Járványszünet után ismét kollégiumi advent kint- és bentlakók éjszakájával, kórushangversennyel, jótékonysággal

Járványszünet után ismét kollégiumi advent kint- és bentlakók éjszakájával, kórushangversennyel, jótékonysággal
A Kolozsvári Református Kollégium tanári és diákközössége évente újból és újból a közösségi összefogás jeleként teremti meg a lehetőséget, hogy az adventet a szeretet kézzelfogható megtestesülésében nyújtsa át rászoruló családoknak és a közösség tagjai is egymásnak. Idén is megtörtént a hagyományos kék veder kezdeményezés, a tizenegyedik osztály cipősdoboz-akciója, kintlakók és bentlakók szórakoztató, csapatépítő adventi éjszakája, és kétévnyi kényszercsend után ismét felcsendülhetett a Farkas utcai református templomban a kórushangverseny. A kollégium közösségének véletlenszerű rövid személyes vallomásait olvashatják arról, hogyan élték meg a programokban bővelkedő adventet.

Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó karácsonyi számában.

Decemberben kollégiumunk tantermeiben állandó vendég a „kék veder”. Nem akármilyen vedrek ezek: mára fogalommá nőtték ki magukat. Emberek, diákok, közösségek, családok, érzések fűződnek hozzájuk. Ezek a kék színű vedrek üresen érkeznek az osztályokba, ahol színültig töltjük őket tartós élelmiszerekkel. Cukor, olaj, rizs, édességek, különféle más tartós élelmiszerek kerülnek bele, majd a megtöltött vödröket rászoruló családokhoz juttatjuk el. Iskolánk diákjai minden adventben 80 élelmiszercsomagot készítenek.

Osztályközösségünkben immár hagyománnyá vált, hogy karácsonyi cipősdobozokban juttatjuk el szeretetünk jelét rászoruló gyermekeknek. Az előző években a Paprika Rádió akciójába kapcsolódtunk be, de idén elhatároztuk, hogy mi magunk keressük meg azokat, akiknek örömöt szerezhetünk. Választásunk a torockói Kis Szent Teréz gyermekotthonra esett, ahol 18 gyermek nevelkedik. Megtudakoltuk a nevüket és életkorukat, megérdeklődtük, mire van a legnagyobb szükségük, de minden csomagba egy-egy személyre szólóbb ajándékot is elhelyeztünk, amivel reméljük, sikerült mosolyt csalnunk az arcukra. Úgy döntöttünk, személyesen kézbesítjük a csomagokat. Szerettük volna, hogy osztályunk (11. C) minden diákja ott lehessen, ez közös programnak is kiváló lett volna, de be kellett érnünk annyival, hogy négy tanuló Rácz Melinda osztályfőnökkel együtt december közepén meglátogatta az otthont. Ha rövid ideig is, de részesei lehettünk a hétköznapi tevékenységnek. Barátságos teremben közös asztalnál ültek három csoportban a tanulók, előttük könyv, füzet, és egy-egy pedagógus, nevelő kísérte, figyelte, irányította őket. Kicsit megszeppentek tőlünk, de ha kérdeztünk, szívesen beszéltek, közös képet is készítettünk. A házvezető fiatalembertől még érdeklődtünk az életükről, aztán sűrű köszönömök közepette indultunk hazafelé. Éreztük, jónak lenni jó, de még jobb lett volna beszélgetni, barátkozni, időt tölteni velük. Talán jövőre ez is sikerül.

Cipősdoboz-ajándékokat készített a XI.C osztály

Tudjuk, az ünnepre hangolódás a közösségben történik, családban, otthon. Mivel nekünk második otthonunk a kollégium, izgatottan vártuk a kintlakók-bentlakók adventi éjszakáját. Bár tizedikes vagyok, a járványügyi korlátozások miatt ez volt az első ilyen esemény, amin részt vehettem. Sokat gondolkodtam, vajon milyen lesz... Az est áhítattal kezdődött, ami úgy gondolom, mindannyiunkat feltöltött. Aztán hangulatos karácsonyi filmet néztünk közösen, amin együtt nevettünk és érzékenyültünk el. Az est további részében kérdezz-feleleket játszottunk, majd társasjáté­kok, bújócska, karaoke és sok más csapatépítő program kovácsolta össze a Refi kintlakó és bentlakó diákjait. Az estét közös énekléssel zártuk az udvaron (borítókép). „Annyi mindent kéne még elmondanom...” – talán lesz még rá alkalom. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam, és rengeteg új emberrel volt alkalmam beszélgetni. Nagyon örülök, hogy részt vehettem, a szervezés kifogástalan, a hangulat pedig csodajó volt!

Hosszú szünet után ismét volt kórushangverseny

Kétévnyi csend után idén újra megszólalt kollégiumunk jelenlegi és öregdiákkórusa a Farkas utcai templomban. A világjárvány maszkot húzott az énekes ajkakra is, bizonytalanság uralkodott nemcsak az ingadozó járványstatisztika, hanem a kórus életében az elmaradt vendégszereplésekkel és Székely Árpád igazgató-karvezető nyugdíjazásával bekövetkezett hatalmas váltás miatt is. Mondják, aki énekel, kétszer imádkozik. Istennek, a kollégistáknak és a biztos bástyaként működő csapatnak hála idén énekben fejeztük ki négyszólamú imáinkat. Az énekkar szolgálattétele után a véndiákok kórusának együtt hangzása töltötte be a templom minden apró zugát. A hosszú csend után egyenrangú élményként énekelt együtt gyermek és szülő, diák és véndiák, tanár, testvér: kinek az első koncert csillogtatta meg a szemét, kinek a sokadik a lelkét.

Mint minden évben, a kollégium idén is lelkesen kapcsolódott a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap javára szervezett gyűjtésbe, hogy testvéri közösségvállalással segítse az anyaországon kívüli területek nehezebb helyzetben lévő tanintézményeinek működését és fejlesztését, valamint pénzügyi támogatást nyújtson új magyar református intézmények létrehozásához. A Kárpát-medencei református intézmények tanulói az utóbbi években a testvéri összetartozás és felelősség szép példáját adták az adománygyűjtésben. Szeretnénk így megélni a testvéri összetartozás, az egymáson segítés bennünket is gazdagító jó érzését. Hálásak vagyunk, hogy e közösségben élhetjük, tanulhatjuk a „jobb adni, mint kapni” bibliai gondolat igaz voltát.

Tanári hangoló

Ha már a körülmények úgy hozták, hogy a tanítás kitolódott az ünnep hetére, úgy döntöttünk, hogy a szerda reggelt rendhagyó tanári hangolóval kezdjük: kávé, tea mellett hangulatos versek, dalok, szövegek segítségével elővarázsoljuk a szeretetünnep meghitt hangulatát. Elvégre második otthonunk az iskola, miért ne hangolódhatnánk együtt a karácsonyra?!