Emlékünnepség a 16. század legnagyobb magyar filozófusa, Enyedi György unitárius püspök tiszteletére

Az Enyedi György tiszteletére emelt kopjafánál

Emlékünnepség a 16. század legnagyobb magyar filozófusa, Enyedi György unitárius püspök tiszteletére
A Nagyenyedi Unitárius Egyházközség emlékünnepséget szervezett Enyedi György halálának 425. évfordulója alkalmából szombaton, 2022. november 26-án. A méltatlanul elfelejtett filozófust az unitáriusok Platónjának nevezték, akinek főműve, az Explicationes, ott volt a korabeli nagy európai egyetemek, majd olyan híres filozófusok, mint például I. Newton és J. Locke könyvespolcain. Egyházának legnagyobb hatású teológusát az unitáriusok istenének is nevezték és még a 18. században is vitába szálltak vele. A nagyenyedi születésű unitárius püspök szépíró is volt, valamint ő fordította le először Boccacciot magyarra és Héliodórosz Aithiopikáját görögből latin nyelvre.

Az egybegyűlteket Szőcs Előd nagyenyedi unitárius lelkipásztor, az esemény ötletgazdája köszöntötte. Jobbágy Júlia kövendi unitárius lelkész imádságában kihangsúlyozta: ha meglátjuk azokat, akik ápolták, csiszolták, művelték a hitet, ha találkozik a múlt intelme a jelen akaratával, a letűnt korok reménye a jelen hajlandóságával, akkor bátrabban tudunk a jövő felé tekinteni.

Csécs Márton Lőrinc, a Kolozs-Tordai Egyházkör esperese, torockói lelkipásztor, Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt levél 4. részének 23. és 24. versét idézve („Újuljatok meg lelketekben és elmétekben/ És öltsétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”) támasztotta alá a példaválasztás fontosságát : „Mindannyiunk életében vannak példák, amíg megtalálja saját hangját nyíladozó értelmünk. A kiszemelt embertől igyekszünk mindent lemásolni, tudását birtokolni akarjuk, csodálattal nézünk fel rá, miközben építjük önmagunkat”. Egy ilyen értékközvetítő példa lehet az esperes szerint Enyedi György is (Nagyenyed, 1555. – Kolozsvár, 1597. november 24).

Kovács Sándor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora, Egy rendhagyó életpálya. Enyedi György, az unitáriusok istene című lenyűgöző, csak kevesek által ismert kultúr- és vallástörténeti vonatkozásokban gazdag  előadásával valósággal elkápráztatta hallgatóságát. Az egyetemi professzor szerint Enyedi György elsősorban azért esett ki a köztudatból, mert filozófiáját és teológiáját nagyon nehéz megérteni, művei nem magyarul íródtak és nem magyarul írtak róla.

Kovács Sándor felvázolta Nagyenyed híres szülöttjének életpályáját, aki 1555-ben született Nagyenyeden, Mészáros György név alatt. A kisnemesi család sarja csak később változtatta át családnevét, a kor humanista-teológiai szokásának megfelelően, a szülővárosára utaló névre. Itt végezte középfokú tanulmányait az unitárius iskolában, amely valahol a vár területén helyezkedett el, pontos helye nem ismert. Nagy hatással volt rá tanítója, Hunyadi Demeter, akit később unitárius püspökké választottak (ilyen vonatkozásban elmondható, hogy Nagyenyed két püspököt adott az unitárius egyháznak). Tanulmányait Kolozsváron folytatta, ezeket két nyugati peregrináció követte. Az első alatt, amelyik főleg Nyugat-Magyarországon zajlott és csak Bécsig tartott, fedezte fel és adta ki Molnár Gergely grammatikáját (Elementa grammaticae latinae), amely akkoriban a legjobb tankönyvnek bizonyult, amiből a diákok megtanulhatták a latint. Második külföldi tanulmányútja az 1570-es évek elején kezdődött, amikor elsősorban a páduai egyetemen eltöltött időszak meghatározóvá válik gondolatrendszerének kiforrásában, az arisztoteliánus Giacomo Zabarella filozófus tanítványa lett. Több európai egyetemi helyszín érintésével került vissza Kolozsvárra, ahol az unitárius kollégium igazgatását bízták rá, dialektikát és logikát tanított. Nem nősült meg, életét munkásságának szentelte, családja az egyháza volt. 1592. július 6-án Hunyadi Demeter váratlanul elhunyt, helyére Enyedit választották Erdély unitárius egyházfőjének. Dávid Ferenc és Hunyadi Demeter után ő volt az unitárius egyház harmadik püspöke.

