Citromdíj

Citromdíj
Ha az élet citromot ad, facsarj belőle limonádét – szokás mondani, no de mi van akkor, ha ezt a citromot egy évig meg kell tartani? Igen, arra a bizonyos „citromra” gondolok, amit a kezdő gépkocsivezetőknek kell a szélvédőre aggatniuk, ily módon tudatva a világgal, hogy olykor még lefullaszthatják a motort, bizonytalanabbak egy-egy útkereszteződésben, lassabban parkolnak hátramenetben, és jobb velük szemben kicsivel nagyobb követési távolságot hagyni. Gondolnánk, hogy a már tapasztalt sofőrök jobban is figyelnek rájuk – hiszen mindenki volt egyszer kezdő. De ez óriási tévedés.

A fiam az év elején „tette le” a hajtásit. Amikor én vezetek, lusta vagyok minden alkalommal leszedni a kocsi ablakából a citromot. Így aztán saját bőrömön tapasztalom: sokkal többen „másznak be” és nem adnak elsőbbséget így, mint amikor a kezdők jele nélkül vezetem ugyanazt a kocsit. Nemrég szinte vészfékeznem kellett, amikor az egyik Békás negyedi körforgalomban egy Maros megyei rendszámú kocsi elvágta az utam…

Úgy tűnik tehát, sokan azt hiszik: a kezdő jel igazából arra való, hogy az ilyen autót vezetőkkel szemben mindent meg lehessen engedni. „Á, csak egy taknyos kezdő…” Mint ahogyan az sem újdonság: mifelénk az autóval való közlekedés nem feltétlenül csak az A-ból B-be való jutás egyik módja, hanem közben egyfajta harc is a „túlélésért”; a rátermettség bizonyításának egyik fajtája, nem utolsósorban a napi feszültség levezetésének egyik módja és a macsóság – másik oldalról nézve a bunkóság – mérőfoka is. 

Igen, mifelénk – ha sofőrként betartod a közlekedési szabályokat, akkor – megtörténhet, hogy a mögötted haladók tülkölnek, anyáznak, lámpáznak és mutogatnak. Emlékszem, mennyire csodálkozott egyik szlovákiai ismerősöm jó néhány éve, amikor 70 km/órával szeltük át a falvakat a marosvásárhelyi repülőtérről Csíkszeredáig. Aztán megértette: mindenki ennyivel megy erre, ilyen a ritmus, aki lassít, az csak akadályozza a forgalmat, és okot ad előzésekre, ami talán még nagyobb veszélyforrás, mint a gyorshajtás, merthogy kanyarban, folyamatos vonalon és bárhol előznek mifelénk.

Egyfajta Balkán… – vagy nagyon is az.

Akkoriban egyébként Románia első volt az Európai Unióban az ezer lakosra jutó, közúti balesetekben elhunyt személyek számának tekintetében. Ma is első, még ha a számok valamelyest csökkentek is. És elsők is maradunk mindaddig, amíg a legtöbben úgy vélik: a KRESZ amolyan irányelv, de korántsem olyan „valami”, amit a szó szoros értelmében be is kellene tartani. A sokszor a legsúlyosabb baleseteket okozó „celebek”, befolyásos személyek pedig nem egyszer felfüggesztett büntetéssel megússzák az általuk okozott közúti tragédiákat, mintegy igazolva, hogy a KRESZ tényleg csak javaslatcsomag: nem lesz túl komoly következménye, ha nem tartod be.

Mindezek tükrében és személyes tapasztalataim alapján úgy vélem, nem feltétlenül a kezdő sofőröket, hanem sokkal inkább azokat a gépkocsivezetőket kellene valamiféleképpen megkülönböztetni, akiket már többször értek tetten ilyen-olyan kihágásokkal, netán közúti jellegű bűncselekményekkel. Hordhatnák például ők a szélvédőn a citromot. Vagy miért ne, hogy jól látható és egyértelmű legyen: jó nagy rakás… lócitromot.

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei