Data-csúcs: a torockói-medence kevésbé ismert látványossága

Data-csúcs: a torockói-medence kevésbé ismert látványossága
Szeretettel ajánlunk figyelmetekbe egy látványos túraútvonalat a Torockói-hegységből, amelyet bizonyára sokkal kevesebben ismertek, mint a népszerű Székelykőre vezető turistautakat. Éppen ezért ideje felfedezni új kirándulóhelyeket a hegységben, hogy ti is ráeszméljetek, nem minden út a Székelykőre vezet, hanem emellett számos gyönyörű útvonal tartogat meglepetést számotokra. Mi népes csapattal jártuk le a Data-csúcsra vezető turistaösvényt október 2-án a Természetjárók napja Várfalván című rendezvény alkalmából, amelyet az országos EKE szervezett. Túravezetőink Lukács József és Kardos Tibor voltak, akik előzőleg kétszer is lejárták az útvonalat, hogy a lehető legjobban megismerjék.

Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély októberi számában.

 

Innen letölthető a túra digitális nyomvonala

Buszunk a Kőközi-szoros (Cheile Vălișoarei) bejáratánál lévő bal oldali parkolónál állt meg, Torockógyertyános (Vălișoara) falu után. Innen indul a piros ponttal jelzett útvonal a Data-csúcsra. Az első pár méter után szembesültünk is az első kihívással: át kellett kelnünk az Enyed-patakon, ami kisebb torlódáshoz vezetett a libasorban haladó csapat számára. Miután sikeresen átkeltünk, és száraz lábbal megúsztuk, nagyjából 200 m-en keresztül még szinten haladtunk, majd meredekebb kaptató kezdődött: újabb 200 m-es távon közel 70 m-t emelkedtünk. Mivel az éjszakai eső miatt a nedves füves talaj nagyon csúszós volt, nagy hasznát vettük a túrabotoknak (már aki nem felejtette otthon :D). Itt egy kis pihenőt tartottunk, élveztük a Kőközi-szoros látványát, túravezetőnk, Jocó pedig spontán helytörténeti kiselőadást tartott a falvak kialakulásáról. Innen már célpontunkat, a Data-csúcsot is megpillantottuk.

Tovább folytatva utunkat impozáns szénaboglyák mellett haladtunk el, majd 220 m után kereszteztünk egy mezei utat, de előre haladtunk tovább a piros pont jelzést követve. 540 m után ismét kereszteztünk egy földutat és elérkeztünk ahhoz a helyhez, ahol a piros pont jelzésről kék kereszt jelzés ágazik le: a piros halad tovább a Data-csúcs irányába egyre meredekebb emelkedőn, a végén pedig már a sziklákon keresztül, ahol kifeszített sodronyok segítik a haladást, a kék pedig elindul a gerinc alatti lankásabb terepen. Mi az utóbbit választottuk, így végig gyönyörködhettünk a fölénk magasodó Data-csúcsban. Közben a nap is kisütött, így az ég kékje és a levelek bíbora, sárgája még élénkebben virított, mi pedig élveztük a színkavalkádot.

A Data-csúcs alatti útelágazás - csapatunk a lenti, könnyebb utat választotta

800 méterrel később elérkeztünk az erdő szélére, ahol a kék jelzésű út elkanyarodik délkeleti irányba, mi viszont az erdőben folytattuk utunkat, újra a piros pont jelzést követve. Az avar igazi őszillatot árasztott magából, néhányunk örömére pedig ízletes gombák is előbújtak a föld alól: sötét tölcsérgomba, piruló galóca, galambgomba, korallgomba és őzlábgomba került egyesek vászonszatyrába. Ráadásként a bánáti sáfrányok üde lilaságában is gyönyörködhettünk. Nagyjából 920 m után kisebb tisztásra értünk, ahonnan már sűrűbb erdőben folytatódott az emelkedő fel a csúcsra. 1 km-nyi táv és 148 m emelkedés után megérkeztünk várva várt célpontunkhoz, a Data-csúcsra (884 m), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Ordaskőre, a Bedellőre és a Kőközi-szorosra, valamint Torockószentgyörgy (Colțești), Bedellő (Izvoarele) és Torockógyertyános (Vălișoara) falvakat is láthatjuk madártávlatból. Torockó (Rimetea) sajnos takarásban van erről az oldalról.

Mivel a szél nagyon felerősödött, és a megjósolt déli napsütés is elmaradt, sokat nem vesztegeltünk a csúcson: elfogyasztottuk uzsonnánkat, túravezetőnk röviden mesélt a Torockói-hegység kialakulásáról, majd indultunk is vissza ugyanazon az úton, amin feljöttünk. Amennyiben ti kisebb csoporttal indultok útnak, és a kondíciótokkal sincs gond, lefelé akár bevállalhatjátok a sziklán keresztül vezető meredekebb, sodronnyal ellátott útvonalat, vagy akár lentről választhatjátok ezt mászásként, lefelé pedig a kevésbé meredek útvonalat, ahol mi túráztunk.

Visszafelé utunkon végre megérkezett a várva várt napsütés, így még kellemesebb hangulatban telt a séta és az őszi színek ismét megelevenedtek. A gombák csábításának engedve egy kisebb csapat lemaradt a többiektől és a NECC-es lányok (Nature Education Community Center) csakhamar megtöltötték szatyraikat sötét tölcsérgombával, ami elmondásuk szerint szárítva nagyon ízletes fűszerként használható. A reggel még nagyon sáros és csúszós földút is kissé felszikkadt a nap melegétől, ezért az ereszkedés már könnyebben ment, mint a mászás. Ismét megálltunk azon a ponton, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kőközi-szoros impozáns sziklafalaira, a napsütésben fürdőzve élveztük túravezetőnk kiselőadását a helyi népi kultúráról. Ezután még pár száz méter ereszkedés várt ránk, meg az izgalmas átkelés a patakon faágakon egyensúlyozva, és vissza is értünk buszunkhoz. A túra hossza 8 km volt összesen, teljes szintemelkedés 500 m, teljes menetidő 5 óra 53 perc, ebből a mozgásidő pedig csak 2 óra 53 perc, tehát kevesebb pihenővel hamarabb is meg lehet tenni az utat. Azért a gyönyörködésre szánjatok időt.

Túravezetőnk, Lukács Jocó spontán kiselőadást tart a környékről, háttérben a Kőközi-szoros impozáns sziklafalai