A békére törekvő, az ellentéteket elsimító Enyedi Györgynek az erdélyi unitárius egyház fejeként nem volt egyszerű dolga – emelte ki Kovács Sándor, mert Dávid Ferenc halála után az ő pártján állóknak el kellett menekülniük Kolozsvárról. A bonyolult helyzet ellenére Enyedi György püspöksége alatt egyetlen tanfegyelmi eljárásról sem tudunk, megmaradt egy bizonyos dogmatikai színesség, amit úgy oldott meg, hogy a radikális lelkészeket többnyire a Székelyföldre, az úgynevezett szombatosokhoz helyezte ki, a mérsékeltebb eszméket vallókat pedig a magyar vármegyékbe. Ezzel szemben  mindvégig következetes  volt az etikai kérdésekben, szigorú erkölcsi elvárásokat támasztott papjaival szemben.

Korának kiemelkedő teológusa, Enyedi György több mint háromszáz erkölcsi és társadalmi tárgyú beszédet írt, prédikációival csak mostanság kezd megismerkedni a nagyközönség. Lovas Borbála, Enyedi prédikációinak és homíliáinak jelenlegi legjobb szakértője, vállalta fel ezek kiadását, már a negyedik kötetnél tartanak. A prédikációk kőkemény dogmatikai, politikai és erkölcsi kérdéseket tartalmaznak. Főműve, az Explicationes, csak halála után, 1598-ban jelent meg, tanítványa, Thoroczkai Máté, a későbbi püspök helyezte sajtó alá, sajnos 1599-ben több példányát nyilvánosan elégették. Kovács Sándor szerint ez a könyv kimutathatóan ott volt a legnagyobb európai egyetemek, teológusok és filozófusok polcain, akik rengeteget disputáltak róla, hiszen Enyedi György nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy kiválasztotta az Ó- és Újszövetségből azokat a részleteket, amelyekkel a más felekezetek a Szentháromságot  magyarázták, azokat alapos elemzésnek vetette alá és rávilágított arra, mit hogyan kell érteni a görögből, illetve bebizonyította, hogy a Szentírásból nem vezethető le a Szentháromság tana, annak nincs bibliai eredete. 1619-ben Thoroczkai Máté kiadta az Explicationes általa készített fordítást is, aminek szintén viszontagságos utóélete volt.

Enyedi György csak öt évig volt püspök, 1597. november 24-én, mindössze 42 éves korában váratlanul elhunyt. Az akkoriban frissen létrehozott Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra, ám a történelem viharában a sírjának nyoma veszett, aranyozott réz címtáblája Nagyenyedre került, ahol a város 1848-49-es pusztulásakor szintén odalett.

Rácz Norbert Zsolt, kolozsvári lelkipásztor, Enyedi György, az unitáriusok Platónja című előadását egy igen érdekes adattal kezdte: az ókori görög filozófussal való összehasonlítás Geleji Katona Istvántól  (Gelej, 1589 – Gyulafehérvár, 1649. december 12.) származik, aki sértésnek, gúnynak szánta a párhuzamot. Az unitárius vallásról reformátusra áttért egyházi író, református püspök, Károlyi Zsuzsanna majd Bethlen Gábor udvari papja, aki Gyulafehérváron nyomdát alapított, más felekezetekkel szembeni merev türelmetlenségéről volt híres, következetesen üldözte az unitáriusokat és vitába szállt nemcsak Enyedi Györggyel, hanem a katolikus Pázmány Péterrel is. Geleji azt tartja Enyedi ellen a legsúlyosabb vádnak, hogy érvrendszerében túl sok világi, sőt pogány szerzőt idéz, az unitáriusok pedig igen nagy tisztelettel ápolják püspökük emlékét, Platónnak tartják nagy tudománya és bölcsessége miatt, holott inkább szégyellniük kellene helytelen okoskodását. Az „unitáriusok Platónja” pejoratív értelmének eltörlése Káldos János nevéhez fűződik, aki bebizonyította, hogy Enyedi kiválóan ismerte Platónt, műveiben több helyen találunk utalást a Timaioszra, a Gorgiászra vagy az Apológiára és ugyanezt támasztja alá a töredékesen rekonstruálható könyvtára is, amelyről Jakó Klára kutatásainak köszönhetően szerezhettünk tudomást.

Rácz Norbert Zsolt ugyanakkor kiemelte, hogy Enyedi Györgyöt inkább az „unitáriusok Arisztotelészének” lehetett volna nevezni, hiszen, mint arra Káldos János rámutatott, az erdélyi unitáriusok a platonikus hagyományoktól fokozatosan eltávolódva, egyre inkább az arisztotelészi filozófia irányába mozdultak el. Ugyanakkor meghatározó volt Enyedi életében a páduai egyetemen eltöltött időszak, ahol az arisztotelészi metafizika követője, Pietro Pomponazzi oktatott, az a vitatott személyiség, aki Arisztotelész nyomán azt vallotta, hogy a test a lélekkel együtt meghal. Természetesen az olasz professzor nem tudta a végsőkig megvédeni materialista tanait, de tanítása titokban tovább élt Páduában, főleg az orvosok és a jogászok körében, hisz ez volt a két legerősebb kara az ottani egyetemnek.  Szintén  ekkor ismerkedett meg Enyedi a híres páduai Arisztotelész-kommentátorral, Giacomo (Jacopo) Zabarellával. „Ez a környezet lesz a melegágya azoknak, akik Szervét Mihály után először tagadják a Szentháromságot, tehát a legmerészebb gondolatok laboratóriuma ez a hely”- emelte ki az unitarizmus szempontjából fontos életrajzi vonatkozást az előadó.Rácz Norbert Zsolt hozzátette: Enyedi György egyik diákja, Szilvási János később azzal támadta ki őt, hogy nem is tanult mást az olaszországi útja során, csak filozófiát, hogy bemagolta, „bezabálta” Zabarellát. Az ilyen és ehhez hasonló hitvitáknak nagy jelentősége volt a korabeli unitarizmusban, ahol legalább négy nagyobb csoportosulás létezett, azokkal kezdődően, akik alig tagadták a Szentháromságot el egészen azokig az arisztoteliánusokig, akik már-már ateistának voltak tekinthetők. Kétségtelenül, Enyedi György igyekezett a szélsőségek között megtalálni a dialektikus egyensúlyt –  az arisztotelészi mértéket - , hiszen a szellemi lényeglátást, a harmóniát tartotta fontosnak. „Püspökként a maga szellemi kapacitását latba vetve úgy képviselte egyházát, hogy lehetőleg ne érje támadás, belül az egységet, a politikában pedig az egyensúlyt tartotta szem előtt, az erkölcsi kérdésekben pedig nem ismert tréfát – mindezek fontosak lehetnek számunkra is, ettől válhat aktualissá Enyedi György filozófiája” – vonta le a következtetést Rácz Norbert Zsolt lelkipásztor.

