Frissülő Kalotaszeg cibókával, trufával, új főszerkesztővel
Vidéken szívesen olvasnak papírújságon ismerősökről
Vidéken szívesen olvasnak papírújságon ismerősökről
Vissza

Frissülő Kalotaszeg cibókával, trufával, új főszerkesztővel

Nyár elején történt, hogy Buzás Pált, a magyargyerő­monostori református lelkipásztor Hover Zsolt író, újságíró váltotta a Kalotaszeg folyóirat főszerkesztői tisztségében. A lapot 1890 nyarán alapították Kalotaszeg fővárosában, Bánffyhunyadon, de a következő évben megszűnt. Kós Károly indította újra az első világháború előtt, 1912-ben összesen 12 lapszámot sikerült megjelentetnie. A rendszerváltás után, 1991-től újraalapították, a régió iránt elkötelezett szerzői azóta változó rendszerességgel igyekeznek a kalotaszegi eseményekről, gondokról, sikerekről önkéntes munkában, folyamatos pénzszűkében tájékoztatni az olvasókat. A Kalotaszeggel kapcsolatos terveiről kérdeztük az új főszerkesztőt – aki egyben több évtizede Magyargyerőmonostoron lelkész, fikciós történelmi regények szerzője, a Kalotaszegi Református Egyházmegye honlapjának kezelője, a budapesti Károli Gáspár Hittudományi Egyetem doktorandusza.

A lap élén történt változásokkal az idén nagyjából egy időben, nyáron jelent meg a Kalotaszeg folyóirat tavaszi és nyári lapszáma. Ezekben már sok újdonságot fedezhettünk fel: a műfaj szakmai követelményeinek is eleget tevő vezércikk mellett megszületett például Cibóka Dani, a Cibóka sarok gyermekrovat vezéralakja, és a lap tördelésében, szerkezeti összeállításában is javulás látható. Kíváncsian várjuk a humorrovatot, annál is inkább, hogy abban a sokoldalúságának köszönhetően Kalotaszegen közkedvelt református esperes, nyárszói lelkész is megcsillogtatja majd közismert humorérzékét.

Kalotaszeg, 2022. tavaszi lapszám címoldala

Milyen alapvető változásokra számíthatunk a Kalotaszeg folyóiratban?

– A Kalotaszeget kulturális, közéleti lapként tartják számon, az utóbbi években a kultúra picivel több teret kapott benne. Szándékunkban áll kicsit erősíteni a közéleti vonalon, ami azt jelenti, hogy több aktualitásnak szeretnénk helyt adni. Egy időben még hetilapként is működött (olykor havonta jelent meg, az utóbbi években negyedévente – szerk. megj.), de sajnos egyre kevesebb munkatárs akadt az évek során, maga a Kalotaszeg népe is apadófélben van, ezért egyelőre nem tudunk több tartalmat biztosítani. Természetesen ha még csatlakoznak állandó munkatársak, akkor ez is változhat. A terjedelem nagyjából megmarad, eddig 16 oldalban jelent meg, de adott esetben megeshet, hogy kissé nagyobb lesz a terjedelme, ez attól függ, hogy mennyi anyag érkezik. Igyekszem minél több embert bevonni a munkába, hogy a lap ne váljon egyoldalúvá. A két eddigi lapszámban már tartalmilag igyekeztem kissé modernebb hangot megütni, amit idővel formai változások is követnek.

A szerkesztőbizottságban lesznek-e változások? Milyen új rovatok lesznek, azok mivel foglalkoznak?

– Néhány állandó rovatot szeretnék a közeljövőben indítani, amihez segítséget is kértem. A gyermekrovatot például a gyerőmonostori Péter Izabella vállalta el, aki Körösfőn óvónő, Pap Ágnes pedig, a magyarvalkói tiszteletes asszony irodalmi anyagot szállít, ehhez nyersanyagot szolgáltat a magyarvalkói templom mellett működő irodalmi pavilon, ahol különféle kulturális rendezvényeket szoktak szervezni. Emellett Vincze Minya István kalotaszegi esperes jött az ötlettel, hogy egy humoroldalnak vagy fél oldalnak is helyt kellene adni, amihez anyagot is ígért. A gyermekrovat a Cibóka sarok nevet viseli, a humorrovatnak pedig Trufa lesz a neve. Emellett minden lapszámban lesz vezércikk is, hogy a véleményműfaj is képviseltetve legyen.

Varjúnemzetség és Gyűrűk ura

A Trufa sokaknak ismeretlen lehet, ehhez hogyan jutottatok?

– Monostoron még ma is rengeteg mókust látni, és a mai napig is cibókának nevezik a faluban. Egyébként én először ezzel a kifejezéssel Kós Károly Varjúnemzetség című regényében találkoztam, ami szintén Magyargyerőmonostoron játszódik. A trufa kifejezéssel először Tolkien Gyűrűk Ura című művében találkoztam, ahol az egyik szereplő neve. A jelentését azonban sokáig én sem ismertem. Rendszeresen hallgatom a rádiókabarét, az egyik régebbi műsorban mondták el a szó jelentését, amikor egy vidéki mesemondó történeteit adták elő. Régen a fonóházakban voltak olyan mókamesterek, akik a történeteikkel szórakoztatták az embereket, ezt az előadást nevezték trufának. Lényegében azt jelenti, hogy stand-up comedy.

A Kalotaszeget a régióhoz ragaszkodó emberek töltik meg tartalommal, akik ezen túlmenően is aktív szerepet töltenek be szűkebb közösségeikben. Talán emiatt is inkább azok a települések kerülnek be a folyóiratba, ahol gazdag közösségi élet zajlik. Szeretnél-e ezen változtatni?

– Mindenképpen szeretnék minél több embert megszólítani, hogy a kisebb településekről is érkezzenek írások és már meg is szólítottam néhányat, akik pozitív visszajelzést adtak. Sajnos egyre kisebb közösség a kalotaszegi, ezért itt nem választjuk külön a közéleti vagy egyházi eseményeket, mindenhol a politikai és egyházi vezetők közösen próbálnak valamit hozzátenni a kalotaszegi kultúrához. Például a két év után ismét megrendezett Kalotaszegi Magyar Napokra is polgármesterek, képviselők és lelkészek közösen készültünk.

A főszerkesztői feladatkör melyik részét találod a legnehezebbnek?

– Eleinte nehezen láttam át az egész lapnak az arculatát, nem nagyon volt világos számomra, hogy milyen anyag is kerül majd bele, hogy egyensúlyban legyen a közéleti és a kulturális jelleg. Úgy érzem, ezt elég jól sikerült megoldani. Másfelől nehéz anyagot szerezni, megtalálni azokat az embereket, akik folyamatosan tudnak tartalommal hozzájárulni a lap megjelenéséhez. Mivel cikkdíjat nem tudunk biztosítani, ezért ez is némileg problémát okoz, másfelől viszont a szöveg visszautasítása sem könnyű. Ezzel a helyzettel még nem nagyon találkoztam, de úgy gondolom nehéz lesz majd udvariasan visszautasítani azt, akinek a cikkével nem vagyok megelégedve, vagy amiről úgy látom, hogy nem illik a lap arculatába.

A szerzők ugyan önkéntes munkában termelik a cikkeket, de a lap kinyomtattatása ezen felül is költségekkel jár. Milyen forrásból tudtok gazdálkodni, kik támogatják a lapot?

– A lap ára csak töredékét fedezi a lapszámok előállítási költségeinek, és akkor még csak a nyomtatásról beszéltünk. Eddig a Communitas támogatta valamennyire a lapot, illetve különféle magánszemélyek adományaiból sikerült fedezni a kiadást. Most is igyekszünk támogatókat keresni, és reméljük, hogy az anyagiak hiánya miatt nem szakad majd félbe a lapkiadás.

„Testvériségben” az egyházmegyei honlappal

A Kalotaszegi Református Egyházmegye honlapjának (kalotaszegieme.ro) a tartalmát is te biztosítod – bár a járvány éveiben a rendezvények megszűnésével párhuzamosan a honlap is kissé elsorvadt, indulása első éveiben igen gazdag anyagot szolgáltatott a kalotaszegi közösségek ünnep- és mindennapjairól, konferenciákról, találkozókról, táborokról stb. Milyen folytatást látsz a honlap számára és elképzelhető-e valamilyen kapcsolat a honlap és a Kalotaszeg között? Bár a két kiadvány szerepe és jellegzetességei eltérőek, gyakorlatilag ugyanazt a néprajzi-földrajzi régiót fedik le, tartalmukban igen sok volt a hasonlatosság az évek során.

– Úgy terveztem, hogy ismét tartalommal fogom feltölteni az egyházmegye honlapját, hogy ne csak statikus honlap maradjon, hanem ahogy az elején is beindult, dinamikus tartalmat közöljön. Mivel Kalotaszegen szervesen egybefonódik az egyházi és a társadalmi élet, bizonyos tartalmakat majd az online felületen is megosztok, miután a lap megjelent nyomtatásban. Úgy képzeltem el, hogy az egyházmegye honlapja lesz a virtuális változata a nyomtatott újságnak, annál is inkább, mivel sokan élnek külföldön, akik szívesen olvasnának az itteni eseményekről, de nyomtatásban nem tudnak hozzáférni.

