Csúcsra járatva
Vissza

Csúcsra járatva

Ha Mikulásban még van szemernyi energia és empátia a hatodikai rohanat után, akkor a zsák sarkából, az amúgy is titokzatos mélyből kirázza majd a schengeni belépőt is – akár ez a mondat is elhangozhat a román külügyminisztérium folyosóin, „la o cafeluţă”, két lobbizási erőfeszítés között. Mert biztosan az Aurescu és társai cég most nem vacakol a túlórák kifizetésével: a tárca nagyüzemre kapcsolt, és a hétfőn startolt háromnapos NATO-fórum csak része, igaz, meghatározó adagja a feladatkötegnek.

Ezzel az övezetbe való belépéssel is, hogy mennyire pechesek lennénk; mire valahogy a hollandusok már-már hajlanának a bólintásra, hirtelen felrezzen Bécs, hogy akkor neki honnan is jött az a több tízezer személy keletről, akiket nem tud hova tenni, mármint biztonságpolitikai szempontból. S hogy akkor ez biztosan itt gyalogolt át Bulgárián, meg Románia területén. Ha pedig ez így lenne, Bukarest még áll egy kört, mint a dobókockás társasjátékokban szokás. Hazai vívmányok hiányában látni lehetett, hogy a román politikai elit majdnem presztízskérdést fabrikált a december nyolcadikára várható döntésből. Belügyminiszterünk utazik és győzköd, európai parlamenti képviselőink hangulatot keltenek és (látszat)sikereket könyvelnek el, pártvezéreink beállnak a közös melóba. Még a reakciókészségben rendre ritmust vesztő államfő is nekidurálta magát. Iohannis lendülete viszont a megfontoltság jegyében sodorja az elnököt olyan kommunikációs helyzetekbe, amikor az is elhangzik, hogy ha nem biztos az oké, inkább jegelni kellene a kérdést. Ez is presztízs: a nemleges válasz helyett jobb a halasztás. Elvégre első elnöki választási kampányában az alapos munka híveként ajánlotta magát.

Hogy megérdemeljük-e a schengeni tagságot, vagy csak konjunkturálisan profitálhatunk az épp kialakult nemzetközi helyzetből, erre a kérdésre mindenféléket válaszoltak már. Tény, hogy hiába ragozzuk a műszaki feltételek meglétét, Konstancán továbbra is lehet a kikötőben jó kis bizniszeket, ilyen félrenézős meneteket szervezni. Az úgy szokott történni, hogy a vámhatóság meg a határőrség kicsit elfoglalttá válik, míg bizonyos konténerek partra kerülnek és elindulnak... Most a sejtetős balladai hangnemet jogosan kérheti számon az olvasó, de ott a keleti végeken valóban nem patent az ellenőrzés. Ha valakinek akad bő félórája, tucatnyi sajtóinfót kaphat erről helybeli vagy a téma iránt kitartóan érdeklődő sajtómunkásoktól. Az ukrán szakaszon még a háború előtt virágzott a csempészet, most a menekültáradattal elfoglalt hatóságok könnyen háríthatnak, és részben indokolt is lehet a maszatolás. Délről meg a szintén kevésbé meggyőzően szigetelt bolgár határról ugyancsak nem érkezik biztatás.

Ezt a sztorit már más regiszterben legalább két ízben eljátszottuk: a NATO- és az EU-csatlakozáskor. Mindkét esetben volt egy hatalmas kitöltetlen csekklap, ahova csak az aláírások kerültek. Az összeget Romániának kellett (volna) odakanyarítania: tehetsége és tényleges kapacitása függvényében. Azóta is bevallunk időnként részleteket, a kalkulus meg továbbra sem hibátlan. Ha év végére lesz is Schengenben helyünk, a klubtagok, a régiek bizonyára tesznek róla, hogy a szabályzatot jól látható helyen kifüggesszék, mondjuk a hallban, enyhén vastagított keretbe foglalva, és az átlagosnál nagyobb betűkarakterekkel.

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Közösen látogatta meg a NATO romániai ...
Útmutató az energiakártyákhoz. ...
Ciucă: büntetni kell a közbeszédben ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