Sándor Botond nyugalmazott nagyenyedi unitárius lelkipásztor Ez történt 25 évvel ezelőtt – Enyedi György halálának 400 éves évfordulója című prezentációjában részletesen beszámolt az előző jubileumi ünnepségről. Felelevenítette, hogy a jeles alkalomra, a Louisville-i (Amerikai Egyesült Államok) testvérközösségnek köszönhetően, kívül-belül felújították a templomot, az udvaron levő melléképületet 1990 és 1996 között átépítették tanácsteremmé és Enyedi Györgyről nevezték el. Ugyanakkor felállították a templom udvarán a Sándor Dénes által készített kopjafát. Az ünnepségen Szabó Árpád akkori püspök tartotta a szószéki szolgálatot, Sándor Botond lelkész pedig előadást tartott Enyedi György munkásságáról. A megemlékezés fontosságát alátámasztotta az a tény is, hogy az Unitárius Egyház és a Magyar Tudományos Akadémia is Enyedi György-emlékévnek nyilvánította az 1997-es esztendőt, amelynek nyitóeseménye épp a nagyenyedi rendezvény volt.

Nagy Egon, a Bethlen Gábor Kollégium magyar szakos tanára A 21. századi prédikációelemzés irodalmi aspektusban – Enyedi György prédikációi nevet viselő szabadbölcsészeti elemzésében arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként lehetséges a négy évszázaddal ezelőtt megírt, teológiai-filozófiai szövegek olvasata 2022-ben oly módon, hogy az élvezhető is legyen. Válaszát a példaként vett 88. beszéd adta meg, amely bizonyítéka Enyedi György retorikai nagymesteri mivoltának, és tartalmából kifolyólag olyan irodalmi kirándulásokat tehet lehetővé, amelynek társai lehetnek Ottlik Géza vagy akár a Nagyenyedhez kötődő Áprily Lajos is. Nagy Egon szerint Enyedi György esetében megvan az a fajta magyarázójelleg a beszédében, illetve szövegkorpuszainak azon sajátossága, amely itt-ott humorral fűszerezve, másutt nyomatékosított gondolatmenettel, elindul egy látszólag megfoghatatlan eszmétől és érthetővé teszi azt. „Enyedi György prédikációi 400 év távlatából is időt állóak. A 88. beszéd csend és némaság motívuma egy olyan kiemelkedő hidat képez későbbi kor irodalmi alkotásaival, amely által még inkább permanensebb, biztosabb helye van a kánonban” – összegzett Nagy Egon.

Az emlékünnepség az Enyedi György tiszteletére az udvaron emelt kopjafánál folytatódott, ahol Andrási Benedek, az Unitárius Egyház főjegyzője, örvendetesnek nevezte, hogy a Bethlen-kollégium megalapításának 400. évfordulója jegyében szervezett sűrű jubiláló események közepette sem feledkezett meg a közösség a város nagy unitárius személyiségéről, Enyedi Györgyről, majd áldást mondott.

A rendezvény szeretetvendégséggel zárult, ahol a beszélgetések alatt a résztvevők többet megtudhattak a nagyenyedi unitáriusokról, akik mindössze  180-an vannak, hiszen a kisváros magyarságának zöme református. A hitközösség múltja sem olyan káprázatos, mint a reformátusoké, megalakulása után pár évtizeddel az enyedi unitáriusok el is tűnnek, vallást váltanak, tulajdonképpen hiányzik 400 év az itteni történetükből. Újboli felbukkanásuk a város iparosodásához köthető, amikor a munkahelyük végett költöznek a városba és szervezik meg közösségüket, építik fel istenhajlékukat.

Az erdélyben páratlan, piros-fehér-zöld színekben pompázó enyedi unitárius templom 1929-ben épült Barabás Miklós lelkipásztor kezdeményezésére, homlokzatán az EGY AZ ISTEN felirat, az unitáriusok jelmondata áll. Építési anyaga vasbeton, tégla és fa, cseréptetővel ellátva, a legfontosabb javításokat 1955-ben és 1996-ban végezték. A templomot Novotni Rezső műépítész tervezte és Székely János építőmester építette.