Erdei tájképek, ködös remények, esős-sáros őszi szépségek

Erdei tájképek, ködös remények, esős-sáros őszi szépségek
November végén, azt gondoljuk, a természet már nemigen tartogat látnivalót: a levelek nagy része lehullott, a fákon száraz, megbarnult levelek maradékai, csak a fenyőfák örökzöldek. Az erdő ösvényein a száraz levelek zörgése kíséri lépteinket, a csupasz ágak között látni a tájat, amit nyáron a zöld lomb eltakar. Az idei ősz szép volt: napsütéses és esős napok váltakoztak, de a hőmérséklet nem ment nulla fok alá. A fű még szép, sok helyen üde zöld maradt. A késő őszi táj is sok különlegességet, szépséget rejteget. Gyakori jelenség reggelenként a köd, délben sokszor felszárítja a nap, de olykor egész nap megmarad a szürkeség. Különös, érdekes, rejtelmes a ködös erdő. A pára néha a völgyekbe húzódik és a tetőkről fehér felhőtenger terül alánk, amiből szigetekként emelkednek ki a dombtetők. A sűrű köd megnehezítheti a tájékozódást a természetben, korlátozza a látást, megtéveszthet, még ismert helyeken is könnyen eltévedhetünk, ilyenkor jobb, ha nem indulunk veszélyes, nehéz utakra a hegyekben.

Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély decemberi számában.

Festői környezetben a Mikesi-tónál

November 27-én, vasárnap, a Mikesi-tóhoz indultunk tiszta időben, nem volt hideg. Reggel 9 órakor találkoztunk az M16-os autóbusz román opera melletti megállójában, a túrát Fazakas Feri vezette. A Bükki-telepi hotelnél szálltunk le az autóbuszról, gyalog indultunk a telep épületei közt, míg elértük a Sárosbükkön áthaladó piros sáv jelzést, majd fel a mikesi házakhoz, elhaladtunk az Adrenalin Park előtt. Fák közé feszített pályák, mesterséges mászófal, tiroli pályák, óriáshinta, íjászat, játszótér és teraszos étterem fogadja ott a kalandra vágyókat, és azokat, akik a természetben, tiszta levegőn keresik a kikapcsolódást, felnőtteket és gyermekeket egyaránt. A park már évek óta működik a mikesi házak mellett, de most késő ősszel csendes és elhagyott, tavaszig zárva, csak szervezett csoportokat fogadnak, előzetes bejelentkezéssel.

Hazafelé a Mikes-gerincről FOTÓ: PÁL GYÖNGYI

A turistaút a Mikes-gerincen halad déli irányba, erről az útról elágazott régebb egy kék színnel jelzett ösvény, a gerincről kanyargós szerpentinen vezetett le a tóhoz. Évekkel ezelőtt több fát kivágtak az oldalban, az út teljesen eltűnt, benőtte a bozót. Most más utat használtunk, hogy lejussunk a völgybe. A kalandpark után egy kilométerrel letértünk jobbra a Mikes-gerincről, ösvényen ereszkedtünk le a völgybe (Valea Văraticelor). Ahol kiértünk az erdőből, sok a fehér törzsű nyírfa. A völgy szemközti oldala kopár, füves terület, ott juhokat szoktak legeltetni, esztena áll. A völgyön haladtunk tovább déli irányba, mellettünk kis patak csörgedezett, amely a néhány kilométerre levő Mikesi-tóba ömlik a másik völgyből érkező Mikes-patakkal együtt, amely az Árpád-csúcs (Vf. Peana) alól fakad. A Mikesi-tó Kolozsvártól 18 km-re található az autóval érkezőknek, gyalog, turistautakon rövidebb a távolság, 8 km-t tettünk meg az autóbusz megállójától. Ha már jármű: egyébként az idén készült el a Szelicsei úttól a Mikesi-tóhoz, onnan Mikes faluba és Tordatúrra vezető, 17 km-es aszfaltút.

Távol a város zajától, a festői környezetben található panzióhoz kéthektáros halastó tartozik. A tónak 1988–1989 között árvízvédelmi szerepe volt a Mikes-patak és a Hosszú-völgy (Valea Văraticelor) találkozásánál, 1992 óta magántulajdon. Dombok között fekszik, 630 m magasan (szélessége 60 m, hossza 350 m), délen nyírfákkal borított legelő, északon, Kolozsvár irányába tölgyes, fenyős, nyírfás, bükkös terület övezi. Közelében, 2 km-re található Mikes (Miceşti) falu. Most késő ősszel csendes a tó környéke, a kis földgátról csodáltuk a sima vízfelületet a visszatükröződő tájjal, csónakokat csak a parton láttunk. Nem időztünk sokat, mert a nappalok már rövidek, és hosszú út állt előttünk még hazáig.

Pihenő a Mikes-gerincen FOTÓ: PÁL GYÖNGYI

A tótól déli irányba indultunk a falu felé, balra elértük a narancssárgával jelzett kerékpáros utat, amely szép erdőn keresztül, szerpentinen vezetett fel a Mikes-gerincre. Hirtelen két őz ugrott fel mellettünk a bokrokból, elmenekültek az erdő sűrűjében. Megpróbáltuk lefényképezni őket, de nagyon fürgék voltak, egy-kettőre eltűntek a szemünk elől. Az utóbbi időben nem nagyon láttunk sem őzeket, sem mókusokat, még madarakat sem, mintha elnéptelenedett volna az erdő, ehhez talán hozzájárult, hogy a Bükk egyre jobban beépült. Elértük a gerincen haladó piros jelzést, amely a Tordai-hasadéktól jön, ott pihenőpontot találtunk kirándulók számára, paddal és asztallal, elfogyasztottuk uzsonnánkat. A piros sáv jelzésen visszaértünk a mikesi házakhoz, majd a Bükki teleptől a Páter-gerincen folytattuk utunkat és még sötétedés előtt megérkeztünk a Monostor lakónegyedbe. 24 km-t gyalogoltunk.

Elfelejtett kilátó a Gorbó völgye felett

December 3-án, szombaton, a Monostor negyedből, az autóbuszok és trolibuszok végállomásától indultunk gyalogtúrára 24-en, Csorba Anna vezetésével. A Szent János kút felé vezető úton elhaladtunk a Kerékcsárda mellett, a Gorbó-völgy elején átkeltünk az egykori lőtér területén és a Binder-forrás és Bartha-kilátó felé folytattuk utunkat. A Binder-forrás vize már évekkel ezelőtt elapadt, az erdőn keresztül haladó egykori szekérutat kerítés zárja el (talán magántulajdon?). A mellette levő nyíláson jutottunk a Bartha-kilátó irányába haladó szekérútra. Sűrű köd borított mindent, nem láttunk semmit a tájból, sem az alattunk elterülő Gorbó völgyéből. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a köd felett felvillant szemben a Gorbó-gerinc. Reméltük, hogy amíg a Brüll-kilátóra érünk, felszáll a pára, és csodálhatjuk a szép kilátást, de sajnos nem így történt. A kilátópontot Brüll Emánuelről (1884–1951, nyelvész, könyvtáros, az Erdély folyóirat munkatársa) kapta nevét. Jelzőtábla is volt a kilátón, padok és asztal, ezeknek nyoma sincs. Régen gyakran jártunk ide, tiszta időben kellemesen sütött a nap, a füves oldalban nyáron árvalányhajat lengetett a szél, szerettük ezt a helyet.

Továbbmentünk a közeli erdő lombjai alá rejtett Slamovics-házhoz, ahol fedett teraszt és asztalt padokkal találnak a kirándulók. A Dumbrava-gerincnek ezen a részén sok fát kivágtak, a jelzett turistaút járhatatlanná vált, benőtte a bozót és az elvadult növényzet. A turistajelzést (piros háromszög) a Papok rétje felé az elmúlt években újrafestették és járhatóvá tették, ezen jutottunk el a Cérna-forrás tisztására, onnan vissza a Gorbó-völgy elejére és a Monostor negyedbe 15 km-t megtéve.

A Bartha-kilátónál még úgy tűnt, felszáll a köd FOTÓ: PÁL GYÖNGYI

Mikulás-túra a Bükk-erdőben

December 7-én, szerdán került sor a hagyományos Mikulás túrára a Páter-gerinc egyik tisztásán, a szervező a szerdai túrák vezetője, Szabó János volt. Ködös, decemberi reggelen indultunk el a monostori erdő ösvényein találkozni a Mikulással. A hagyomány szerint minden résztvevő kis csomagot hozott, amelyeket piros zsákba gyűjtött segédjeivel a Mikulás, majd sorsolással minden csomag gazdára talált. Közben a köd is lassan felemelkedett és kisütött a nap, enyhe, kellemes lett az idő, a hangulat is jó volt, mindenki jól érezte magát.

Feleki-gerinc sárban, napsütésben

December 10-én, szombaton a Feleki-gerincre indultunk a reggeli M16-os autóbusszal. Az idő szokatlanul enyhe volt, éjjel eső esett. Esőben indultunk neki a Sárosbükkön haladó ösvénynek, amely most nemcsak sáros volt, mint általában, hanem nagyon sáros, vizes és csúszós. A Majláth-kút felé mentünk, azt tervezve, ha tovább esik, lerövidítjük a túrát. Megálltunk a kútnál, friss vizet vettünk, közben az eső megállt. Úgy döntöttünk, folytatjuk a kirándulást. Kimásztunk a Majláth-kút feletti oldalon és feljutottunk a gerincen haladó, sárga sávval jelzett útra, amely az Árpád-csúcsra vezet. Balra fordultunk, a mikesi házak irányába, a fenyőkkel szegélyezett tisztáson a rádióamatőrök háza áll. Tovább mentünk a házak között a kalandparkig, az előtte levő asztalnál és padokon elfogyasztottuk útravalónkat és megpihentünk. Déli 12 óra volt, közben a felhők is szétoszlottak és kisütött a nap. Hazafelé egy darabig a piros sáv jelzésen haladtunk a házak között, majd az erdőben, a Sárosbükk felett, a fehér békával jelzett ösvényen a Feleki-tetőn levő csillagvizsgáló felé. Onnan az erdőben leereszkedtünk a Bükki házakhoz, majd a megszokott úton értünk haza. A Diós nyereg után az erdőben trombita gombát találtunk. Ez sajátosan kellemes ízű, sokféleképpen felhasználható, jól tartósítható gomba. Sokan nem ismerik, esetleg fekete színe miatt idegenkednek tőle, pedig a nehezen összetéveszthető gombák közé tartozik, augusztus vége felé jelenik meg, de enyhe ősz után még decemberben is előfordulhat. A kiránduláson 15 km-t tettünk meg.

(Borítókép: Mikulás-túra a Bükkben FOTÓ: PÁL GYÖNGYI)