Ma római Szent Ágnes emléknapja

Ma római Szent Ágnes emléknapja
Ágnes az egyik legkedveltebb és leggyakoribb keresztnév. Kevesen ismerik azonban a tisztaság védőszentjének életét és legendáját. Ágnes, akinek neve is „tisztát, szüzet” jelent, 12/13 éves korában önként jelentkezett tanúságtételre Krisztus mellett és minden csábítás, fenyegetés ellenére hűségesen kitartott hitében, amiért vérét is ontották. Még az életét megmentő házasságot ajánló ígérgetéskor és az ezt követő kivégzésekor is szemérmes mozdulattal takarta be testét.

Életéről keveset tudunk. Rómában született nemesi keresztény családba 290 körül. Vértanúsága a Diocletianus császár keresztényüldözése idején, 304-ben Rómában történt, egyetemesen elismerten január 21-én. Vértanúságát előbb a római helyi hagyomány őrizte meg, később meseszerű legenda szövődött köréje. Emléknapja ezen a napon megtalálható a legkorábbi liturgikus könyvekben, már a negyedik században.

Szent Ágnes életének minden más részlete a legenda birodalmában rejlik – valószínűleg sok valóságot tükröző, amit viszont nem lehet igazolni, hiszen abban az időszakban valóságos vértanú-irodalom keletkezett. Ezért amit róla tudunk, azt ezzel a háttérrel kell szemlélnünk. A halála után 50 évvel később összeállított vértanújegyzék már megemlíti a nevét. Damasus pápa verses felirattal dicsőítette, Ambrus milánói püspök pedig néhány évvel később beszélt róla De virginibus és De officiis írásaiban, Prudentius, a hispániai költő pedig hosszú verssorokat szentelt neki. Tiszteletét Szent Ágoston elvitte az észak-afrikai Hippoba, míg Szent Jeromos Betlehembe. Az 5. századtól kezdve templomok, kolostorok épültek Szent Ágnes tiszteletére Itáliában, Galliában, Germániában, Hispániában. Egybehangzóan említették azt, hogy nagyon fiatalon áldozta életét keresztény hitéért. Nem világos, hogy lefejezték-e vagy megégették.

Ágnes a hitnek és a tiszteletnek köszönhetően nagy, elismert szentté lett. Nevét felvették a mise római kánonjába, egyházatyák és szónokok hirdették fáradhatatlanul a vértanú szűz dicséretét. Emlékműve a római Via Nomentanán, vértanúhalálának helyén van, ahol Konstantin császár leánya, Kostantina bazilikát emeltetett és hozzá építtette saját mauzóleumát. Az ősi egyházban szokásos volt, hogy vértanú sír közelében választottak temetkezési helyet (depositio ad sanctos), ami a szent közbenjáró erejébe vetett hitről tanúskodott.

Szent Ágnes koponyáját a 11. század óta a pápák legrégebbi magánkápolnájában, a lateráni Szent Lépcső „Sancta Sanctorum”-ában őrizték a III. Honorius pápa által (1216– 1227) készíttetett ezüst ereklyetartóban. 1903-ban Giuseppe Lapponi orvos anatómiailag megállapította, hogy a koponya 11 és 13 év körüli fiatal lányé. Ez a fejereklye 1908 óta a Piazza Navona téri Szent Ágnes pápai kisbazilikában van. A csontereklyéket VI. Pál pápa 1615-ben ezüstkoporsóba helyezte, amelyek 1950 óta a főoltár alatt épített kriptában találhatóak.

Szent Ágnes szimbóluma a bárány, ami a tisztaságot jelenti. Emléknapján minden évben két bárányt áldanak meg a bazilikában. A gyapjújukat felhasználják a palliumok készítéséhez, amelyet a mindenkori pápa az érsekeknek küld el – esetenként személyesen ad át –jellegzetes főpapi jelvényként. Ez körülbelül 3 ujjnyi széles, fehér gyapjúszalag, amelyet az érsek vállra helyezve visel. Átlósan elhelyezve négy fekete kereszt van beleszőve. Elöl és hátul a körszalaghoz rövidebb szalagrészt illesztenek, amelyet szintén egy-egy kereszt díszít.

Szent Ágnes az erkölcsi tisztaság, a jegyespárok, a házaspárok, a nemi erőszak áldozatainak, a fiatal lányoknak védőszentje.

Borítókép: Jusepe de Ribera festménye (részlet), 16-17. század