Hover Zsolt a digitális világban is otthonosan mozog

Történelmi-fikciós regények szerzőjeként, erős egyházi és etnográfiai hagyományokkal rendelkező kalotaszegi falu – Magyargyerőmonostor – lelkészeként, közéleti újságíróként is ismerhetnek a régió nyilvánossága iránt figyelmesebben érdeklődők. E sokféle szerepben egyszerre nyilvánulsz meg hagyománytisztelőként és úttörőként, szabálykövetőként és a merev határokat kreatívan feszegető újítóként, egyszerre vagy konzervatív és liberális – ami gyakran arra predesztinál, hogy kicsit mindenhonnan „kilógj”. Ez hogyan köszön majd vissza a Kalotaszegben?

– Természetesen itt is magamat fogom adni, és ugyanezt a vonalat szeretném a lapban is képviselni. Valaki egyszer azt mondta, hogy csak annak áll jogában megszegni a szabályokat, aki ismeri is őket. Annak idején, amikor kedvet kaptam az újságíráshoz, azért is végeztem el a főiskolát, hogy minél jobban megismerkedjek a szabályokkal. A mai fogyasztói társadalom képregényhősös, streamingszolgáltatós világa már kissé másfajta nyelvezetet követel meg. Sinkó Kalló Katalin, a kalotaszegi varrottas világának avatott szakértője szokta mondani, hogy a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, hanem megélni. Magam is ezt a nézetet vallom, talán ezért tűnhetek egyszerre konzervatívnak és liberálisnak.

Továbbtanulás Covid után

Lelkész, regényíró, újságíró, rendezvényszervező (pl. Madárleány Napok), újabban pedig főszerkesztő is vagy, a családi fészekből lassan kirepülő két lány édesapai szerepét se feledjük, mindemellett doktori tanulmányokat is elkezdtél Magyarországon. Hogyan jut minderre idő, energia, kellő lelkesedés?

– Amikor az újságírást végeztem, vagy amikor tavaly beiratkoztam a Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar mesteri tagozatára, mindig új kapcsolatok alakultak ki, amelyek új lehetőségeket nyitottak meg számomra. Biztos vagyok abban, hogy a budapesti Károli Gáspár Hittudományi Egyetem egyháztörténelmi doktori képzése is ilyen lehetőség lesz. Kolozsváron úgy gondolom, hogy elég jó kapcsolataim alakultak ki minden téren, és most lehetőségem lesz Budapest felé is nyitni. A covid egyik pozitív hozadéka volt, hogy az oktatásban is új lehetőségek nyíltak. Rájöttünk, hogy nem kell feltétlenül mindenhol ott lenni ahhoz, hogy továbbképezzük magunkat. Ez segített nekem is az idő beosztásában. Emellett tanáraim is sokat támogattak, mindegyik nagyon megértő volt, különösen Lukács Olga dékán asszony nagyon támogat, néha ösztökél, nehogy elkényelmesedjek. A budapesti tanáraim is támogatónak bizonyultak.

Ma, amikor minden elérhető az interneten, sokan a nyomtatott hírsajtó létjogosultságát, funkcióját is megkérdőjelezik. Szerinted ilyen körülmények között miben rejlik a Kalotaszeg jelentősége, szerepe, nélkülözhetetlensége?

– Létezik a lapnak egy olvasótábora, amely ugyan nem túl nagy, de ők mindig várják az új lapszámok megjelenését. Mivel ez vidéki újság, itt szívesebben veszik a kezükbe az emberek a papírújságot, és olvasnak a helyi eseményekről vagy ismerős emberekről. A lapterjesztést igyekszem kicsit bővíteni. Eddig például a rendszeres lelkészi gyűléseken nem lehetett hozzájutni a laphoz, de a kalotaszegi lelkipásztorok mellém álltak, segítenek ebben. Másfelől szeretném felvenni a kapcsolatot a kolozsvári kollégákkal, hisz az ottani gyülekezetekben nagyon sok a kalotaszegi származású gyülekezeti tag, akik minden bizonnyal szívesen olvasnák a lapot.


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Idejétmúlt a 8 óra munka, 8 óra pihenés?
Kolozs megyében apadt leginkább a ...
Három milliárd lej napelemrendszerek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