Élni vagy ünnepelni?

Élni vagy ünnepelni?
A forradalom utáni hatalom enyhén szólva elfogult döntésének következtében decembert, az ünnepek hónapját a román egység ünnepe nyitja. Így Románia két nemzeti ünneppel büszkélkedhet: a „nagyobb” december 1-jével és a „kisebb” január 24-gyel.

Nem is sok ez a kettő, ha arra gondolok: úgy kellene élnünk, hogy minden napunk ünnepnap legyen. Ám ha mostanában ilyen alkalmakkor körülnézek, a kötelező formalitásokon túl általában nem látom a hajdani nagy lelkesedést az emberek arcán. Minek is örülni? Annak, hogy egy adott kedvező pillanatban, kihasználva a nemzetközi erőviszonyokat, felrúgva a politikai erkölcs (ha egyáltalán van ilyen) alapszabályait, az akkori harcosoknak sikerült más népek kárára növelni az ország területét? Vagy annak, hogy a tizenkilencedik század derekán végre létrejött a román nemzeti állam? Ez utóbbiban még van is valami felemelő. Igazságtétel, a körülmények szerencsés alakulása, mindegy.

Szerencsére a „történelem kicselezése” eredményeként állandósult diadalittasság a kijózanodás jeleit is mutatja. A kezdeti eufória a kiábrándító fejlemények hatására lassan átváltozik fásult közönnyé, általános elégedetlenséggé. Különösebben kit érdekel ma már a megnövelt terület, amikor teljesen kilátástalan a közember élete, a politika meg kimerül a mindennapos látványos iszapbirkózásban. Szomorú, hogy a kö­zelmúlt tekintélyuralmi rendszerének felszámolása után ma sem a felelősséggel járó társadalmi, politikai és gazdasági szabadság, hanem az önzés és csalás magas fokát gyakorló „fejesek” és pénzemberek uralmának korát éljük. A közéletből hiányzik a művelt, szilárd erkölcsi tartású, kreatív szellemű, a közért áldozatot hozó politikusi réteg. Nem mintha máshol mindez meglenne, túltengene a vezetők felelőssége. Itt azonban az ünnep üti a létet.

Ezzel együtt intézőink között még mindig többen vannak, akik az ünnepek között mindent megtesznek azért, hogy tovább csökkenjen az életkedvünk, s úgy néz ki, a nemzetközi helyzet is nekik kedvez. Furcsa, hogy a nemzet (hazai) éltetése a külpolitikában a „nagyok” által irányított elnemzetlenítési és elszegényítési folyamatban való alázatos részvétellel párosul. Már a román közmondás, „az ott lévők szentelik meg a helyet” sem segíthet, mehet bárki bárhova érvényesülni néhány garassal többért. Aki pedig nem megy, másik román közmondással vigasztalódhat: „csak rosszabb ne legyen”. Kellemes (nemzeti) ünnepeket!