Úgy tűnik, a valóság felülírja a képzeletet, az, amit szilveszteri viccnek szántunk, nem is annyira irreális, meg nem is annyira vicc-kategória? A minap azon humorizáltunk, hogy száz év múlva Nagyerdély létrehozásáról szólnak majd a hiradások, és hogy mennyire lelkesen, ujjongva csatlakozik majd hozzánk Litvánia lakossága, bukovinaiak, de még a Szerémség sem marad ki - szólt a szellemes és optimista jóslat. És tessék, jóformán be se köszöntött az új év, a média a bolgár “függetlenségi” törekvésekkel van tele. Az információk szerint alsó szomszédunk három északi megyéje legszívesebben Romániához csatlakozna, a merész lépéstől jobb életet, reményteljesebb jövőt remélnek, hiszen minálunk – Bulgáriával ellentétben - a gazdasági visszamaradásért felelős korrupciót sikerült megzabolázni, állítják. (A jövő, ha egy kicsit délebbre is, de máris elkezdődött? – nevetgéltünk.)
Hamar kiderült: a dologból nem lesz semmi, a “szegregációnak” bolgár részről elejét vették. A kezdeményező, Boris Kamenov 60 éves építőtelepi munkás azóta már megbánta a pillanatot, hogy ilyesmivel állt elő, hiszen Szofia és a még friss katalán függetlenségi népszavazással összefüggést kereső nemzetközi sajtó egyszerre és azonnal felkapta a fejét a hír hallatán - ennek minden következményével együtt. De bárhogy is alakuljon Bulgária féltett szuverenitásának sorsa a továbbiakban, az esetből gyorsan levonhatunk néhány tanulságot.
Az egyik kétségtelenül az, hogy lám, van rosszabb hely a Balkánon, mint Románia.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
