foglalni.

– Honnan tudhatja valaki, hogy szüksége van irodalomterápiára, hogy ez számára hasznos lehet?

– Ha valaki úgy érzi, megakadt az élete, ha a kiégés veszélye fenyegeti, kommunikációs problémái vannak párkapcsolatban, családban, munkahelyen, nehezen birkózik meg vagy tart az előtte álló életeseményektől (gyermekáldás, házasság, új kapcsolat, munkahelyváltás, válás, gyász stb.), vagy csak arra van szüksége, hogy egy csoporthoz tartozzon, ahol elfogadják és meghallgatják.