Benedek Kálmánra, az orgonaművészre, a karnagyra, a tanárra – az emberre emlékeztek

Benedek Kálmánra, az orgonaművészre, a karnagyra, a tanárra – az emberre emlékeztek
Kiváló orgonaművész, a magyar kortárs zenét pártoló karnagy, jó pedagógus és igazi úriember, aki mindenkit elbűvölt természetességével, udvariasságával – nagyjából ezek voltak a kulcsszavai annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet a 110 évvel ezelőtt született Benedek Kálmán (1912–1993) karnagy-tanár, zongora- és orgonaművész emlékére szerveztek szeptember 28-án a Györkös-Mányi Albert Emlékházban. A sokoldalú zenészre egykori tanítványa, Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke és Benkő Tímea karnagy, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója emlékezett, a beszélgetést Benkő Judit zenetudós moderálta.

Keresve sem lehetett volna jobb beszélgetőpartnereket találni a Benedek Kálmán orgonaművészről szóló kerekasztal-beszélgetéshez. Tóth-Guttman Emese orgonálni tanult Benedektől, Benkő Judit interjút készített vele a művészpedagógus nyolcvanadik születésnapján, Benkő Tímea pedig teológiai oktatóként ismerte meg Benedek Kálmán munkásságát. Az eseményen a résztvevők meghallgathattak egy felvételt Benedek Kálmán orgonajátékával.

„Benedek Kálmán meghatározó egyénisége volt Kolozsvárnak, hiszen már 1938-tól itt élt és tevékenykedett karnagyként, tanárként, zongora- és orgonaművészként. A városban főleg orgonaművészként ismerték, karnagyi tevékenységét a Protestáns Teológiai Intézetben végezte. 1974-től tanultam tőle orgonálni magánúton” – kezdte a visszaemlékezést Tóth-Guttman Emese.  

A beszélgetés során kiderült: Benedek Kálmán édesapja orvos volt és egyben Benedek Elek rokona. A Nagybaconban született Benedek Kálmán zenei tehetsége hamar megmutatkozott, ötévesen már rengeteg népdalt tudott elénekelni és hat évesen kezdett zongorázni. Arra számított, hogy felsőfokú zenei tanulmányait Berlinben fogja végezni, ám édesapja halála miatt kénytelen volt erről lemondani. Tanulmányait így végül a bukaresti zeneakadémián kezdte meg, majd két év után, 1934-ben Kolozsváron fejezte be. Négy éven át Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban tanított zenét, 1938-ban került Kolozsvárra a Protestáns Teológiai Intézet oktatójaként.

A beszélgetés résztvevői: Tóth-Guttman Emese, Benkő Judit és Benkő Tímea. Fotó: Kós Katalin

Fő feladata a teológia énekkarának újraszervezése volt, a repertoárba számos népdalfeldolgozást, illetve magyar kortárs zeneszerzők által komponált alkotásokat illesztett be, több Bartók- és Kodály-mű is szerepelt a kórus műsorában. Az általa vezetett teológus énekkar szólaltatta meg ősbemutatóként az 1906-ban Kolozsváron született, ám 1942-ben Magyarországra költözött zeneszerző, Viski János Fohászkodás című kórusművét. 1939-ben erdélyi hangversenykörutat szervezett, míg 1942-ben Budapesten és Délvidéken is fellépett a teológia kórusával, amelyet karnagyként európai színvonalra emelt. Ezen kívül a kolozsvári egyetem magyar kórusát is vezette és kórustalálkozót szervezett a magyar egyetemista kórusoknak. Orgonista tevékenységét két hanglemez örökítette meg 1958-ban és 1979-ben.

Tóth-Guttman Emese visszaemlékezett arra, hogy az 1970-es és 1980-as években Benedek Kálmánnál több magyar fiatal is tanult orgonálni, akik rajongásig szerették mesterüket.  Dávid István kolozsvári származású, jelenleg Nagykőrösön tevékenykedő orgonaművész, Kovács László Attila volt teológiai tanár-karnagy és Enyedi István szatmári mérnök is közvetlen hangú levélben, szeretettel emlékezett Benedek Kálmánra, nem csak szakmai szempontból, hanem emberi magatartása miatt is.

Benkő Tímea elmondta: elődjével, Kovács László Attilával többször beszélgetett el Benedek Kálmánról, így ismerte meg munkásságát, emberi habitusát. Megtudtuk: Benedek Kálmán szívesen tett eleget azoknak a felkéréseknek, amikor orgonistaként koncertezni hívták. Pedagógusi pályafutását végül a kolozsvári zenelíceumban fejezte be, ahol magatartását udvariasság, szelídség, sőt alázat jellemezte. 

Az eseményen jelen levő Guttmann Szabolcs műépítész visszaemlékezett arra, amikor líceumi tanulóként már tudta, hogy nem választja a zenei pályát, mégis komponált, zeneművét pedig megmutatta Benedek Kálmánnak, aki biztatta őt a folytatásra. Máthé Árpád nyugalmazott hegedűtanár, a kolozsvári zenelíceum volt igazgatóhelyettese felelevenítette: Benedek Kálmán nagyon jól beilleszkedett a zenelíceum közösségébe, szeretett beszélgetni a diákokkal, könnyűzenét is komponált és játszott. Bors Ilona, a kolozsvári filharmónia énekkarának nyugalmazott tagja arra emlékezett, amikor felvételt nyert a filharmónia énekkarába, a meghallgatáson pedig Benedek Kálmán kísérte őt zongorán. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium volt igazgatója megemlítette azt, amikor Benedek Kálmán meghallgatta a kollégium egyik karácsonyi koncertjét, utána pedig szeretetteljes levélben gratulált.

(Borítókép: Archív felvétel Benedek Kálmánról. Fotó forrása: a megemlékezés Facebook-eseménye)